Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-609
310 609 ' országos ülés 1896. április 23-án, csütörtökön. melyben ö él. Nem engedhetek meg alkotmányos fogalom szerint semmi különbséget a honvédelmi és például az igazságügyi, vagy bármely más miniszter között. Minden miniszternek szüksége van arra, hogy tekintélyét a tisztviselői kar előtt fentarthassa; ezt senkisem kétli. De vájjon ebből az következik e, hogy az igazságügyi miniszternek joga legyen eltiltani az ő tisztviselőinek, hogy jelen legyenek akkor, mikor ;iz igazságügyi tárezát tárgyalják, mert véletlenül hallani fogják, hogy egyik-másik képviselő kíméletlenül támadja meg a minisztert s ez által rontják az ő tekintélyét? Ha ezt megengedjük a honvédelmi miniszter úrnak, így teljesen tönké teszszük az országgyűlés tanácskozásainak legfontosabb jogát: a nyilvánosságot. (Igám! Úgy van! a szélső baloldalon.) És még csak egyre figyelmeztetem a t. házat és magát a honvédelmi miniszter urat. Magyarországnak nemrég, az űjabh korban, legfényesebb korszakának legnagyob szerencsétlensége épen azzal kezdődött, hogy volt egy tábornok, a ki a váczi táborban legelőször adui ki azt a jelszót a törvényhozás ellen, ő volt az első, a ki körülbelül olyanokat mondott, mint a milyeneket ez a tiszti parancs tartalmaz. Itt is oly megvetö'leg kezdtek beszélni azokról a fecsegőkről, a fiskálisokról ; és ez volt az a kezdet, a melynek vége Világos lett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem kívánom, hogy ilyesmi ismétlődjék és azt mondom, hogy ha a törvényhozás súlyt helyez a maga jogaira, a legkevesebb, a mit tehet, az, hogy helytelenítését fejezi ki a t. miniszter úr eljárása felett. Pártolom Olay Lajos t. barátom beadványát, a mely különben teljesen összehangzi'í Hodossy Imre t. barátoméval. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! {Felkiáltások bah felől: Holnap! Holnap!) Azok után, a miket e kérdésre vonatkozólag Hodossy Imre képviselőtársam elmondott, azon beszéd után, a mely a t. ház előtt a mentelmi jogot egészében fejti ki, és a melynek állításait közéletünk egy hosszú lánczsorán összefüggő adataik kétségtelenné teszik s ennek a kérdésnek a mentelmi joggal kapcsolatos voltát igazolják, hogy erre részemről egy szót is vesztegessek, azt egészen szükségtelennek látom. Akkor, mikor én kértem a ház t. elnökét, hogy a kérdést a mentelmi bizottsághoz utasítsa, Ugyanaz a felfogás uralkodott bennem, de megvallom őszintén, sem akkor, sem máskor nem lett volna módomban és hatalmamban azt oly pregnáns módon, annyira tisztán és világosan bebizonyítva a ház elé terjeszteni, mint a hogy ez Hodossy Imre beszédében ki van fejezve. (Úgy van! balfeWl.) Ezek után t. képviselőház, mert itt is, de egyszersmind a sajtóban is történt arra utalás, hogy engem nemcsak a mentelmi jog, hanem más indokok is vezéreltek volna abban, hogy ez a kérdés a mentelmi bizottsághoz utasíttassák: szokott őszinteségemmel itt a ház előtt megmondom, a mint akkor is megmondottam, hogy igenis egy más nevezetes és fontos ok is vezetett engem arra, hogy ez a kérdés a mentelmi bizottsághoz utasíttassák. Én azt hiszem, hogy ebben nem állok egyedül és a háznak minden oldalán számos képviselőtársam osztozott akkor is és osztozik ma is azon nézetemben, hogy az ország ügyeinek személyes tekintetek, személyes gyűlölködés és harag alapján való tárgyalása sem az ország érdekeinek meg nem felel, sem pedig a parlament tekintélyének emelésére nem szolgál. (Helyeslés.) Az a rendelet, a melynek a helytelenségét akkor is állítottam és ma is állítom, épen abban az időben csak arra szorult volna, hogy az akkor is alig visszatartott szenvedélyek újabban hatalmasabb és nagyobb erővel gyúljanak ki. Ne ámítsuk kölcsönösen egymást; hiszen a t. túloldalon épúgy, mint a ház ezen oldalán a vitáknak ebben a mederben való tartása igen kellemetlen volt; és ha a budgettárgyalás még heteken keresztül ily kellemetlen inczidensek nyomása alatt folytattatott volna, kérdés az, vájjon be lett volna-e fejezhető, másfelől, hogy ezen felkorbácsolt szenvedélyek hol állottak volna meg. Ezért a felelősséget az urak sem tudták volna elvállalni, mi sem. Mert igaz, hogy az erős, a hatalmas támadások és talán mértéktelen " szenvedélyeskedés ártanak a dolognak, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy mindennek kicsinylése, mindennek fitymálása, mindennek kigúnyolása, a mely fegyvert az igen tisztelt többség azoknál a kérdéseknél, a melyek az ellenzék részéről felhozatnak, szokott használni, az a gúnyos nevetés, a melylyel t. képviselőtársaim a legnyomatékosabb, legkomolyabb argumentumokat kísérni szokták, — Kubinyi György képviselőtársamnak ez szokásai közé tartozik, — nem szolgál arra, hogy objektív vitára tereitessék a ház; és hogyha egy-egy szenvedélyes kifakadás történik, a túloldal részéről a folytonos gúnyolódás az egyes közbeszólások által történő izgatás sem szolgál arra, hogy nyugodtan folyjon a vita. Emlékezhetik a t ház, hogy akkor, mikor én ezt a kérdést a mentelmi bizottsághoz óhajtottam utasíttatni, oly szenvedélyes vita folyt e házban, hogy akkor minden józan és meggondolt, hazafias egyéne e háznak megnyugvással fogadta, hogy kellő idő fog maradni arra, hogy nyugodt és objektív tanácskozás alá vonhassa a ház a kérdést. Ez vezetett engem arra, hogy
