Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-609

60Ö. országos ülés 1896. április 23-án, csütörtökön. 303 kel beverte az ablakait, erre nézve Ghyczy Kálmán mint a képviselőház akkori elnöke 1877. évi deczember 17-én a következőket adta elő a képviselőházban (Olvassa.): »Tisza Kálmán ár egyszersmind képviselő és így személyében a képviselői immunitás is megtámadtatott, s azon szempontból kiindulva, a melyből azon helyen, a melyen ülök, kiindulnom kell, az én nézetem is az, hogy ezt a t. ház közönyösen nem veheti.* Indítványt tett tehát Ghyczy Kálmán, melyet azután a ház a következő alakban fogadott: (olvassa.) »A ház helyesli, hogy az elnök által sürgősen felhívandó lesz az igazságügyi miniszter, hogy a történteket az illetékes közegek által haladéktalanul szigorúan megvizsgáltatván, azoknak, kikre rábizonyúl, hogy a képviselő immunitás megsértésével, vagy különben is törvény szerint büntetendő cselekményt követtek el, annak útján mielőbb leendő törvényes megfenyítését eszközölje, minden esetre pedig az ügynek állásáról a t. háznak mielőbb jelentést tegyen.« Még szembeszökőbb az eset Ugron Gábor képviselő ügyében. Ugron képviselő több más képviselővel együtt Czegléden járt valamely képviselőválasztási, vagy más politikai ügyben és ott valami néptömeg a, képviselőket tettleg bántalmazta. Az ügy kiadatott a mentei mi bizottságnak, a mely a következőket jelentette: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »A bizottság véleménye szerint a képviselőház nem nézheti közönyösen, hogy több tagja, kik egy ünnep megtartására meghívattak, akkor, mikor ebből a czélból az illető helyen megjelennek, ott tettleg bántalmaztassanak. A mentelmi bizottság tehát a képviselőház közérzületének vél kifejezést adni, midőn a következőket ajánlja elfogadásra: 1. Fejezze ki a ház jegyzőkönyvileg sajnálatát és rosszalását a Czegléden f. évimárcz. 15 én történtek felett. 2. Utasítsa a ház a bel- és igazságügyi minisztert, hogy a szükséges fegyelmi és bűnvádi vizsgálatok gyors megindítását és szigorú és gyors keresztülvitelét eszközöljék, és azok különböző stádiumairól a háznak jelentést tegyenek.« A ház elfogadja. T. ház, ebből csak azon, azt hiszem mindenki előtt nyilvánvaló konzoquencziát akarom levonni, hogy nemcsak a szorosan vett szólásszabadság és a salvus conduetusnak is nemcsak azon része képezi ma is a mentelmi jog alkotó részét, melynél fogva a bíróságok és hatóságok közkereset alá nem vonhatnak valamely képviselőt a ház előzetes engedélye nélkül, hanem hogy a mentelmi jog, mint a salvus conductus ma is gyakorlatban van, és kiterjed arra is, hogy a képviselő, képviselői működésével kapcsolatban senki részérői sértéseknek kitéve ne legyen, még pedig sem tetleges, sem szóbeli sértéseknek. T. ház! Mindannak túlhajtása, azt hiszem, hogy káros, de mindent meg kell a maga mértékében tartanunk. Azt hiszem, ha mi ott, a hol semmi zaklatás nincs, megtagadjuk a mentelmi jognak felfüggesztését, mi is vétünk a mentelmi jog ellen, mert visszaélünk vele; éppen úgy, hogyha valakit képviselői minőségére való minden vonatkozás nélkül, bántalmaznak akkor azt állítani, hogy a mentelmi jog meg van mentve, nem helyes; de ha a képviselő, kapcsolatban ebbeli minőségével és ténykedésével sértetik meg akár tettleg, akár szóval, akkor kétségtelen, hogy ez a mentelmi jogba ütközik, és ezt a képviselőház közönyösen soha sem veheti. (Helyeslés balfelől.) Azt a megkülönböztetést, hogy midőn a képviselő megsértetik, a sértés képviselői minőségében, vagyis kapcsolatban képviselői működésével történt-e vagy sem, és hogy csak az első esetben releválandó a képviselőház által, a háznak mostani igen t. elnöke, igen preczize megtette Helfy Ignácz képviselő mentelmi ügyében 1877. okt. 3-án. Nem szükséges ez esetet itten előadnom, mert én csak Szilágyi Dezső képviselő azon enuncziáczióját akarom itt felolvasni: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.): »A képviselőn ejtett sérelmet csak akkor szabad . . . országos ügygyé tenni, ha a sérelem a képdselői hivatással kapcsolatban áll és a képviselői függetlenséget érinti.« (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez preczize meg van mondva. De a mi itt restriktive van formulázva, az nézetem szerint úgy is áll, hogy akkor aztán igenis kell és kötelesség, hogy a ház a dolgot országos ügygyé tegye. (Űgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es most, t. képviselőház, kérem méltóztassék a miniszter úr kérdéses rendeletét a kifejtett szempontokból megítélni. Ismétlem, ezen rendeletben a miniszter úr nemcsak hogy teljesen illetéktelenül ítéletet mond a képviselőház egy jelentékeny részének (Igaz! a szélső baloldalon.) működéséről; nem csak hogy ezen ítélete sújtó és megrovó; nemcsnk hogy ezen ítélet oda van irányozva, és azt hozhatja magával, hogy gyűlöletet kelt az egész honvéd hadseregben az egész képviselőház ellen vagy legalább is az ellenzék ellen, a mi bizonyára nem közönyös. (Űgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azonkívül ezen rendelet egyenesen sértő. Szóbeli, vagy ha űgry tetszik írásbeli sértés az, a melyet a miniszter úr az egész honvéd hadsereg előtt a képviselőház ellenzéki pártjai ellen elkövetett. (Űgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert itt megrendeli