Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.
Ülésnapok - 1892-609
304 809, orsz, te os í,,ás í896, április 23-án, csütortökOn. a miniszter ár, hogy az ő rendelete valamennyi honvédkerületi, dandár-, gyalog- és huszárezred, a honvédtér-, a Ludovika-Akadémia, a központi ruha- és fegyvertár, a központi lovas-iskola parancsnokságának, a lovassági felügyelőnek közvetlenül kiadassék és a honvéd-főparancsnoksággal is közöltessék. Mindenekelőtt tehát mélyen megsértette a honvédelmi miniszter úr, az egész házat, hogy az kebelében nem tud rendet tartani, ?agy legalább is az ellenzéket, a melyről azt mondja, hogy nem felel meg hivatásának; hogy az, objektív tárgyaláshoz nem tartozó kifakadásokat szokott itten elkövetni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy mindezek az ellenzéki képviselőknek képviselői működésükkel legszorosabb kapcsolatban állanak és hogy ezeknek során és ezekkel kapcsolatban sértette meg a miniszter úr az ellenzék minden tagját együttvéve és külön-külön és ennek következtében azt hiszem, hogy a t. ház ezt közönyösen nem veheti, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és nem járulhat ahhoz, a mit a t. mentelmi bizottság tesz, a mely egyszerűen azt mondja, hogy semmiféle mentelmi esetet itt fenforogni nem lát. A mentelmi bizottságnak ezen határozata egész sajátszerűleg van indokolva. A miniszter úr a bizottság előtt megjelenvén, nyilatkozatot tett, a mely így szól: (Halljuk!) Kijelenti, hogy »A rendeletnek kibocsátásánál őt más indok, mint kizárólag a katonai fegyelem szempontjai, nem vezérelte. — Ugyanis a katonai fegyelem fenntartásának szempontjából, nem tartotta niegengedhetőircík azt, hogy a honvédelmi miniszteri tárczát érintő ügyek tárgyalása alkalmával, midőn nemcsak a miniszter tárczájának anyagi szükségletei képezik a parlamenti vita tárgy'it, hanem a miniszternek, úgy is mint katonának, egyéni és intézkedési képességei, szelleme, hazafisága (Derültség a szélső baloldalon.) vonatik egyes szónokok által nézete szerint nem egészen tárgyilagos kritika alá, — alárendelt, s tényleges szolgálatban levő katonai közegei a ház tanácskozásain jelen legyenek; kijelenti, hogy ő rendeletével, — melynek bevezetése arra nézve félremagyarázhatatlan tájékozást nyújt, — sem a parlament jogait, sem működési szabadságát érinteni, sem a parlament politikai pártjainak, vagy egyeseknek maguktartását sérteni egyáltalán nem akarhatta s annak kibocsátásában más indok, mint pusztán a katonai fegyelem fentartásära való kötelességszerű törekvése nem is vezethette.* Erre a bizottság aztán azt mondja, hogy: a mentelmi jog megsértésének esetét fenforogni nem látja. (Olvassa.) »A bizottság ugyanis az előtte kifejtett tényállásban, egyetlen támpontot sem talált arra nézve, hogy a magyar királyi honvédelmi miniszter úr rendelete akár a ház tanácskozásainak szabadságát, akár a ház tagjainak alkotmányunkban biztosított függetlenségét és szólásszabadságát bármely irányban korlátozta, vagy érintette volna. Minthogy pedig ezek nélkül a mentelmi jog megsértésének esete meg nem állapítható, a bizottság a mentelmi jog szempontjából a képviselőház által teendő további intézkedések szükségét fenforogni nem látja.« Ezt pedig azzal indokolja: (olvassa) >A bizottság a bejelentett és hozzá utasított esetet, az előtte tett nyilatkozatok szempontjából vette tanácskozás alá s a tagok egyhangú véleményével kijelentendőnek találta: hogy azon nyilatkozatok után, melyeket a magyar királyi honvédelmi miniszter úr az általa kibocsátott rendelet keletkezésének indokaikópen felhozott, annak intézkedéseiben a mentelmi jog megsértésének esetét fenforogni nem látja.< Tehát azt mondja a bizottság, hogy azok az indokok; melyeknél fojva a miniszter a rendeletet — saját állítása szerint — kiadta, ezek az indokok azok, a melyeknél fogva a bizottság nem látja itt a mentelmi jog megsértését. Ez annyit jelent, hogy a czél szentesíti az ezközt. A czél: a fegyelem fentartása a hadseregben. A miniszter úr ennek czéljából látta jónak a képviselőházat lerántani a honvédség szemében különösen pedig az ellenzéket; tehát lerántotta, megsértette az ellenzéket, megsértette a házat, vétett a szólásszabadság ellen, beleütközött a mentelmi jogba, de előtte a fegyelem fentartása volt a czél s ennek folytán a bizottság szerint mindaz megszűnt sérelem lenni, s így, a mentelmi bizottság szerint, a katonai fegyelem sokkal fontosabb az ország alkotmányánál s ennek biztosítékainál. (Élénk mozgás. Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) De az, a mit a mentelmi bizottság mond, azért sem bír alappal, mert ilyesmi szerény nézetem szerint a fegyelem fentartására nem is szükséges. Még ha arról lett volna szó, hogy a miniszter egyszerűen eltiltotta volna az idejöveteltől a honvédeket, még akkor lehetett volna a dolgot akként előadni; de hogy a fegyelem fentartása érdekéken szükséges lett volna az ellenzéket megbélyegezni akarni, az ellenzékre ilyen vádakat, ilyen sértéseket szórni, egyáltalán nem állítható. Egyáltalán, a miniszter úr rendeletét, annak állított indoka a maga minőségéből ki nem vetkőztetheti, aat más minőséggel fel nem ruházhatja. Bármi legyen is az indok, a tény az, hogy a miniszter úr inkompetens módon ítéletet mondott a ház tárgyalásairól, különösen az ellenzék tárgyalási modoráról és sújtotta az ellenzéket azzal, hogy gyűlöletessé akarta tenni az ellenzéket a honvédség előtt végre sértő kifejezéseket használt az egész
