Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-609

608. országos ülés 1896. április 28-án, csütörtökön. 301 T. képviselőház! A harmadik szabálya a mentelmi jognak az, hogy a képviselő, kapcsolatban a maga képviselői működésével, senki részéről, annál kevésbé a kormánynak, vagy a végrehajtó hatalomnak valamely tagja részéről nem sérthető sem tettleg, sem pedig szóval. A tettleges, valamint a szóbeli sértések ellen kell, hogy minket szintén megvédjen a törvény, illetőleg a mentelmi jog gyakorlata, nehogy mi azért, a mit itt mondunk, valaki részéről akár tettleg, akár pedig szóval bántalmaztassunk. Itt, pedig e rendeletben nemcsak egyes kápviselő, nemcsak egy párt, hanem az egész képviselő ház meg lett sértve, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a maga működésével kapcsolatban. Lehet-e nagyobb sértés egy képviselőre nézve, mintha róla azt mondják, hogy ö nem felel meg a maga hivatásának, hogy ő a maga felszólalásaiban mértékuéikűli az objektív tárgyaláshoz nem tartozó kifakadásokra ragadtatja magát ? Nem-e sértés magára a képviselőházra is, hogy a rendet itt fentartani nem tudja ? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) nem-e sértés magára az elnökre, hogy ő az ilyeneket kellőleg megtorolni nem képes? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon). Nem-e sértés magára a képviselőházra nézve is, hogy tárgyalásai az egész honvédhadsereggel szemben úgy lesznek odaállítva, hogy azokon jelen lenni egy honvédtisztnek nem is való, nem is illik, nem is szabad. {Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez egyenes megsértése a képviselőháznak, megsértése különösen az ellenzékhez tartozó képviselőknek az ő képviselőházi működésekkel kapcsolatban. (Úgy van! Úgy van! bál felől.) Az imént fenforgott több más .mentelmi kérdés tárgyalása során a mentelmi jognak terjedelme tekintetében több eltérést hallottam, és különösen a mentelmi bizottság nagyérdemű elnöke, — úgy láttam, — nagyon is szűk körre óhajtja korlátazni azt, a mit mi mentelmi jog alatt kell hogy értsünk. Nekem úgy látszik, hogy a t. elnök urat, úgy mint másokat is, talán megtévesztette az 1867 : XII. t.-cs. 47. §-ában megalkotott szabály, mely a mentelmi jogra nézve a deíegáczió tagjai tekintetében intézkedik. Ott nincs másról szó, mint arról, hogy (Olvassa) »a bizottság tagjai a jelen határozat szerint közösekfíl kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre soha nem vonathatnak; sőt megbízatásuk megszűntéig se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntény vagy vétség miatt, a tetten érés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek együtt nemléte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül, se le nem tartóztathatnak, se közkereset alá nem vétethetnek.« Ebből az a nézet származott és kezdett elterjedni, mintha az, a mi itt a bizottsági tagokra nézve meghatároztatik, kimerítené az egész mentelmi jogot, a mi pedig nagy tévedés; (Igaz! TJgyvan! a bal- és szélső baloldalon.) ez nem más, mint a különben is fennállott mentelmi jog ezen részének a bizottságok tagjaira való kulö • nös kiterjesztése, de ebből nem következik, hogy az többi elemeiben, úgy a mint az létezett, meg lett szüntetve. A tévedést talán előmozdíthatta még azon körülmény is, hogy midőn mindjárt az újabb alkotmányos élet kezdetén egyes, úgynevezett kiadatási kérdések felmerültek, akkor a mentelmi bizottság meg lett bízva, hogy tegyen arra nézve prepozicziót, milyen elvekből kellene ezen kiadatásoknál, — a mentelmi jog felüggesztésénél — kiindulni. A bizottság megtéve a maga indítványait, itt a házban tárgyaltatott kérdés és a ház csakis az úgynevezett kiadatási kérdésre nézve állapított meg bizonyos szabályokat, ismét nem érintve a mentelmi jog többi vonatkozásait. Csak erről volt akkor szó. De ebből megint nem következik az, hogy a mentelmi jog a maga többi elemeiben megszüntettetett volna. A mentelmi jog a szólásszabadság biztosítására van rendelve, és első sorban a szorosan vett szólásszabadságot foglalja magában, vagyis azt, hogy azért, a mit a képviselő itt mond, csak a ház által vonható felelősségre, a felett csak a ház, vagy annak elnöke mondhat ítéletet és más semmiféle hatóság, azt az egy kivételt téve, a mit az imént említettem. De azon kívül ott van a salvus kondnktus egész nagy mezeje. Ennek első ágazata az, hogy nemcsak azért, a mit a képviselő itt mond, de más valamiért és semmiféle hatóság őt közkereset alá nem vonhatja a ház előzetes engedélye nélkül. De ezenkívül fennáll azon szabály is, hogy a képviselő ebbeli működésére vonatkozólag különös oltalom al att kell, hogy álljon. így tartották ezt a legrégibb időtől fogva törvényeink és igy tartotta azt a gyakorlat, maga a képvi&előház is a legutóbbi időkig. Hogy ez így van, leszek bátor, ha megengedi a t. ház, adatokkal igazolni. A mentelmi jog az alkotmányos szabadságnak egyik legsarkalaíosabb biztosítéka, mert a szólásszabadságnak biztosítékát képezi. És miután ez így van, ugyanazért, a hol az alkotmányos élet fejlődik és mihelyt fejlődik, mindjárt előtérbe lép a mentelmi jognak megállapítása is. Ezért van, hogy nálunk már a Tripartitumban is találunk ide vonatkozó szabványokat és pedig azt fogjuk látni, hogy a régibb szabályokbau inkább áll előtérben azon biztosíték, a mely arra szolgál, hogy a képviselő egyesek által, vagy hatósági személyek által tettleg, vagy szóval ne bántalmaztassék. (Helyeslés a szélső