Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-609

296 B09. országos ülés 1896. április 23-án, csütörtökén. ságot tehet a mellett, hogy mi itt az ellenzé ken a mentelmi kérdéseket sohasem kezeltük és sohasem kezeljük pártszempontokból. Én ehhez a dologhoz annak személyes vonatkozásain és indokain kívül tisztán jogi szempontból akarok hozzászólani a megfelelő preczedenseknek is világlatba helyezésével. (Halljuk! Halljuk!) Mi a mentelmi bizottságnak javaslatát halljuk, a mely röviden ez: a mentelrri jog felfüggesztendő. T. képviselőház! Ez a tétel így, a mint fel van állítva, nem áll meg, mert annak egy konstitutív eleme hiányzik, tudniillik annak a kutatása, hogy zaklatás esete nem forog fenn. (Úgy van! balfelöl.) Szóval, a képviselőháznak érdemlegesen is bepillantást kell vetni az ügybe, vájjon nem lát-e zaklatást fennforogni azon esetben is, ha jogilag konstituált tényálladék és kompetens bíróság megkeresése áll is a kép viselőház előtt. Erre nézve, hogy ez így van, én bőséges példákat szolgáltathatok csak a mai ülésből is. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőház példának okáért ma Kubinyi Gézának a mentelmi jogát nem függeszíette fel. Mi is megszavaztuk, (Úgy van ! balfelöl.) de nem számoltunk azzal, t. képviselőház, hogy utólagosan ilyen utat kell folytatunk, mint folytatunk most — mert én köteles vagyok mint jogász konstatálni, — hogy a mentelmi bizottságnak a Kubinyi esetében elfoglalt álláspontja homlokegyenest a, törvénynek mond ellent és nyilvánvalólag helytelen felfogás. . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, az a jelentés nem forog a napirenden; méltóztassék ehhez szólani! (Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza : T. képviselőház és mélyen tisztelt elnök úr, én csak azt akarom demonstrálni, hogy ez a két faktor maga nem elég arra, hogy a mentelmi jog felfiiggesztessék, ha zaklatás esete forog fenn, és azt akarom demonstrálni, hogy ámbár a mentelmi bizottság oly érvet hozott fel, a melyet én például nem helyeslek, hozzájárultam a mentelmi bizottság javaslatához. Miért ? Azon okból, mert rám nézve még az is elégséges, ha csekély kötelességszegés a?, a melylyel egy képviselő vádoltatik, nehogy nagyobb kötelességében gátoltassék meg; én csekélységekért, például egy rendőri kihágásért, a melyet a képviselő este akkor követett el, a mikor a színházból kijön és az utczán bizonyos dolgát végzi el (Derültség a szélső baloldalon.) nem adom ki; pedig fenforog a konstituált tényállás és kompetens hatóság kéri a kiadatást, és ón még sem fogom kiadni, mert, ha a mentelmi jognak valami értelme van, ilyenekre a képviselő kiadását nem szabad kiterjeszteni. (Úgy van! balfelöl.) Már most, t. képviselőház, ott felállították a tételt: »mert nincs miniszteri meghatalmazás.« Jól van, t. képviselőház; ott a csendőr meg lett támadva; de nem üldözhető a támadás, mert miniszteri meghatalmazás nincsen. A ki e törvényt elolvassa, világossá válik előtte, hogy a haditengerészet, honvédség és hadsereg részére miniszteri meghatalmazás csak akkor igényeltetik rágalmazás esetében, hogy ha egész testület, vagy annak egy része, példának okáért egy parancsnoksága van megsértve, nem pedig akkor, a mikor egy szál csendőrről van szó. De mi megnyugodtuk. Most az a kérdés, hogy a jelen esetben érdemes-e és szükséges-e az, hogy a többség velünk szemben pártkérdést csináljon a mentelmi jogból, igen, vagy nem? ( Úgy van ! Ügy van ! a szélső baloldalon. Egy hang balfelől: Mindig azt csinál! Ellenmondások jobbfelöl.) Miként áll az eset röviden? Sima Ferencz képviselő urat az állomáson megtámadták. Az egyik bunkóval fejbe ütötte őt, s mikor jogosult önvédelmében lépett fel, nem azért hogy megtorló intézkedést tegyen, hanem hogy védelmezze magát, akkor a másik megragadta, hogy ezt ne tehesse. A képviselő meg lévén fosztva akár önvédelmi jogának gyakorlatától, akár az azonnal való megtorlástól, a bíróság elé viszi a panaszát. Kell-e ahhoz még kommentár, hogy ezt csak jóhiszemű ember teheti, hogy azt is feljelenti, a ki őt megragadta, mert abban a hitben volt, hogy az is előzetes egyetértésben volt a másikkal? (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) Es midőn a képviselő meggyőződik a tárgyalások és a vizsgálat folyamán arról, hogy azt az embert ártatlanul jelentette fel, mert az tényleg nem volt előzetes egyetéitésben, akkor visszavonja panaszát, s a királyi ügyész hivatalból folytatja a vádat. Most nem elég az, hogy a szolgabíró büntetlenül, de nemcsak büntetlenül, hanem megjutalmazva (Úgy van! Úgy van!a 'szélső baloldalon.) lebunkózza az állomáson Sima képviselőurat, de ebből mostmég az következik, hogy a képviselőház nyújtson segédkezet és a képviselő adassék ki a büntető bíróságnak azért, mert jóhiszemtíleg kiterjeszteni merte a feljelentést arra is, a ki őt megragadta. Ha ez nem zaklatás, akkor nem tudom mi az ? (Élénk helyeslés a ssélsöbaloldalon. Egy hang balfelöl: A ház maga zaklatja.) Én ilyen aberácziót — Őszintén megvallom — a mentelmi bizottság részéről sohasem tapasztaltam, tiszteletreméltónak tartottam a mentelmi bizottság eljárását, eltekintve azoktól az esetektől, a hol a politikai pártérdekek talán szükségkép domináltak. Ebben az esetben azonban, engedjen meg a mélyen t. előadó úr, a bizottság eljárása nem objektiv. Mert a t. bizottság feltalálhatta volna azokat a motívumokat, — hisz előtte van a tényállás, — a melyekről kétségtelenül kitűnik, hogy ha Sima Ferencz képvi-