Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-596

L 596. országos ülés 1896. április 8-án, szerdán. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter í T. képviselőház ! Van szerencsém bemutatni »az üzletszerű, vagy nyilvános fogadásoknak és a kölcsönös fogadások közvetítésének szabályozásáról a lóversenyeknek czímtí 1894. XXIX. tez. 6. §-ának b) pontjában jelzett lótenyésztési alap állásáról szóló jelentést. (írom. Í075) Kérem a t. házat, hogy ezen jelentést mellékletével együtt előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a földmívelésügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök i A földmívelésügyi miniszter úr jelentése »az üzletszerű, vagy nyilvános fogadásoknak és a kölcsönös fogadások közvetítésének szabályozásáról a lóversenyeknek czímíí 1894. XXIX. tcz. 6. §-ának b) pontjában jelzett lótenyésztési alap állásáról ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a föklinívelésügyi bizottsághoz utasíttatik. Következik a napirend értelmében az indítvány és interpellácziós könyveknek felolvasása. Josipofích Géza jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellácziós könyv! en újabb bejegyzés nincs. Elnöki Tudomásul szolgál. Következik a napirend értelmében a földmívelésügyi tárcza költségvetésének (írom. 986) folytatólagos tárgyalása. Hévizy János jegyző: Uray Imre ! Uray Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy mennyire alaptalan a túloldalnak (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) s egyáltalában a kormánypárti orgánumoknak az a vádja, hogy az ellenzéknek az obstmkezióra való hajlama mennyire elhúzza a ház tanácskozásait: azt semmisem bizonyítja jobban, mint az a fogadtatás, melyben a földmívelésügyi miniszter úrnak általam is nagyon sok részben helyeselt beszédét az ellenzék, de az egész ország is részesítette. Mi, a kik évek hosszú során át figyelmeztettük az illető minisztereket a földmívelésügyi tárcza szükségletére, most azt látjuk, hogy a miniszter úr mindazon óhajainkat és igényeinket, melyeket a közvagyonosod ás előmozdítása czéljából hangoztattunk, beszédében prograinmszerűleg fejtette ki, s ezért tett beszéde e házban oly nagy hatást. Megvallom, én nem helyeselhetem azt az irányt, melyet a kormány a földmívelésügyi miniszter személyére nézve követ. Én azt óhajtanám, hogy az ország költségvetéseit, minthogy ma is par excellence íöldmívelési állam vagyunk, a földmívelési tárcza dominálná. E helyett dominál a honvédelmi, a kereskedelmi, a pénzügyi és más tärczák, melyek költségei sokkal nagyobbak, úgy, hogy a földmívelésügyi tárcza a kultuszminiszterével együtt, a legárvább helyzet-: ben van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A földmívelésügyi miniszter úgy szerepel nálunk, mint hajdan a székelyeknél a bíró. A székely községek csináltattak egy ködment és nem azt nézték, ki hivatott a bírói állásra, hanem hogy kire pászol a ködmen. (Derültség.) Nálunk, mikor egyegy miniszter teljes jóakarattal törekszik az; ország javára, s mikor pár hónap, vagy pár év alatt már beletanúit az ügyek menetébe: nem a mi támadásaink miatt, — mert hiszen mi jóravaló törekvéseiket csak támogattuk, — hanem pusztán pártérdekből féíreteszik, s így azok az ígéretek, melyeket tett, rendesen félbemaradnak. Nekünk így soha sincs arra időnk, hogy megbíráljuk utólag a miniszter tetteit. Most, a miniszter úr múltkori beszédével szemben, én csak a magam beszédjeit veszem elő. Látom, hogy azoknak legnagyobb részét, a miket én óhajtottam pár éven keresztül, a miniszter úr a maga részéről elfogadja, s nagyon természetes dolog, hogy, a midőn én azt látom, hogy azokat az eszméket s az országra nézve közjót képező elveket, a melyeknek megvalósítását én a t. miniszter uraktól mindig kértem, most megvalósítják, holott azelőtt még meg sem ígérték, nem hogy megtették volna; és midőn látom a t. miniszter úr részéről, hogy azokat most mégis elfogadja, és azok nemcsak a mi részünkről, hanem a túloldal részéről is általános helyeslésben részesülnek: akkor nagyon természetes, hogy nekem csak elismerésemet kell a t. miniszter úr iránt nyilvánítanom. De más tekintetben nagyobb kritikát úgy a volt kormányok, mint maga a párt iránt senkisem gyakorolt, mint ép a t. miniszter úr; mert addig, a míg mi állítottuk, hogy ezek az eszmék jók, tudomásul sem vették, sem a kormány, sem a túloldal, de a mint a t. miniszter úr jónak látta magáévá tenni, abban a perezben a kormány s a t, kormánypárt is elfogadhatóknak és jóknak találta. Megvallom, én a magam részéről azt hittem, s azt kombináltam, hogy a t. miniszter úr egyénisége, képessége más irányban fog értókesítődni és más irányban fog nyilvánulni; de most beszédéből látom, hogy a t. miniszter m bármily állásban, bármily körülmények közt fel tudja magát találni és megtörténhetik az, hogy akkor, a midőn őt példátil egy másik téren gondoltam kiváló férfiúnak felemelkedni s az ország javára szolgálni, épen abban az irányban, a melyben nem is vártak, fogunk részéről olyan munkásságot tapasztalni, a mely ennek az országnak rég óhajtott közvagyonosodására előmozdítókig fog hatni. Igaz, hogy a helyzet ma olyan, hogy a t. miniszter úr, — a ki mindig az igazságügyi tárczához tartozó kérdésekben lehetett szakértő, és így ezen a téren, azt hiszem, maga sem