Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

76 581. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. urat azzal, hogy a feleknek jogtalanul és ok nélkül kárt és költséget okozott, és a bíróságokat túlhalmozta felesleges munkával, mert nem lévén törvény, az átmeneti intézkedésről, nincs gondoskodva. És megtörtént az, hogy a régebbi törvény uralma alatt keletkezett ítéleteknél, a melyek engeszthetetlen gyűlölség alapján lettek kimondva, daczára annak, hogy a régibb törvény értelmében teljesen joguk volt a bíróságoknak ezen alapon Ítélkezni és már a másodbírósági ítéletek is meg voltak hozva: a kúria kénytelen volt kimondani, hogy október elseje után ezeket az összes Ítéleteket kaszálja és azt mondta, tessék új kereseteket folyamatba tenni! Ezzel vádoltam a t. miniszter urat. És ebben minden jogász nekem igazat fog adni, mert a miniszter úrnak nincs joga ahhoz, hogy törvénytelen rendeletekkel a feleket megkárosítsa és a mellett a bíróságokat is felesleges új perek indításával megterhelje. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Egy határozati javaslatban, a melyet mi nyújtunk be, valamit, ha egyebet nem, hát azt mindig lehet benne találni, hogy egy vessző nem jó helyen áll, csakhogy azt el lehessen utasítani. És, t. ház, azt akarom, hogy törvénynyel szabályozzuk ezt az eljárást, annyival inkább, mert a felekezetek között az alaki jog szempontjából is különböző rendeletek állanak fenn. Az illetékesség kérdését és a peres eljárást is egyöntetűvé kell tenni ott, a hol egységes házasságjog van. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Nincs sztlkség arra, hogy a zsidóknál fennálló udvari kanczelláriai rendelet, hogy a protestánsoknál fennálló József-pátens, vagy a katholikusokra esetleg fennálló bármely régi vagy elavult kánonjog össze-vissza alkalmaztassák, hanem legyen a házasság jogban egységes egyöntetű eljárás, (Tetszés a szélsőbalon.) a mely az egységes házasságjogot meg is erősiti. A t. miniszter úr nézi, nézi, de az orra nem tetszik, azért nem fogadja el. És mert e kérdést a végleges perrendtartásban akarja megoldani, az én határozati javaslatom pedig külön törvény alkotását czélozza, elveti határozati javaslatomat. Ne játszunk a szavakkal, t. miniszter úr! Ha a t. miniszter úr képes még ez ülésszakban a végleges perrendtartásra vonatkozó javaslatot benyújtani, semmi kifogásom sincs, hogy ez a kérdés a végleges perrendtartásban oldassék meg. De jobban ismerem, t, ház, azt a kodifikáczionális konyhát és üstöt, melyben ezeket a javaslatokat főzik és kotyvasztják, semhogy elhinném, hogy ezt a javaslatot a t. miniszter úr most fogja benyújtani. Azért mondom, hogy ha a t. miniszter úr a végleges perrendtartásban ezt a kérdést nem tudja megoldani, oldassék meg külön törvényben. De egy törvénytelen állapot fentartása a házasságjog terén, mely a felekezetek szempontjából még izgatásra is okot ad, nem csak nem okos, hanem nem is politikus dolog. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t. miniszter úr meg akarja nyugtatni a házat, akkor méltóztassék határozati javaslatomat oly értelemben elfogadni, hogy e kérdést abban a törvényben fogja megoldani. De ha nem fogadja el oly értelemben, akkor lássa be, hogy e kérdés megoldása sürgősen szükséges és mindenesetre törvénnyel oldandó meg. Már most, t. ház, minden támadási szándék és viszketegség nélkül (FélkiáUások a jobboldalon: Hiszszilk!) — hiszik, vagy nem hiszik, de őszintén momdom, hogy így van! — áttérek a börzebíróságra. A börzebíróság kérdésében t. ház, semmiféle politikai mellékérdek nem vezethet; egyedül a köznek akarok hasznot tenni. Rendkívül sajnálom, hogy a t. miniszter úr vagy nem érti a kérdést, vagy félreértésre ad okot, mikor még most sem akarja belátni, hogy az ő és a kereskedelemügyi miniszter nyilatkozata közt óriási ellentét vau. Ha sikerűi ezt az ellentétet köztünk eloszlatni, azt hiszem, sokkal nyugodtabban és objektívebben kezelhetjük az egész igazságügyi költségvetés kérdését. Nemcsak egész Európa, de Amerika is nap-nap után foglalkozik mint égetően sürgős kérdéssel, a tőzsde nagy reformjával. Ma már a termelés, és pedig úgy a nyers, mint az ipari termelés, a tökéletesedésnek meglehetős nagy fokán áll. De a legnehezebb probléma az értékesítés ; ez az a kérdés, melyet közgazdáknak és nemzetgazdáknak meg kell oldaniok. Az áralakításra befolyó tényezők dominálják ma a munka értékét és a föld hasznát. A régi vásári iustituezió, t. ház, teljesen elvesztette jelentőségét. A régi vásáron megkereste a fogyasztó a nyerstermelőt, kivel rendszerint közvetlenül érintkezett és itt a kínálat és kereslet közti nemzetgazdászati arány állapította meg az árakat. Csak később vegyült bele a közvetítő, a kereskedő, a ki a termelővel az érintkezést közvetítette. A börzeinstituczió életbeléptetése óta azonban, t. ház, a vásári instituczió a maga eredeti, ősi jellegéből és jelentőségéből teljesen ki lett forgatva. Itt, t. ház, a fogyasztó a fogyasztóval, a termelő a kereskedővel, a kereskedő a termelővel, és a kereskedő a kereskedővel köt ügyleteket, és ennélfogva nem többé a kínálat és kereslet alaptörvénye, hanem egy harmadik, ennél sokkal fontosabb tényező működik közre az áralakításra, és ez a konjunktúra, a bizonytalan, a jóslási tehetségre alapított működés, mely a jövendőnek eszkomptálásában áll. Már most, t. ház, az áralakításra befolyik mindenféle mesterséges tényező, ezek között különösen a határiaőtízletekkel visszaélő játé-