Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

581. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdáii, 77 kosok nagy mértékben befolyásolják az áralakítást. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek a határidő-, ezek a játéküzletek nemcsak az áralakítás szempontjából, de mint erkölcsi szempontból is bírálat alá eső kérdések foglalkoztatják nemcsak Európát, de amint mondáin, Amerikát is. Méltóztassék Németországnak nagy ankét-munkálatát figyelembe venni, méltóztassék a német parlamentnek az általános perrendtartásra és á polgári törvénykönyvre vonatkozólag most folyó működését figyelemmel kisérni, ott 30—40 kötetre terjedő nagy elaboratummal találkozunk, hogy ezen kérdést a közgazdaság érdekében megoldhassák. Itt van Ausztria, a szomszéd állam, itt is már törvényhozásilag fel van véve a perrendtartás reformjába a börze reformja, többet mondok, Ausztria ban már a tőzsdendót nemcsak behozták, de ma már második dilucziójában nagy mértékben reformálják is, fel is emelik. Nálunk, t. ház, emlékszem, hogy az ez iránt általunk innen tett javaslatot azzal utasították vissza, hogy a tőzsdeadót azért nem lehet náluk életbeléptetni, mert Ausztriában még életbeléptetve nincs. Most pedig miként áll a dolog? Méltóztassék mindenkinek elhinni, a dolog úgy van, hogy az összes határidőfízleti spekuláczióknak, a tőzsdén előforduló összes áralakítási visszaéléseknek, melyeknek egy konkrét példáját nyomban fel fogom hozni, hogy csak a napokban mit csináltak a tőzsdén, — egyetlen egy védbástyája és támoszlopa a tőzsdebíróság kivételes választott bírósági institucziója. A ki megingatja a tőzsdén a tőzsdebírósági institucziót, az megingatja a tőzsdét magát is az ő hatáskörében. Nekünk egyikünknek sem lehet czélunk a tőzsdét, mint institucziót megbuktatni és megszüntetni, ennélfogva egyikünknek sem lehet czélunk a külön tőzsdebírósági institucziót magát is megbuktatni, vagy megszüntetni; a mi czélunk az, hogy megfelelő módon reformáltassék az a tőzsdei instituczió és különösen annak bírósági része is. Es már most visszatérek arra : hol van az ellenmondás '? Dániel Ernő kereskedelmi miniszter úr — dicséret legyen neki érte, sajnálom, hogy nem adózhattam vele neki akkor, mikor tárczája tárgyaltatott — de nemcsak ő maga, jelen voltam a beszélgetésnél egész véletlenül, midőn a közgazdaság és Magyarország mezőgazdasága iránt eleven érzékkel bíró kollegája, a földmívelésügyi miniszter, meghallván azt, hogy a kereskedelmi miniszter a tőzsde reformjának kérdésében ankétet szándékozik tartani, saját fülem hallatára reklamálta a kereskedelmi minisztertől azt, hogy az Ő emberei is hivassanak meg abba az ankétbe, mert abban 8 is részt akar venni. Hát, t. ház, itt van a kormánynak két eminens tagja; mind a kettő átérzi, hozzá teszem: át is érti annak szükségességét, hogy a tőzsdével mint intézménynyel és annak reformálásával foglalkozni kell; és akkor előáll onnan a harmdik •— úgy mondják, hogy miniszter úr — az egyedüli, a ki azt mondja, hogy a börzebíróság olyan jó dolog, hogy azon reformálni való nincs, hanem majd talán esetleg a végleges perrendtartásnál (Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon) ne taláni szükség esetére fog tenni valami módosí tást, — akkor is azt mondja : a szervezésre és a hatáskörre vonatkozólag »talán«! Hát, t. ház, nem akarok túlságos hosszadalmasan foglalkozni ezzel a kérdéssel, (Halljuk Halljuk!) de egy pár markáns vonással meg akarom világosítani, hogy a tőzsdebíróság intézménye mennyiben.kell, hogy érdekelje az igazságügyminisztert, mennyiben kuli, hogy érdekelje különösön Magyarországon. T. ház ! Sem Ausztria, sem Németország nem annyira agrár állam, sőt Ausztria nem is az, de még Németország sem oly mértékben az, mint Magyarország. És mégis mi történik, t. ház ? Németországban a tőzsdei institucziót nem csak állami felügyelet alá helyezik, hanem az üsanszoknak, a tőzsdei szokványoknak megállapítását, a szövetségtanács hatáskörébe tartózandónak vélik és odautalják. Hát, t. ház, az igazságtigyminiszter lenne egyedül Magyarországon az, a ki ne tudná, hogy a börze Magyarországon az ő jelenlegi alkatában, kivéve a tőzsdebírósági institucziót, egyáltalában semmiféle törvényes alappal nem bír és egyáltalán a tőzsdének az egész autonómiája csakis szokásjogon alapszik és a törvény által kodifikálva nincs ? Hát csak az igazságügyminiszter az Magyarországon, a ki nem akarja tudni azt, hogy a kereskedelmi törvénynyel homlokegyenest ellenkező, azt sok tekintetben kiegészítő szokványok uralkodnak a börzén, a nélkül, hogy törvény léteznék, a mely azt a börzét ilyen szokványok megállapítására feljogosítaná? Hát az* igazságügy miniszter egyedül az, a ki ne tudná . . . ? (Mozgás jóbbfélől. Halljuk! Halljuk !) Engedelmet kérek, a szokványok megállapítására azokat a börziánereket, a kik ott spekulálnak és diíferencziális gseftekkel foglalkoznak, semmiféle törvény nem jogosítja fel (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon) és arra, hogy Magyarország mezőgazdaságát békóba verjék, (Ugy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) hogy Magyarország földbirtokosait rútul kijátszák és hitvány érdekeik szolgálatára üzánszaikkal bilincsekbe verjék. (Zajos helyeslésa , szélső baloldalon.) Ilyen törvényt nem mutathat nekem senki. Hanem abuzus az, t. ház, hogy akkor, mikormegkapták e törvényhozás jóhiszeműségének felhasználásával a börzei bíróságot, —• annyiszor ismételtem azt már, t. képviselőház, — akkor ünnepélyesen ígéretet tettek a börziáne-