Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

5S1. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. 71 juk! Sálijuk! Elnök csenget.) Hogy mi módon lett megbüntetve, annak közlése, azt hiszem, nem tartozik ide a ház elé. (Felkiáltások a szélső­balon : Dehogy nem ! Halljuk! Halljuk !) A mi a képviselőházban most legújabban felmerült eseteket illeti, én igeu szeretném, t. képviselő urak, ha egyes olyan konkrét ese­tek vannak, — mindenesetre szükséges ez ahhoz, hogy az ember eljárhasson, — adminisztratív úton méltóztassék azokat nekem akkor tudomásomra hozni, mikor megtörténnek, mikor előfordulnak, és méltóztassanak meghinni, hogy a legkérlel­hetetlenebbűl és erélyesen utána fogok nézni (Moz­gás a szélsőbalon ) és megtorlóm azt a dolgot. Hanem így kérem, hogy ide méltóztatnak jönni a kép­viselőházba és már évekkel ezelőtt felmerült ese­teket vagy újabban felmerült eseteket méltóztat­nak felhozni, a melyeket én nem tudok meg­fogni, így nincs elegendő támpontom arra, hogy megindíthassam a vizsgálatot. Mert annak alap­ján, hogy milyen benyomást tesz egy ember viselkedése a végtárgyalás alkalmával, hogy milyen impresziót tett az valakire, nem indítha­tok meg semmi eljárást. Egy képviselő úr volt nálam és mondta, hogy nem jól bánt vele az elnök. Utána néztem a dolognak és méltóz­tassanak elhinni, a legjobb akarattal sem tud­tam mást kisütni, mint azt, hogy a képviselő úrra az ő saját személyi izgatottságánál fogva nem tett jó impressziót, a képviselő úr impresz­sziója volt olyan, hogy nem jól bánik vele az elnök. Utána néztem a dolognak, kérdezősköd­tem más emberektől és nem tudtam semmit meg­állapítani arra nézve, hogy az elnök vele kelle­metlenkedett volna; míg ellenben hivatkozhatom képviselő urakra, kik abban a bizonyos percz­ben meg voltak híva a tárgyalásra mint tanúk, hogy ne kellessék nekik a többi tanúkkal együtt lenniök, az elnök a saját szobájába vezette őket és kérte, hogy ott várjanak. Mindig hallok ilyen dolgokat, és ha vala­minek utána nézek, mindig másképen üt ki a dolog. Megbocsássanak tehát, de nem voltam abban a helyzetben, hogy azt az embert, a kit mint tárgyaló bírót egészen helyén valónak tar­tok, a kit olyannak ismertem és teljes meg­győződésemből olyannak tartok, hogy kinevez­tethessem, mellőzhettem volna. Ebből azonban ne méltóztassék semmi makacsságot vagy a köz­véleménynyel való harczot kihozni. (Helyeslés jobb felől. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Kizárólag egy megfelelőnek tartott bíró kine­vezése volt ez és semmi egyéb; kizárólag az ügy jól felfogott érdeke volt az ok, mely en­gem vezetett ezen cselekményemben. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Okolicsányi t. képviselő ur a kodifikaezió tekintetében tett észrevételeket, de erre nézve már itt a vita folyamán méltóztattak értesülni, hogy az micsoda stádiumban van. A mi azt a fizetés meghagyási dolgot illeti, melyet a képviselő úr felhozott, nem is­merem az ügyet, hogyan áll, utána fogok nézni és természetesen, ha meggyőződést szereztem, azon vagy adminisztratív úton, vagy ha más­kép nem lehet, törvényhozás utján is segí­teni kell. Visontai képviselő úr tegnapi beszédében, miután ő maga a Vörös tengernek hullámaiból kiszabadult, azokat a hullámokat az én nya­kamba zúdította abból a ezélból, hogy elseper­jenek. Azt állította a t. képviselő_úr, hogy — kü­lönben nem tudom, ezt ő mondta-e vagy más — a számoknak nem tudom micsoda csopor­tosításával én azt állítottam és úgy tüntettem fel a magyar igazságszolgáltatást és különösen a büntető igazságszolgáltatást, hogy az minden tekintetben teljesen rendben van, hogy én el­hallgattam hiányokat és hibákat, melyek talán expozémat nem tüntettek volna fel oly fényes eredményűnek. Hát, t. ház, mit mondtam én? Azt mond­tam, hogy büntető igazságszolgáltatásunk terén is némi haladást lehet konstatálni. Ezt az állí­tásomat támogattam az ügyviteli szabályok eredményével, a mire természetesen ő nem nagy súlyt helyezett, de kétségbe nem vonta és támogattam a vizsgálóbírói intézmény által elért eredményekkel. Azt mondtam, hogy a vizs­gálóbírói intézmény következtében vizsgála­taink ma már megbízhatóbbak és pontosabbak és hogy ezen intézmény következtében a vizs­gálati foglyok száma évről-évre apad. A t. kép­viselő úr ezt aem vonta kétségbe, következőleg ez az állításom sem lehet szépítgetés, ferdítés, vagy nem tudom micsoda. Azt mondta azonban: elhallgattam azt, hogy mily hosszú ideig terjednek Magyar­országon a vizsgálati fogságok, hogy mennyi ember vitetik vizsgálati fogságba, a nélkül, hogy az törvényes alappal birna, hogy mily hosszú ideig tartanak a vizsgálatok, hogy mily hosszú a perek lefolyása; hogy én ezeket mind elhallgattam. Hanem azután a maga állításának bizonyítására ő adatokat szedett az én jelen­tésemből, a mely közkézen forog, nyilvános­ságra van bocsátva, a melyből ezek az adatok kitűnnek. És mit mondtam tovább ? Azt mond­tam, hogy bűnügyeink menete igen sok kívánni valót hagy hátra, hogy az az állapot, a mely­ben vagyunk, az a rendszer, a melyben élünk olyan, a melyből minél előbb menekülni kell. Ebből a szempontból sürgettem a büntető per­rendtartás megalkotását és kértem, hogy engem ebben esetleg soron kívül való tárgyalással is támogassanak. Nem hallgattam el tehát sem-

Next

/
Thumbnails
Contents