Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

70 581. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. Hiszen, hogy mennyire erőszakos ez a bíró úr, itt vau egy másik eset. 1894-ben egy Kramer nevű fél sajtóügyi panaszt ad be Kovács Sándor ellen, de mielőtt esküdtszéki tárgyalásra kerülne az ügy, magánpanaszos ügyvédje bejelenti, hogy nem kéri az esküdtszéki végtárgyalás kitűzését, attól eláll és tiltakozik az ellen, hogy a törvényszék elnöke azt a végtárgyalást mégis kitűzze és megtartsa, az esküdteket oda fáraszsza és magánpanaszosnak további költségeket okozzon. Nagyon jól tudja mindenki, ha valaki panaszától eláll és nem hivatalból üldözendő bűncselekményről lévén szó, maga kijelenti, hogy a végtárgyalás megtartását nem kívánja, akkor csak magának a bíróság elnökének nincs joga arra, hogy a végtárgyalást kitűzze, az esküdteket oda fáraszsza és panaszosnak költségeket okozzon, mert az addig felmerült költségeket egyszerűen megszüntető bírósági végzéssel tudja érvényesíteni magánpanaszossal szemben. Hiszen az esküdtbíróság a vétkesség megállapítására van hivatva, maga a kir. bíróság pedig a büntetés megállapítására; az esküdtek nem állapítják meg n perköltségeket, hanem a kir. bíróság állapítja meg. Hát miféle ok volt, hogy mégis, ennek daczára, a Kramer-Kovács ügyben az esküdtSzéki tárgyalás megtartását Zsitvay úr elrendelte, az esküdteket fel fárasztotta és minthogy magánpanaszos meg nem jelent, az egész eljárás abban maradt, egy pár forinttal többet tudott magánpanaszos nyakába varrni, talán épen azon rokonszenvnél fogva, melylyel annak ügyvédje iránt viseltetett ? (Mozgás halfélöl.) Ilyen esetek után, midőn a lapokban folytonosan olvassuk azon botrányos eseteket, melyek előfordulnak és azon panaszokat és félj aj dulásokat, melyek a budapesti büntető törvényszék tárgyalásait kísérik, nem tudom megérteni, hogy Erdély Sándor igazságügyminiszter úr mivel tudja igazolni, hogy ugyanazt a bírót, a a parlamenti tárgyalások daczára, vagy épen azért, hogy mindenki ezen törvényhozás arczába köphessen, előléptette a büntető bíróság elnökévé ? (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfdől.) Hiszen annyival csak tartozunk a törvényhozás tekintélyének, ha a törvényhozás termében súlyos vádak emeltetnek valaki ellen, akkor ezek szolgáljanak legalább arra, hogy a miniszter urak óvatosabbak legyenek, vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel azon személyek működését és ne igyekezzenek ezt a képviselőházat minden tekintélyében és minden tiszteletében megsérteni és tönkretenni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mert ha önök a törvényhozás iránt nincsenek semmi figyelemmel, akkor mi is megszűnünk önök iránt és az igazságszolgáltatás iránt a köteles figyelemmel lenni és ha harezra kerül a dolosr, nem mi leszünk a vesztesek, hanem önök lesznek azok, mert a bírói tekintély érdekében igen sokszor kell sokat elhallgatni és eltűrni, a miket, ha mi nem hallgatunk és nem tűrünk el, akkor egész más véleményben lesz az ország az igazságszolgáltatás felől. Legyen meggyőződve a miniszter úr, mi egy botlásért nem szoktunk pálczát törni, mi megkíséreljük azon botlásnak megreparálását és azért emeltem fel most szavamat, mert a miniszter úr konkrét tényeket kért, mert a miniszter úr az ország köztudatával, Budapest ügyvédeinek ellenkező nézetével szemben és az összes közvéleménynyel szembeszállva, azt hirdette itt a házban, hogy Zsitvay Leó úr a törvényszéki tárgyalások vezetésére kiválóan alkalmas ember. Ne tessék a miniszter úrnak ilyen daczos kijelentésekkel provokálni a bírálatot és ég provokálni a konkrét eseteknek a felhozását, akkor nem leszünk kénytelenek ilyen eseteket az ország színe elé hurczolni. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván még valaki szólani? Ha senkisem kíván, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő uraknak némely megjegyzésére kívánván kiterjeszkedni, (Halljuk! Halljuk!) kérem a t. házat, méltóztassék néhány perezre nekem figyelmét szentelni. Mindenekelőtt Ugron Gábor t. képviselő úrnak épen most elhangzott, (Ralijuk! Halljuk!) a budapesti büntető törvényszék elnöke ellen irányzott vádjára kívánok, de csak egy pár igeu rövid szóval reflektálni. A múlt esztendőben itt szintén, úgy mint most is, a t. képviselő urak részéről kemény vádak, kemény kifejezések használtattak ezen férfiú ellen, minek következtében én kijelentettem, hogy azt a panaszt, a mi hangoztattatott, meg fogom vizsgáltatni. Mivel itt tettem a kijelentést, nem mondom, hogy nem kötelességem annak eredményéről is beszámolnom. T. ház! A vizsgálatot a kir. ítélőtábla ejtette meg, s a mint a múltkor említeni szerencsém volt. azt gondolom, épen azért, mert nem adatott a kir. táblának azon t. képviselőtársam részéről, a ki leginkább ismerte ezen körülményeket, adat a kezébe, hogy a vizsgálat akként folyhatott volna le, hogy az itt hangoztatott panaszok alapossága bebizonyult volna, ennek a következése az volt, hogy ebből a dologból tulajdonképen fegyelmi ügy nem fejlődhetett, hanem felügyeleti hatáskörben nyerte az illető a megfelelő megtorlást, nem a miniszter, hanem a kir. ítélőtábla részéről. (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások balfelöl: És mi volt az?! Halh