Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

581. országos ülés 1896. márezius 11-én, szerdán. 6? mert a bírónak a statisztikai adatok összeállítá­sával kell foglalkoznia. Hát én azt hiszem, ha szükséges, ha jó a statisztikai adatok­nak a gyűjtése, akkor fel is kell azokat kellő­képen használni; hogy azonban mennyire nem használtatnak fel ezen adatok, például a magam választókerűletét vagyok bátor az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. Abban 5 köz­ség van, maga Ó-Kanizsa 17,000 lakossal bír. O Kanizsán 9, mondd kilencz ügyvéd van s az egész kerületben pedig a legkisebb községnek is 11,000 lakosa van, járásbíróság nincsen. Már pedig, ha ezeket a statisztikai adatokat figyelemmel kíséri, az igen t. miniszter úr akkor különösen ezen nagyobb községeknekfel kellene tünniökat. minisz­ter úrnak. Ott pedig, hol ennyi ügyvéd lakik, a hol úgyszólván a keresetmód az igazságszolgál­tatás terén az ügyvédek kezébe szolgáltatik ki, elképzelhető, hogy hány ember megy tönkre csak azért, mert ügyvédet vall. A magas uta­zási költségek és egyéb fizetési költségek igen sok esetben vagyonilag megrongálják az illetőt, sőt tönkre is megy. Kinevezésekről szólva, talán tévedek, de én azt hiszem, hogy épen a t. miniszter úr alatt 22 közjegyzői állás töltetett be. (Az igaz­ságügyi miniszter tagadólag int.) Körülbelül ennyit számítottam össze én. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Mindegy! Tompa Antal: De nem is a számra akarok én reflektálni, hanem arra, hogy ezen közjegyzői állások miként töltettek be. Egyes képviselőkkel, a kik itt a házban szolgálatot tettek a kormánynak, vagy egyes vidéki köz­jegyzők áthelyezésével, a kik a helyi' viszo­nyokat nem ismerik,a kik talán úgy járhatnak, mint történt ilyen áthelyezett közjegyzőkkel, hogy tönkre mennek. De hiába, a politikai ér­demeket jutalmazni kell és azért ezen közjegyző­ket áthelyezik a fővárosba, vagy nagyobb köz­jegyzői helyekre. A közjegyzőknél már mindennapi szokás, hogy a közjegyző is állandó helyettest tart, hvgy ez által végeztesse a teendőket. Itt a fő­városban is van olyan közjegyző-helyettes, ki már a szervezés óta folyton közjegyzői helyet­tes. Én azt hiszem, hogy az ilyen, a ki már érdemeket szerzett és megismertette képességét, hivatottabb volna, mint azok a közjegyzők, a kik a házból még az ügyvédi gyakorlattal is gyengén foglalkozó egyénekből neveztettek ki. Hasonló visszásságot látok a gyakorlatban Horvátországgal szemben a végrehajtások foga­natosításánál. Megtörténik, hogy 3-szor, 4-szer sőt többször is meg kell sürgetni, hogy foga­natosítsák azt a végrehajtást, azonban válasz nélkül hagyják a megkereséseket és rendesen nem is foganatosítják (Zaj a szélső baloldalon.) Erre nézve példát is hozhatok fel. Ha mindezeket figyelembe vesszük és különösen, — a mint már említettem — a fő­város igazságszolgáltatását az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlom, még csatlakoznom kell Visontai és Polónyi t. képviselőtársaim hatá­rozati javaslataihoz és mert ilyen irányban lá­tom igazságszolgáltatásunk előrehaladását, illetve visszahaladását, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon) Hévizy János jegyző: Ugron Gábor! Ugron ttábor: T. ház ! (Ralijuk! Hall­juk!) Az igäzságügyminiszter úr, midőn felho­zatott Zsitvay Leónak, a budapesti büntető tör­vényszék elnökének viselkedése, két kijelentést tett. Az egyik kijelentés az volt, hogy Zsitvay Leó úr a tárgyalások vezetésére kitűnően alkal­mas férfiú. A másik kijelentése a miniszter úr­nak az volt, hogy Issekutz Viktor képviselő úr nem jelent meg a kir. táblai bírónak megidé­zésére, hát lássa, hogy nem lett abból a dolog­ból semmi. Én azt hiszem, hogy ezen utóbbi kérdés­sel kell legelőször foglalkoznunk. A parlamentben egy törvényszéki tárgyalásokat vezető bíró ellen súlyos panaszok hozatnak fel az ő képtelensége, durvasága és elfogultsága miatt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor a miniszter a tárgyalások súlya alatt megígéri, hogy fegyelmi vizsgálatot fog elrendelni. Kinek áll érdekében, hogy a fegyelmi vizsgálat rendén az igazság kideríttessék, Issekutz képviselő úrnak-e, vagy pedig az igazságszolgáltatásnak ? Én azt hi­szem* hogy az igazságszolgáltatásnak és így az igazságügyminisztert, a ki az igazságszolgál­tatási ügyekért felelős, érdekli az, hogy fe­gyelmi vizsgálat rendén azok a vádak, a me­lyek annyiszor elhangzanak a sajtóban, alapo­san megvizsgáltassanak, azoknak fennállása ki­deríttessék, avagy hiábavalósága konstatáltas­sék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem lehet, hogy az ország legtekintélye­sebb bírósága élén álló egyén, bíró elnöklésí képességének megítélése állandó tárgyát képezze a közélet vitatkozásának, (Úgy van ! a szélsői bal­oldalon.) Az nem lehet, hogy az igazságügy ve­zetői ezen ügyben a közvéleményt kellőképen fel ne világosítsák, annál inkább nem lehet, mert az igazságügyminiszter úr eljutott azon szokatlan elhatározásra, a mi nagy erélyességre vallott ebben az esetben, a mely erélyességet más alkalommal nem szoktuk felismerni a cse­lekedeteiben, hogy ezen Zsitvay Leó urat az az újonnan szervezett budapesti büntető tör­vényszéknek elnökévé nevezte ki. Hát a miniszter úr azt mondja, konkrét vádakat kell felhozni. Én konkrét vádakat hoz­\

Next

/
Thumbnails
Contents