Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

68 681. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. hatok fel és hozok is fel. (Halljuk!) Nem fogok egy egész "nagy sorozatot felhozni, mert ha arra szüksége van a miniszter úrnak, megtehe­tem, hogy megnyitom a hírlapok útján a cső­dületet, hogy a kiknek panaszuk van Zsitvay Leó gorombáskodása és erőszakossága miatt, azok panaszaikat nekem mutassák be, hogy én a törvényhozás előtt azoknak a megtámadott közvéleménynyel és a félrevezetett igazságszol­gáltatással szemben érvényt szerezhessek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tudvalevő az, hogy egy idő óta a buda­pesti törvényszéknél való tárgyalások, midőn Zsitvay Leó csak alelnök volt s mint ilyen ve­zette a tárgyalásokat, a védő ügyvédek és a tárgyalást vezető bíró úr között folytonos ösz­szeütközések voltak, összeütközések azért, mert a tanúvallomásoknál, a kérdések feltételénél czélzatosan járt el a vádló érdekében, továbbá folytonosan terrorizálni igyekezett a védőket, a tanúkat is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És így nem a tiszta való igazság felderítésére nyújtott segédkezet, a mint hivatása, hanem igyekezett az igazságot a neki tetsző alakba terelni és abba a formába utasítani, a melyben o azt érvényesíteni akarta. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A kir. ügyészeknél is, ha azok a vádat akként képviselik, hogy inkább vérebek­nek tűnnek fel, mint az igazság kiderítésére hi­vatott egyik orgánumnak, ez mindig visszatet­szést szül a közönségnél. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) De ha maga az eljárást vezető tör­vényszéki elnök az, a ki inkább kir. ügyész­nek, inkább üldözőnek, inkább vádlónak természe­tét ölti magára és teljesen akként jár el, hogy elfogultsága azonnal a közönség szemébe tűnik, az megrendíti az igazságszolgáltatásnak a tekin­télyét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tndom, hogy erre a t. miniszter úr azt fogja mondani, hogy ezek mind vádak, de tes­sék konkrét tényeket felhozni! Hát szándéko­san nem akarok kitérni egyik utóbbi esküdt­széki tárgyalásra, a melynél a vádlottnak a magánügyvédét erőszakkal akarta visszatartani a végtárgyalásnál, hogy a védekezni nem akaró vádlottat az ő saját magánügyvédje a vádlott akarata ellenére tovább is védelmezze az esküdt­széknél és fenyegetéseket tett. Nem akarok erről az egész tárgyalásról szólani, hogy úgy ne tűnjék fel, hogy egy politikai barátommal szem­ben történt erőszakos cselekedetet.... Szederkényi Nándor: Az mindegy : Ugron Gábor: . . . politikai czélból óhaj­tanék kihasználni. Elkerülöm ezt, hanem, t. ház, a múlt év­ben felhozatott itt a képviselőházban, hogy a midőn az Ábrányi Kornél féle btínper folyt és előfordult az, hogy a tanúknak egyike mentő irányban vallott, ekkor felszólalt a törvény­széki elnök és nemcsak, hogy kérdéseivel el­lenkező irányba akarta terelni, de kétszer is, háromszor is odamondotta: »Én önt, jegyezze meg, letartóztathatom.« Továbbá, midőn arról volt szó, hogy ott a »Pesti Napló« szerkesztő­ségébea több hírlapíró volt jelen, akkor oda vágta az egész jelenlevő közönség előtt Czárán vizsgálóbírónak: »Miért nem kisértette be az egész kompániát !«Deazonkivűl,midőna földmívelésügyi miniszter képviselője a »Pesti Napló« szerkesz­tője és munkatársa, mint vádlottak által a dél­előtt tartott tárgyalás folyamán előterjesz­tett vallomásokra azon nyilatkozatot tette, hogy az rágalmazás, daczára annak, hogy a védő ügyvédek felszólaltak, nem utasította rendre a földmívelésügyi miniszter képviselőjét, a ki rá­galmazással illette a vádlottakat, hanem midőn a védőügyvédek egyike a tett állításokat rá­galmazásnak nyilvánította, akkor már a védő­ügyvéd urat rendreutasította. (Zaj a szélső balol­dalon.) Hogy mennyire képes tisztán és elfogu­latlanul elnökölni, arra nézve azt kérdem én a t. miniszter úrtól, mondja meg nekem határo­zottan itt a ház előtt, vájjon az a fegyelmi vizsgálat, a melyet elrendeltetett a képviselő­házi felszólalások után, miben is végződött? Mi történt abban? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Mindjárt megmondom! Ugron Gábor: Végleges határozat hoza­tott-e és ki hozta ezt a határozatot? Talán maga az igazságtígyminiszter úr? Szükséges tudnunk annak az egész lefolyását, nem elég­séges ott megállapodnunk, hogy egyszerűen Issekutz képviselő úr nem jelenvén meg a vizs­gáló bíró úrnak meghívására, az egész ügy kútba esett. Annál, a ki elnöki teendőkkel van megbízva, fontos, hogy modora legyen, hogy az úgy érintkezzék a közönséggel, úgy érintkezzék az igazságszolgáltatás orgánumaival, védőkkel, sőt még a vádlottakkal is, hogy az ellen senkinek panasza ne lehessen. (Igaz! TJgy van! a bal- szélső baloldalon. Tetszés a szélső baloldalon.) Zsitvay Leó úr pedig nemcsak hogy a vádlottakkal, de a mi több, még bírótársai­val szemben is a legnagyobb mértékben go­romba, úgy, hogy azt hallom, hogy midőn be­mennek hozzá s tőle, mint elnöktől jegyzőket kérnek a tárgyalásokra, azt mondja: »En nem állok az urakkal szóba, menjenek az iroda­igazgató úrhoz!« Bocsánatot kérek, az az el­nök, a ki a nyilvánosság ellenőrzése mellett gorombáskodik az igazság kiderítésére hivatott tényezőkkel, ki magánszobájában gorombáskodik a bírákkal és nem áll velük szóba, hanem uta-

Next

/
Thumbnails
Contents