Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

68 681. országos ülés 1896. márczius 11-én, szerdán. hatok fel és hozok is fel. (Halljuk!) Nem fogok egy egész "nagy sorozatot felhozni, mert ha arra szüksége van a miniszter úrnak, megtehetem, hogy megnyitom a hírlapok útján a csődületet, hogy a kiknek panaszuk van Zsitvay Leó gorombáskodása és erőszakossága miatt, azok panaszaikat nekem mutassák be, hogy én a törvényhozás előtt azoknak a megtámadott közvéleménynyel és a félrevezetett igazságszolgáltatással szemben érvényt szerezhessek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tudvalevő az, hogy egy idő óta a budapesti törvényszéknél való tárgyalások, midőn Zsitvay Leó csak alelnök volt s mint ilyen vezette a tárgyalásokat, a védő ügyvédek és a tárgyalást vezető bíró úr között folytonos öszszeütközések voltak, összeütközések azért, mert a tanúvallomásoknál, a kérdések feltételénél czélzatosan járt el a vádló érdekében, továbbá folytonosan terrorizálni igyekezett a védőket, a tanúkat is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És így nem a tiszta való igazság felderítésére nyújtott segédkezet, a mint hivatása, hanem igyekezett az igazságot a neki tetsző alakba terelni és abba a formába utasítani, a melyben o azt érvényesíteni akarta. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A kir. ügyészeknél is, ha azok a vádat akként képviselik, hogy inkább vérebeknek tűnnek fel, mint az igazság kiderítésére hivatott egyik orgánumnak, ez mindig visszatetszést szül a közönségnél. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha maga az eljárást vezető törvényszéki elnök az, a ki inkább kir. ügyésznek, inkább üldözőnek, inkább vádlónak természetét ölti magára és teljesen akként jár el, hogy elfogultsága azonnal a közönség szemébe tűnik, az megrendíti az igazságszolgáltatásnak a tekintélyét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tndom, hogy erre a t. miniszter úr azt fogja mondani, hogy ezek mind vádak, de tessék konkrét tényeket felhozni! Hát szándékosan nem akarok kitérni egyik utóbbi esküdtszéki tárgyalásra, a melynél a vádlottnak a magánügyvédét erőszakkal akarta visszatartani a végtárgyalásnál, hogy a védekezni nem akaró vádlottat az ő saját magánügyvédje a vádlott akarata ellenére tovább is védelmezze az esküdtszéknél és fenyegetéseket tett. Nem akarok erről az egész tárgyalásról szólani, hogy úgy ne tűnjék fel, hogy egy politikai barátommal szemben történt erőszakos cselekedetet.... Szederkényi Nándor: Az mindegy : Ugron Gábor: . . . politikai czélból óhajtanék kihasználni. Elkerülöm ezt, hanem, t. ház, a múlt évben felhozatott itt a képviselőházban, hogy a midőn az Ábrányi Kornél féle btínper folyt és előfordult az, hogy a tanúknak egyike mentő irányban vallott, ekkor felszólalt a törvényszéki elnök és nemcsak, hogy kérdéseivel ellenkező irányba akarta terelni, de kétszer is, háromszor is odamondotta: »Én önt, jegyezze meg, letartóztathatom.« Továbbá, midőn arról volt szó, hogy ott a »Pesti Napló« szerkesztőségébea több hírlapíró volt jelen, akkor oda vágta az egész jelenlevő közönség előtt Czárán vizsgálóbírónak: »Miért nem kisértette be az egész kompániát !«Deazonkivűl,midőna földmívelésügyi miniszter képviselője a »Pesti Napló« szerkesztője és munkatársa, mint vádlottak által a délelőtt tartott tárgyalás folyamán előterjesztett vallomásokra azon nyilatkozatot tette, hogy az rágalmazás, daczára annak, hogy a védő ügyvédek felszólaltak, nem utasította rendre a földmívelésügyi miniszter képviselőjét, a ki rágalmazással illette a vádlottakat, hanem midőn a védőügyvédek egyike a tett állításokat rágalmazásnak nyilvánította, akkor már a védőügyvéd urat rendreutasította. (Zaj a szélső baloldalon.) Hogy mennyire képes tisztán és elfogulatlanul elnökölni, arra nézve azt kérdem én a t. miniszter úrtól, mondja meg nekem határozottan itt a ház előtt, vájjon az a fegyelmi vizsgálat, a melyet elrendeltetett a képviselőházi felszólalások után, miben is végződött? Mi történt abban? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Mindjárt megmondom! Ugron Gábor: Végleges határozat hozatott-e és ki hozta ezt a határozatot? Talán maga az igazságtígyminiszter úr? Szükséges tudnunk annak az egész lefolyását, nem elégséges ott megállapodnunk, hogy egyszerűen Issekutz képviselő úr nem jelenvén meg a vizsgáló bíró úrnak meghívására, az egész ügy kútba esett. Annál, a ki elnöki teendőkkel van megbízva, fontos, hogy modora legyen, hogy az úgy érintkezzék a közönséggel, úgy érintkezzék az igazságszolgáltatás orgánumaival, védőkkel, sőt még a vádlottakkal is, hogy az ellen senkinek panasza ne lehessen. (Igaz! TJgy van! a bal- szélső baloldalon. Tetszés a szélső baloldalon.) Zsitvay Leó úr pedig nemcsak hogy a vádlottakkal, de a mi több, még bírótársaival szemben is a legnagyobb mértékben goromba, úgy, hogy azt hallom, hogy midőn bemennek hozzá s tőle, mint elnöktől jegyzőket kérnek a tárgyalásokra, azt mondja: »En nem állok az urakkal szóba, menjenek az irodaigazgató úrhoz!« Bocsánatot kérek, az az elnök, a ki a nyilvánosság ellenőrzése mellett gorombáskodik az igazság kiderítésére hivatott tényezőkkel, ki magánszobájában gorombáskodik a bírákkal és nem áll velük szóba, hanem uta-