Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-581

•• 581. országos ülés 1896. márczhis 11-én, szerdán. kereskedők, a kik könnyít szerrel és ellenszolgáltatás nélkül akarnak anyagi haszonhoz jutni, vagy szétküldik az országba utazóikat, hogy csekélyebb összegű megrendeléseket szerezzenek, vagy pedig megrendelés nélkül is szétküldenek bizonyos nyomtatványokat, lapokat, vagy más árúkat a vidékre, Budapesttől nagyobb távolságra és azután bejegyzik követeléseiket kereskedelmi könyveikbe. A kereskedelmi könyvek alapján azután a budapesti bíróság előtt, a mely ő reájuk, mint bejegyzett czégre illetékes és a budapesti járásbírósághoz fordulnak azzal a kéréssel, hogy bocsásson ki fizetési meghagyást egy valahol Bihar- vagy Szatmármegyében lakó adós ellen. A könyvkivonat alapján a budapesti járásbíróság kénytelen kibocsátani a fizetési meghagyást, mely rendszerint 10—12 írtról, tehát 20 írton aluli öszszegekről szól, vagyis oly összegről, mely különben a községi bíróságok elé tartoznék, ha a fizetési meghagyásokról szóló törvény nem mondaná ki azt, hogy a fizetési meghagyással meg indított eljárás ellenmondás esetében a járásbíróság elé és a sommás eljárásra tartozik. Az adós, mikor a fizetési meghagyást megkapja, természetesen ellentmond és erre a budapesti járásbíróság kitűzi a tárgyalást. Nagyon természetes, hogy az az adós oly csekély összeg miatt, a minő kz ily ügyekben rendesen a kereset tárgyát szokta képezni, nem utazhatik fel Budapestre, mert az o útiköltsége annyiba vagy néha többe kerülne, mint amennyit az egész kereseti összeg kitesz. Ügyvédet sem bízhat meg, mert ennek költségei is felemésztenék a követelést. így történik tehát, hogy ezekben az ügyekben a bíróság rendszerint makacssági ítéletet kénytelen hozni. Ez az eljárás semmi más. mint egy törvényes formákban megengedett rablás. (Igás! tígy van! a hal- és szélső baloldalon,.) Az a kereskedő semmivel sem köteles igazolni azt, hogy neki az illető adós ellen követelése van, csak az ő könyvkivonatával. Nem tartozik igazolni azt sem, hogy az árút elküldötte, sem azt, hogy ez az árú megrendelés esetében mennyiségileg és minőségileg a megrendelésnek megfelelő volt-e, csak azt, hogy az ő könyveibe ez a követelés be van jegyezve és ezen könyvkivonat alapján a fizetési meghagyást kibocsátják. A törvény ezen rendelkezésén változtatni és ezen visszaélésekkel szemben állást foglalni valóban szükséges és sürgős feladata volna az igazságügyi kormánynak, mert megbotránykoztató dolog az, hogy maguk azok a bírák a kik kénytelenek meghozni ezeket az Ítéleteket igen jól tudják és nem ÍB titkolják azt, hogy ha az alperes megjelennék, akkor felperest okvetlenül el kellene utasítani keresetével. Ez így is van. Ha imitt-amott megtörténik az ilyen ügyek egy csekély részénél, hogy az alperes megjelenik, akkor az ítélet rendszerint elutasító. Erre kötelességemnek tartottam az igazságügyi miniszter úr figyelmét felhívni s kérni őt, hogy e visszaélések meggátlására mielőbb tegye meg a szükséges intézkedéseket. A költségvetést nem fogadom él, hanem mint előbb kijelentettem, hozzájárulok Polónyi Géza és Visontai Soma kápviselőtársaim határozati javaslataihoz. (Helyeslés a bal- és szélsőhalóidalon.) Elnök: A vitára nincs senki feljegyezve. Kivan még valaki szólni? Hévizy János jegyző: Tompa Antal! Tompa Antal: T. ház! Ha visszapillantunk igazságszolgáltatásunk államosítása előtti és mostani idejére, azt tapasztaljuk, hogy addig, míg a bírák független, önálló, szabad gondolkodású polgárok által választattak, sokkal inkább beváltak, mint ma. Ezt igazolhatom magával az igen t. igazságügyi miniszter úrral is, ki pályáját a fővárosnál kezdette és mint bíró kitűnő állást foglalt el. Azóta azonban, mióta az állam intézkedésével történnek a kinevezések, főleg a fővárosban nagyon furcsa viszonyok közé jutottunk. E tekintetben magam is, mint már 2 évtizednél hosszabb idő óta fővárosi ügyvéd, tapasztalatok alapján is nyilatkozhatom. (Halljuk! Halljuk!) Azt tapasztaljuk nevezetesen, hogy itt a protekeziós fiatal emberek 1—2 évi joggyakornokoskodás után neveztetnek ki aljegyzőknek, azután kiküldetnek egy fél vagy egész évre a vidékre albíráknak s azokat az érdemes, de a helyi viszonyoknál fogva el nem távolítható jegyzőket mellőzve, áthelyezik, vagy kinevezik őket a fővárosba albírákká és ekkor gondoskodnia kell rendesen a járásbírónak arról, hogy melléjük oly gyakornokot, vagy díjnokot állítson, a ki őket útbaigazítsa és az igazságszolgáltatást vezesse. Megtörténik az is, hogy az ítélethozatalnál egy rövid időre, vagy 5 perezre felfüggeszti az ítélet kihirdetését azért, hogy joggyakornokával tanácskozzék és az ítéletet csak azután mondja ki. Ezt tapasztalatból is tudom; szükség esetén nevekkel is szolgálhatnék, de azt e helyen szükségesnek és helyesnek nem tartom. Megesik az is, hogy az ügyvédi karból egyes jelesebb ügyvédek neveztetnek ki birákká. Ezek azonban rendesen a minisztériumba osztatnak be, — itt is szolgálhatnék nevekkel — csak azért, hogy a budapesti ügyvédek közüí egyesek mégis kineveztetvén, ne a bírói karban, hanem a minisztériumban foglaljanak állást és tegyenek szolgálatot. A statisztikai adatok gyűjtésével egész force űzetik. Deczember közepétől január végéig már nem kapunk tárgyalási határnapot, azért,