Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-580
580. országos ölés 1896. márczius 10-én, kedden. :pedrése szerint jobbra, vagy balra bólintgatnak, t. ház, hanem férfiakat akarunk látni, akiknek akaratuk van. Elnök: (Csenget. Nagy zaj a szélső bal • oldalon.) Kérem a képviselő urat, hogy kifejezéseit egy kissé válogassa meg. (Nagy zaj!) Polónyi Géza: Azt akarjuk, t. ház, hogy az igazságügyminiszternek legyen akarata és legyen programmja. Álljon fel a miniszter űr, hogy tnit kíván ezen a téren, és akkor a házat szavaztassák meg, hogy támogafjuk-e, vagy sem. De, t. képviselőház, hogy a miniszterelnök más programmot adjon az igazságügyi munkarend tekintetében, mint az igazságügyminiszter, az játék azzal a jóhiszeműséggel, a melylyel mi az üdvös alkotások terén támogatni akarjuk a törvényhozást. Ez világos dolog. (Egy hang a szélső baloldalon: Ebben nincsen komolyság!) T. képviselőház! Ha az idő nem haladt volna annyira előre, (Halljuk /Halljuk!) bővebben foglalkoztam volna egy kérdéssel, azonban, t. ház, meglehet, hogy a részletes vitánál majd rátérhetek. T. ház! Egy igen fontos dolgot akarok itt szóba hozni, mert én az igazságügyminiszter urat azon alkotások terén, a melyeket kormányzati jogkörében végzett, alkotmánysértéssel vádolom. (Halljuk! Halljuk!) Én a t. miniszter urat azzal vádolom, hogy nemcsak törvényt, de egyenesen alaptörvényt sértett meg, és pedig ok nélkül, igaztalanul és úgy, hogy a törvényhozás intenczióival is ellenkezésbe jött. Midőn a házassági jogról szóló törvényt a bizottságban tárgyaltuk, igen sok diszpoziczió abba a törvénybe akkor fel nem vétetett, illetőleg abból kihagyatott, mert köztünk egy vélemény volt az iránt, hogy a házasságjog életbelépte folytán a köteléki perekből folyólag eljárási törvényt kell alkotni, és igen sok dolog, t. ház, részben az átmeneti institucziókra is tartatott fenn, a melyek törvényes megoldást vártak és igényeltek. A képviselőházhoz benyiíjtott igazságügyi bizottsági jelentés minden kétséget kizár az iránt, hogy ezt a dolgot törvény által szándékolták rendezni. De, t. ház, a mint voltam bátor az imént erre utalni, felhívom szíves figyelmüket arra a közleményre, mint bizonyítékra, a melyet 1894. június 26-án, midőn az akkori államtitkár úr, politikai szolidaritásban állva miniszterével, közzétett. A házassági jogról szóló törvény életbeléptetésével kapcsolatos eljárási törvényjavaslatra nézve azt hirdették urbi et orbi, hogy az már készen is van és a jövő ülésszakon tárgyaltatni fog. De hát az iránt, t. ház, senkiben kétség ne legyen, hogy a törvényhozás legitim faktorai, t. i. az igazságügyi bizottság és maga az igazságügyi kormány akkor nyíltan és világosan kijelentették a házban és ismételtetett, — hogy ne beszéljek az uralkodó család házasságjogáról, a melyet talán még egy más alkalommal fogok szóba hozni, —- hogy a szabályozásnak törvény által való eszközlése szükséges. E helyett mi történt egyszerre, t. ház ? Egyszerre, t. ház, megjelent Bánffy Dezső báró miniszterelnök aláírásával az életbeléptetési rendelet. Erről most nem akarok beszélni. Majd külön közjogi vitát lehet abból csinálni, hogy mennyiben lehet a tárczanélkűli miniszterelnöknek aláírásával törvényeket életbeléptetm. Ez más dolog. Hanem, t. ház, megjelent az igazságügyminiszteruek a házasságjogról szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelete, a melylyel felfogásom részint a törvényt, egy alaptörvényt rútul megsértett. Az 1869: IV. t.-cz. 21. §-a szól ekképen : (Olvassa.) »A törvényben meghatározott bíróságokat megszűntetni Nagy azokon kívül más bíróságot bármily szín és czím alatt felállítani, s a híróságoknak a törvényben megállapított illetőségén vagy kerületén, úgyszintén a bírák számára törvényhozás útján kívül változtatni nem szabad.* Ez egy tiltó alapítvány, a mely seerint, t. ház, senki Magyarországon törvény nélkül, törvényhozási intézkedés nélkül illetékes bírája elé nem állítható, s illetőleg a mely intézkedik, hogy ki legyen valakinek illetékes bírája. Mit mosolyog Pulszky Gusztáv képviselő úr? Nagyon érdekes. Ha ki akar gúnyolni, mondja meg, akként felelek reá. (Zaj s mozgás a szélső baloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a szélső baloldalon; Ne törődjék vele!) Nem veszem zokon, de komikus dolog, mikor valaki az egyetemi professzor auktoritásával odaül és folyton gúnyosan mosolyog. Álljon fel ezáfoljon meg, hiszen módjában áll. Hát, t. ház, ez a törvény nagyon világosan rendelkezik. Mert most ezzel kapcsolatban mia tényállás? Csak röviden idézem, t. ház, az 1868: LIV. tcz. 22. §-át, mely a régi szentszéki kompetencziákat szabályozza; megállapítom hogy a római katholikusok, a latin és görög szertartású katholikusok, úgyszintén az unitáriusok, valamint a mindkét felekezetű evangélikusokra nézve, szóval a szentszéki bíráskodással bíró felekezetek köteléki pereire nézve illetékes bíróságok a szentszékek. Ennek a törvénynek 36. §-a, melyre az eljárási, végrehajtási rendelet hivatkozik, csak azon perekről szól, amelyek a köteléki peren kívííl állanak, a melyekre nézve a szentszékek kompeteucziája megszűnt, t. i. végrendelet érvénytelenítése és a gyermekek születésének törvényességi kérdéseiről. Már most mi történik? Életbelépett a házasságról szóló törvény, s a róm. katholikusok, görög katholikusok és unitáriusokra, szóval I azokra nézve, akiknek válóperei a felekezeti 8"
