Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

gQ 580* erszágos ülés 1896. niárezius 10-én, kedden. szentszékek előtt folytak, akiknek tehát nincs kompetens bírájuk, rendeleti úton, tehát ágy, a hogy a törvény nem engedi, sőt amely ellen világos tilalmat tartalmaz, állapítja meg a a miniszter, hogy ugyanazon bíróságok lesznek kompetensek, melyek az 1868: LIV. tez. 36. §-a szerint illetékesek volnának. Már ez, t. ház, világos és flagráns megsértése a tőrvénynek és nincs semmi ok arra, hogy az egyházpolitikai nagy reformot, már csak azért is, hogy a megtámadhatóságnak esélyeit csökkentsük, miért ne lássuk el azokkal a garancziákkal, amelyek a törvény szerint megkövetelendők. T. ház, abszolúte nem látok erre semmiféle sem érzékenységi, sem opportunitási okot, de ha léteznének is, a törvény világos rendelete ellenérc, akkor sem volna szabad azt respektálnom, hanem követelnem kell, hogy a törvény állapítsa meg azt, hogy a megszűnt kompetenczia helyett, miután most már a kir. törvényszékek illetékességét e perekben a törvény állapítja meg, — mert így rendeli a törvény, — ki legyen illetékes bírája ezen pereknek. Még más dolog is történt. A házassági jogról szóló törvénynek egy szakasza úgy rendelkezik, hogy a múltra nézve az előbb kötött házasságok a régi törvény szerint birálandók el, oly válási ok alapján azonban, a mely az új törvény szerint nem ismertetik el válási oknak, csak akkor van helye az elválásnak, ha az előbbi törvény szerint felmentésre nem volt ok. Most már az engesztelhetlen gyűlölség alapján válópert indítani többé, nem lehet, az új törvény ezt nem ismeri el válóokúi. De méltóztatnak tudni, hogy a válóperek 98 százaléka Magyarországon engesztel hetién gyűlölség alapján volt folyamatban. Október 1-én lépett életbe a törvény és egy nagy rakás válópert találtak folyamatban részint a törvényszékek, részint a királyi táblák, részint már a kúria. És mi történt ? Azokban a perekben, amidőn az első- és másodbíróságnál az előbbbi törvény alapján teljesen korrektül az engesztelhetlen gyűlölség alapján elválasztották a feleket, az ítélet felmegy a kúriához, ottan feloldják, és azt mondják, tessék új keresetet benyújtani, mert 1895. október 1-je óta az engesztelhetlen gyűlölség elválási okot nem képez. Hát. t. ház, önök vádolják a jogrendszert és nem veszik észre, hogy alkotnak egy ilyen szerencsétlen rendeletet és nem alkotják meg azt a törvényt, mely az átmeneti intézkedésekről is gondoskodott volna ; jogtalanul és törvénytelenül a feleket költségbe verték, a bíróságokat új válóperek egész tömegével halmozták el. Mondom, jogtalan költséget okoztak azáltal, hogy ilyen módon rendelettel léptetik életbe a törvényt. Hát, t. képviselőház, hogy ilyen visszaható erő tulajdoníttassák egy törvénynek, hogy létező másodbírósági ítéletet is hatályon kívtíl lehessen helyezni az újonnan életbelépett törvény alapján, holott a bíró nemcsak lelkiismeretesen, de a törvény szerint is helyesen járt el: ilyen abrakadabrákra csak a t. igazságügyminiszter úrnak adatik meg a jog, a mit meggyőződésem szerint alkotmányos országban tűrni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ezeket az állapotokat, t. képviselőház, annyival inkább szanálni kell és annyival is inkább kell ezt a dolgot törvényhozás útján rendezni, mert azt hiszem, igaza van Apponyi Albert gr. t. képviselőtársamnak, hogy ma már ezen a téren a hangulat és a kedélyek lecsillapúlása, annyira, a mennyire, beállott. Én, t. ház, tudom méltányolni azt az opportunitási okot is esetleg, mely vezette a kormányzatot azon időben, hogy nem akarta akkor ezen új egyházpolitikai kérdést törvényhozásunkban napirendre hozni. De ma, t. képviselőház, ma ez az iüdok többé fenn nem forog, ellenben fenforog az a tény, hogy itt van az udvari kanczelláriai rendelet, mely az izraeliták válópereit alakiság szempontjából szabályozza a bázasságvédő institúcziójára vonatkozólag; itt van a Józsefpátens, itt vannak a kánonok, a melyek a katholikusok eljárását szabályozzák. Mi lehet égetőbben sürgős é« szükséges egy országra nézve, mint hogy ezen fennálló felekezeti alaki jogokra nézve is teljesen egyöntetű, minden felekezetre nézve egyaránt kötelező eljárási törvény lépjen életbe, melyet mindenki követni és tisztelni tartozik ? T. képviselőház! Ennek megfelelőleg részemről egy határozati javaslatot is fogok benyújtani, a mely röviden arról szól, hogy a képviselőház utasítsa a kormányt, hogy a házasságról szóló törvény végrehajtásában az eljárási szabály egyöntetűsége czéljából megfelelő törvényjavaslatot haladéktalanul nyújtson be. Határozati javaslatom szó szerint így szól: (olvassa.) »Határozati javaslat. Tekintettel az 1869. évi IV. tez. 21-ik §-ára utasítja a képviselőház az igazságügyminisztert, hogy a házasságjogníik életbe lépte okából a köteléki perekre vonatkozó illetékességnek szabályozása és a peres eljárásnak egyöntetűvé tétele és szabályozása czéljából nyútson be törvényjavaslatot.* Nem megyek el e határozati javaslatomban addig a határig sem, hogy a miniszter úrnak ez ügyben követett eljárását törvényhozási bírálat tárgyává tegyem, — bár feltétlenül jogom volna hozzá és azt hiszem, sikerűit minden jogász előtt kimutatnom, hogy az illetékességi kérdés rendelet útján való szabályozása tör-