Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

580. országos ülés 1S96. márcziug 10-én

? kedden* öö ről nem tehetem magamévá, a mely szerint az alsófokú bíróságoknál azok vezetőinek rangban való emelkedését nem tartja helyesnek. Tapasztalásból tudom, és e tekintetben méltán hivathozhatnám példákra, hogy annak nagyon jótékony haiása van, hanem kell, hogy egy-egy kiváló bíró, azt a helyet, a melyet hűen, becsülettel és jól töltött be, elhagyja csak azért, hogy rangot cseréljen, hanem megkapja megérdemelt jutalmát ott és folytassa jótékony működését tovább. Már most rátérek a t. igazságügyminiszter úr beszédére. (Hulljuk! Halljuk!) Számolni fogok az idő előhaladt voltával és ha nem fogom is a t. ház figyelmét soká igénybe venni, egy pár adatot mégis kötelességem felhozni. Az igazságílgyminiszter úr beszéde két nagy kardinális részre oszlik. Az egyik foglalkozik az adminisztráczióval, a inádk, hogy röviden fejezzem ki magamat, a kodifikáczióval, a kodifikáczió terén azután de lege lata és de lege ferenda osztja be beszédét. A mi a miniszter úr beszédjének az adminisztráczióról mondott részét illeti, méltóztassék nekem megengedni, hogy rövid szavakkal igazoljam, hogy az valóságos miniszteri gyászbeszéd. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem tudom, hová lett a t. miniszter úr, de talán meghallja, (Felkiáltások jobbfelöl; Itt az államtikár! Mozgás a szélső baloldalon.) Az adminisztráczió eredményeit összegezi és azt mondja: azok a nagy reformok, a melyeket mi életbeléptettünk, bizonyítják, hogy a mi bírósági organizmusunk kiállottá a súlypróbát: most már rajta, t. ház, itt vagyok én, csináljatok még nagyobb reformokat, mert ez a bíróság eltűr mindent. És ezt miként demonstrálja? Csak röviden összegezem. Kezdjük a kúriánál. A t. miniszter úr maga konstatálja, hogy 13.000 darab restánczia van; én ezt kiegészítem egy adattal és nagyon kérem, legalább a jelenlevő államtitkár urat, hogy rektifikáíja adatomat, ha nem helyes, hogy tisztán lássunk a kúriát illető szituáczió tekintetében. Méltóztattak hallani a kisegítő bírói intézményen reperálnak, foltozgatnak, és 24 kisegítő bírót rendeltek be a kúriára. Erről a rendszerről nem akarok hosszasabban szólani, mert előttem szólott t. képviselőtársaim már kifejtették erre vonatkozó véleményüket. Miként áll a kúriánál a dolog? Méltóztatnak tudni, mit jelent az a 13.000 darab restánczia ? Azt jelenti, hogy ma 1896. évi márczius hó közepén referálnak a kir. kúriánál olyan váltópereket, a melyek 1894-ben érkeztek föl a kúriához. Hogy mikor keltek azok a váltóperek, azt kisütni is nehéz volna, olyan régiek. Mutasson nekem a t. miniszter úr, mióta Magyarország alkotmányos éráját éli, ilyen borzasztó, ilyen szégyenletes állapotokat, hogy váltópert a kúriánál 1896-ban márcziusban referálnak, mely 1894-ben érkezett fel. (Mozgása szélső baloldalon.) A kúriának súlypróbájával tehát tisztában vagyunk. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez hát megbír nagy reformokat. Legfeljehb a nagy elv kell, hogy valósuljon, rendeljünk még be 80 kisegítő bírót, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) rettentő nagy elvek, csak alkalmazni kell őket. Ilyen a kúriának súly próbája. De, t. ház, lássuk a kir. táblák súlypróbáját. Ez azután a valóságos eszkamotázs, szemfényvesztés, a mit ezen a téren a t. miniszter úr művelni megkísérel. Azt mondja, a kir. táblákat deczentralizáltuk. Ig'iz. A kir. táblák dicséretreméltó eredménynyel működnek. Igaz. Nagy átlagban véve nincs restancziájuk. Igaz. De hát ignotis fallit, notis est derisui. Miért felelnek meg a kir. táblák? Meit időközbea életbe lépett a sommás eljárásról szóló törvény, mely a pereknek 80 százalékát elvonta a kir. táblák hatásköréből és adott egy revizionális jogorvoslatot bizonyos perek tekintetében, de ezen revizionális jogorvoslatnak azt a hurkot akasztotta a nyakába, hogy ugyan ember legyen, a ki arra vállalkozik, mert a törvény 500 frt bírságot ír elő arra, kinek revizionális jogorvoslata visszautasíttatik. Én gyakorló ügyvéd vagyok, van is egy kis praxisom, legalább az adó után Ítélve, mert én vagyok Magyarországon a legnagyobb mértékben megadóztatott ügyvéd, a mi nem azt jelenti, hogy a legelső is. (Élénk derültség a bal- és széhö baloldalon. Felkiáltások: Mert ellenzéki.) Én tisztelettel bejelentem a képviselőháznak, hogy én idáig — pedig már régebb idő idő óta életben van a törvény, egyetlen egy jogorvoslatot nem nyújtottam be, és valószínűleg, hogy ha az emberi kor legvégső határáig fogok élni, (Derültség.) akkor sem fogok benyújtani, mert ha az ügyfelemnek megmagyarázom azt, hogy az ügyvéd 500 forintig felelős ezen jogorvoslatért, mert első sorb.m az ügyvéden veszik meg, s ha az úr ily revizionális jogorvoslatot akar, tessék 500 forintot letenni, mert addig be nem nyújtom, akkor nem veszi igénybe. Ilyen a kir. tábláknál a szemfényvesztés. Nyolczvan százalékát a pereknek elvették, a jogorvoslatra oly büntetést szabtak, hogy a ki csak kicsit gondos ember, nem élhet vele, a létszámot pedig megszaporították, mert a deczentralizált kir. táblák létszáma sokkal nagyobb, mint azelőtt volt, s akkor, tisztelt uraim, egy igazságügyi miniszter az ország színe előtt ily adatokkal előáll és azt mondja, ez a súlypróba: adjunk több embert, és félannyi munkánál is kevesebbet, és akkor bizonyos, hogy nagy eredményekkel fogunk előállani, hogy ezeknek a bíróságoknak restancziájuk nincs. Ki ne