Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-580
56 580. országos ülés 1896. márezins 10-én, kedden. tudná közülünk, hogy a kir. táblák deczentralizácziójánál mi volt a czél, hogy a közvetlenség, a szóbeliség behozatalával a második fórumon könnyebben hozzáférhetőbbé tegyük a bíróságot. Látszik, hogy váltották be. Szó sincs róla. A végleges perrendtartás, mely a rendes perekre fog vonatkozni, Isten tudja, mikor lesz. A kir. táblák uraskodnak, a kir tábláknál nincs dolog, és a t. miniszter úr előáll azzal, hogy milyen nagy dolgokat mutattak fel, hogy a kir. táblánál nincs restanczia. Már most jöjjünk az első-biróságok súlypróbájához. Itt egy statisztikát állít fel a t. miniszter úr. Méltó egy igazán jól képzett rabulisztikus ügyvédhez az az eljárás, a mivel a t. miniszter úr ezt a dolgot kezeli. Azt mondja : van nekem 66 törvényszékem, ebből 15 misitatörvényszék. Hát mért nem mind a 66? (Derültség.) És most kérdem, t. ház, melyik az a 15 törvényszék, ezt mondja meg, mert én bizonyosan megtalálom azt a 14 iket, a mely nem minta. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. képviselőház elé ide eskamotálnak számokat, azt mondják, hogy 30 tűrhető, és csak valami 7 az, a mely aoha a kategóriába esik, hogy az a salakja. Ugyan mondja meg, a t. miniszter úr, hogy melyik .az a 7? Hogy kimutassam neki a nyolezadikat mindjárt! (Derültség és tetszés a baloldalon.) Épen így vagyunk, t. ház, a járásbiróságokkal. Azt mondja, van 360 járásbíróságom, ebből csak 35—36 nem felel meg, hát melyik az? Mert ezt jóslási tehetség nélkül lehetetlen kitalálni. Mert egy miniszter ugyanavval az erővel mondhatja, hogy 40, s mondhatja, hogy 5 ilyen van. Hát, t. képviselőház, ne becsüljön minket a t. miniszter úr oly kicsinyre, nem olyan nagy ember ő még, (Derültség a baloldalon.) hogy minket annyira kicsinynek néz, és hogy oly módon beszéljen a súlypróbáról; mert ez csakugyan BÚlypróba, csakhogy annak a modern Herkulesnek a súlypróbája, a kit 5—10 krajczár beléptidíj mellett szoktak mutogatni. De hogy ez az igazságügyi organizáczió egy súlypróbája lenne, arról ugyan szó se legyen. Méltóztassék most megengedni, hogy szóljunk csak egy kicsit a t. igazságügy miniszter úrnak a kodifikaczionális téren elkövetett beszédjéről. (Halljuk! Halljuk!) Nem kell sokat beszélnem, t, ház, hogy világos aktákkal igazolhassak és rövid konkluzumokat vonhassak le. Egy kis hírlapi czikk áll rendelkezésemre, a mely őt leszek bátor felolvasni. A t. miniszter úr szolgáltatott itt egy kis programmot, de rebus omnibus et quibusdam aliis és én azt mondhatom, hogy ez nem egyéb, mint idegen pávatollakkal való jogtalan ékeskedés s ebben még kevesebb van, mint volt azelőtt. Azelőtt is megvoltak, t. i. ezek a dolgok, a melyekről ő itt beszélt, csupán csak a büntető törvény novellájára vonatkozó törvényjavaslat az, melyet 8 ünnepélyesen visszaszítt. Ez az ő kodifikationális nagy működésének a köre. De más okból is szükségesnek tartom e hírlapi czikk felolvasását, mivel bizonyítani akarok vele egy körülményt, melyre súlyt fektetek. (Halljuk! Halljuk!) Itt van, t. képviselőház, 1894. Julius 24-iki kelettel a kezemben a Budapesti Hirlap megfelelő száma. A félhivatalos lapok a megelőző este tettek közzé egy közleményt, mely az igazságügyi reformokat jelezte 1894 július havában, a mikor, még gondolom, Szilágyi volt az igazságügyminiszter; a jelenlegi igen t. miniszter úr pedig az államtitkár. Hát méltóztassék meghallgatni, hogy mik voltak akkor a félhivatalos lapban, mint kész munkák közzétéve, a melyeket már csak a törvényhozás elé kell terjeszteni. Ismétlem, 1894. Julius havában. (Derültség balfelöl. Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Az országgyűlés legközelebbi ülésszakát, — így jelentik félhivatalosan — nagy részében igazságügyi reformok fogják igénybe venni. Meglepetés ez a hír, mert mindenki azt hitte, hogy a nemzetségi kérdés és a közigazgatás reformja fog dominálni a jövő ülésszak program rajában. Szilágyi Dezső Jgazságügyminiszter az őszszel újból összeülő képviselőház elé a következő törvényjavaslatokat fogja terjeszteni.* 1894. őszén! (Derültség a szélső baloldalon.) »A bűnvádi eljárásrólszóló törvényjavaslatot,« ez egy. Másodszor, tessék ezt jól meghallgatni, volt államtitkár úr: i'A házassági ügyekben való eljárásról szóló törvényi avaslatot.« Babó Emil: Hol van ez? Polónyi Géza: Arról mindjárt beszélünk ; hogy iustituczionális, konkrét alkotásokat is majd vegyünk elő a t. miniszter úrnak agendáiból. Azt mondja továbbá: ... »amely a kiegészítő alaki rendelkezéseket tartalmazza és a végleges polgári perrendtartásnak lesz egyik része.« Tehát akkor, t. ház, a miniszter úrnak és az államtittitkár úrnak, a ki vele politikai szolidaritásban állott, az volt az álláspontja, hogy a házassági eljárásra vonatkozólag külön törvényjavaslatot kell benyújtani és ez majd egyik kiegészítő része lesz annak idején a végleges perrendtartásnak. No most, t. ház, tudjuk, hogy időközben megszületett egy borzasztó rendelet, a melyre rá fogok térni, a mely alaptörvényt sért, és a mely más viszonyok között más elbírálást érdemelne meg, mint a melyben ma részesíteni fogom. Azt mondja továbbá : »A végrehajtási eljárásról és a bírósági végrehajtásokról szóló törvénye. ..« 1894-ben! (Derültség a szélső baloldalon.) »a melyet első sorban az új sommás eljárás tesz szükségessé, a mely azonban az említett törvény egyes §-ait is pótolni fogja, »Továbbá:
