Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-580
54 580. országos ülés 1896. mArczlus 10-én, kedden. gokat akar konfiskálni, a leghatározottabban oppugnálok és megtámadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha valaki felállítja nekem a tételt, hogy az egyházaknak, — mert az egyházakat kell holt kéznek nevezni, — ha az egyházaknak, tehát a lutheránus, református, a zsidó egyházaknak és felekezeteknek épen úgy, mint a katholikus fe'ekezeteknek ne legyen vagyonszerzési képessége, ezt értem, a felett lehet vitatkozni, lehet a felett is vitatkozni, hogy ezen korlátozása a vagyonszerzés képességének csupán az egyházi vagy oktatási czélokra szánt pl. iskolák, templomok, paplak szervezésére szoríttassék, ezt értem; de ha valaki, t. képviselőház, a felekezeti teljes viszonosságnak töivénybeiktatása mellett küzd, akkor olvassa azt a törvényt, a mely a vallás szabad gyakorlatáról megalkotott 1895-iki törvény. Világosan ki van mondva, hogy a vagyonszerzés tekintetében csakis a törvényesen elismert vallásfelekezetek vannak megszorítva, és ezek is úgy, és pedig itt van a 9. §. negyedik pontja után: >a törvényesen elismert vallásfelekezeteknek ingatlan vagyonszerzési képessége imaházul, oktatási, nevelési és jótékonysági intézetül, egyházi vagy intézeti alkalmazottjaik részére lakházakúl használandó épületeknek, az ezekhez szükséges telkeknek és temetőül szolgáló területeknek szerzésére van korlátozva.* T. képviselőház! Midőn egy most megalkotott élő törvény, a mely nemcsak a bevett felekezeteknek, de még az elismert vallásfelekezeteknek is a közjogi individualitáson kívül, a mely áll a publika exercziczióban stb., megadja a magánjogi képességet is a vagyonszerzés tekintetében és csupán az elismert felekezeteknél korlátozza azt az egyházi és iskolai czélokra szolgáló vagyonszerzésre, akkor t. képviselőház én a felekezeti türelmetlenség veszedelmes jelenségét látom, midőn felocsúdik valaki és azt akarja, hogy Magyarországon minden felekezetnek lehessen és van is vagyonszerzési képessége, csak a katholikusnak ne lehessen, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ki ne tudná azt a házban, hogy minden bevett vallásfelekezetnek van saját vagyona, alapítványa, önállóan szerzett vagyona; ott van a Baldácsy-alapítvány, az nem szerzés? A kúriának oly döntvénye hozatik itt a parlament elé, mely nem is új dolog. Minden jogász tudja a következőt. A legfőbb itélő szék azon törvényekre vonatkozólag, a melyek a szerzési tilalmat illetik, jelesül az 1715: XVI. tcz.-re, az 1498: LXV tcz.-re, továbbá az 1647: XVII. tcz.-re vonatkozólag, mondom, mind e törvényekre nézve, melyek részben már II. -András és Ulászló idejében keletkeztek, és akkor különösen a kaducitás szempontjából hozattak, már 1869. szeptember 3-iki teljes ülésén hozott 1506. számú döntvényében kimondotta : ezek a szerzés tilalmára vonatkozó törvények elavultak és többé nem respektálandók; a telekkönyvi intézmény behozatala óta mindenkinek, akinek telekkönyvi bekebelezésre alkalmas tulajdona van, joga van azt be is kebeleztetni. Azért szólalok fel, hogy legyen köztünk béke, de ne azon az áron, hogy folyton tért engedjünk egyes emberek türelmetlenségének és folyton piszkáljuk a felekezeti kérdéseket, még pedig az egyenjogúság elvének súlyos sérelmével (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az iránt tárgyalok bárkivel, hogy egyházak vagyonszerzés tekintetében mily tilalom alá jussanak, de e tilalom azután legyen egyforma minden felekezettel szemben és ne legyen kivételes kivált olyan felekezet iránt, a melynek vagyonszerzési jogezíme még régi időkből, mikor uralkodó vallás volt, más kategória alá esett. Hanem, hooy nem is most alkotott, csak respektált döntvényt, illetőleg a kúriát terrorizáljuk és megfenyegessük, hogy vond vissza, mert majd így, majd úgy: ezt nem fogadhatom el sem én, sem senki, a ki őszintén óhajtja a vallásfelekezetek közti békét és egyenjogúságát. A másik, a mit Haviár. t. képviselőtársamnak akaiok megjegyezni a következő : 0 a szocziálisztikus üzelmekre való utalással felhívja a kormányt, hogy súlyosbító büntető törvényeket alkalmazzon, hogy a társadalmat büntető határozatokkal is óvja meg e veszélyes propagandától. Az én elvem nem ez. Büntető paragrafusokkal semmiféle propagandát a világon, kivált olyat, a melynek alapja igazság, nem sikerült kiirtani és most sem fog sikerülni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Annak a pártnak, a melyhez mindketten tartozunk, s a mely az emberi jogok védelmében nőtt nagyra, nem az a kötelessége, hogy odaállítsa a bakót és a büntető törvényt, hanem kötelessége odanyújtani az éhező ember számára a jótékony falatot, a jogfosztott ember számára azon jogokat, melyek Öt meg bírják nyugtatni és hozzánk méltókká fogják tenni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mindenek fölött pedig ebben a században, az ezredévnek a küszöbén legyen ez a jelszó: le a privilégiumokkal, le a hitbizományokkal és tétessék lehetővé annak a szegény munkás népnek, hogy hozzájuthasson ahhoz, hogy munkájával sanyarú nélkülözései közepette legalább megszerezhesse magának azt, a mihez joga van másoknak is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az én princzipiumom. Már most csak röviden említem, hogy Issekutz Győző t. barátom fejtegetéseit nagy élvezettel hallgattam, röviden kijelentem azonban azt is, hogy azt az álláspontját a magam részé-