Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

580. országos ülés 1896. márczius 10-én, kedden. 3? ez is szomorú tapasztalatokat eredményez, csak annyit akarok konstatálni — hogy 1894-ben 8630 volt a letartóztatottak összes létszáma. Ezek közt -— már most »ezek közt«, az előbb csak egymás mellé voltak állítva — 1631 volt a vizsgálati foglyok száma. Mennyivel kedvezőbb volt a helyzet még csak néhány év előtt is, ezt mutatja az, hogy 1891-ben 11.096 volt a letartóztatottak száma, és ezek közt 1847 volt a vizsgálati foglyok száma. Tehát az arány sokkal kadvezőbb volt, mint ma. íme tehát, t. ház, hogy ha a statisztikát méltóztatik alapúi venni, akkor ugyanezen büntető jogszolgáltatás statisztikája a legszomorúbb képet tárja elénk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ugyancsak Issekutz Győző t. képviselőtársam, a hatalom befolyására is rámutatott és a t. miniszter úr ezt is erős öntudattal igyekezett megczáfolni. Azt kérdezem, t. ház, hogy ez a panasz valóban teljesen alapnélküli-e ? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Az! Visontai Soma: Az? Vájjon nem olvastunk-e, nem hallunk-e ítélkezésről? nem hallunk-e ítélet indokolásáról, mely egy párturalomnak árnyában gyökeredzik ? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ezt már nem! Visontai Soma: Nem hallottunk-e nem régen Ítéletet megindokolni, a hol egy kormány bukásának tetteivel, körülményeivel, a pártpolitikának legmiuucziózusabb részleteivel lett egy polgárnak — mert itt csak mint polgár, és nem mint politikus szerepelhet — elítélése megindokolva? (Úgy van! a saélsó haloldalon.) És, t. képviselőház, nem látjuk-e azt, hogy Magyarország vádhatóságának a képviselői azt hiszik, hogy ő nekik kötelességük, hogy ők a mindenkor uralmon levő pártnak pártpolitikájával azonosítsák magukat és ezen pártpolitikából merítsenek erősséget ? Nem általánosságban mondom, t. képviselőház, de szomorúan látjuk a politikai pereknél, hogy a vádhatóságnak egyikmásik képviselője az ő tárgyilagosságát megóvni nem tudja. (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelhí. Halljuk!) Méltóztattak látni, t. képviselőház, hoyy ö Exczellencziája, a miniszterelnök úr egy politikai per után néhány nappal az ott szerepelt királyi ügyészt és törvényszéki elnököt ebédre hívta meg. (Ügy van! balfelől. Derültség jolbfelöl.) Én nem mondom, hogy bárki és bárkit magához ebédre ne hívjon, de ha egy feltűnést keltő, az összes érdekeknek összeütközését előidéző politikai per fo yt, melyet a kormány indíiott, melynek tagadhatatlanul pártpolitikai jellege van, akkor ilyen kis téayeknél is a bölcs államférfiak tapintatot szoktak tanúsítani. (Igaz! Űgy van! balfelöl.) T. képviselőház ! A mi az igazságügyi politikát és annak befolyását az igazságszolgáltatásra illeti, vájjon a politikai pereknek összes rétegeiben a sajtópereknek az a sok száza, melyet rázudítanak a törvényszékekre, válogatás, meggondolás, igazságügyi bölcseség nélkül, vájjon ez nem bizonyítja-e, hogy az igazságügyi kormány nem tudja fékezni épen saját pártpolitikai tendencziáinak megvédését és oltalmazását ? Vegyük azt, — azt hiszem, mint parlamenti tagnak kötelességem itt elmondani, — hogy például a pártoknak egy nagy küzdelme vívatott Magyarországon az egyházpolitikai téren, és vegyük azt, t. képviselőház, a mint megtörtént, hogy a kormány ezen a téren győzött és győzött az '6 általa képviselt irány. És mit látunk ? Azt, hogy a kormány nem tudta magát máig sem beletalálni abba a bölcs szerepbe, a mi a győzőt megilleti a legyőzöttel szemben, hogy megbocsásson; hanem azt látjuk, hogy ezen győzelem után is kis embereket, kis ténykedőket számba nem vehető embereket vitt oda a sajtóperek révén a vádlottak padjára, hogy azokat elitéltesse. A megbocsátás, az elnézés helyett, melyet az igazságügyi politika ekkor igen helyesen javasolt volna, látjuk a bosszúállást ezen a terén, a mely azonban nem egyenlő, mert egyes esetekben, a hol az igazságügyi kormány jónak látja — és én nem is vitatom, hogy nem tartozik a hatásköréhez — az ily perek folyamatba tételétől mégis tartózkodik. T. képviselőház! Nézzük csak azt a sok száz meg száz pert a munkás-osztály ellen; hetenként két ilyen sajtópert is indítanak, a melyeknek egy nagy réaze azután felmentéesel végződik. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Éz mutatja a nagy befolyást! Visontai Soma: A budapesti polgároknak egy küldöttsége egy vagy két héttel ezelőtt megjelent a törvényszék elnökénél és arra kérte őt, hogy tenne már egyszer előterjesztést az igazságügyi kormánynál vagy a vádhatóságnál, hogy helyesebben, okosabban, bölcsebben válaszszák meg a vádakat, hogy ne jusson abba a különös helyzetbe a független, ítélkezni hivatott esküdt állampolgár, hogy egy felmentéssel esetleg saját akarata ellen erősítsen egy irányt. Ezek nem voltak befolyásolva, ezeket csak a tapasztalat befolyásolta, ama sok hét és hónap alatt, mely alatt a sajtóperek folytak. Számtalan perben, Ausztriának, a bécsi befolyásnak kezét ismerjük fel, ha például valaki egy czíkket ir a fekete-sárga színről vagy mint nemrég láttak, a törvényileg nem is létező tisztikarról; akkor a vádhatóság a nem létező osztrák tisztikart felsőbb utasításra, mint a törvény által alkotott testületet tünteti fel az 6*