Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

580. országos ülés 1896. márczíus 10-én, kedden. 8: portok csalhatatlan tételeiből merítette Magyar­ország jogszolgáltatásának fényes jelenét és ragyogó jövőjét. (Tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! A miniszter úr még lendületet is vitt bele a statisztikába, különösen mikor a kir. kúriának csak 15.000 hátralékáról beszélt .... Erdély Sándor igazságügyminiszter: 13.000! Visontai Soma: tehát 13.000 hát­ralékáról beszélt, vagy a mikor örvendetes jelenségként állította oda, hogy Magyarország­nak csak 15.000 vizsgálati foglya van. És így váltakoztak a számoknak érdekes csoportjai és így váltakozott az érdekes játék. Apály itt, dagály ott, mint a hogy a tengernél látjuk. Csakhogy t. ház, a dagály és apálynak ez a politikája ismeretes a régi históriából. A régi zsidóknak is ez volt a politikájuk, (Derültség a szélső baloldalon.) mikor Egyptomból kijöttek és átmentek a Vöröstengeren. Mert a zsidók ott, ahol apály volt, átmentek a tengeren és átvitték szárazon irhájukat, de midőn nyomukba jöttek az egyptusok, a hol a dagály volt, ott a szegény egyptusok felett összecsaptak a hullá­mok. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr is az ő számtételeinek apály á­lyában keresi az ő politikájának a mentését, de hogy a jogkereső közönség felett, a mely az ő nyomában van, olt a dagályt mutató szá­moknál összecsapnak a hullámok: azzal ő exel­lencziája nem törődik. (Igaz! Úgyvan! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, a számtételek nem je­lentik még a valót, mert a számok nem azono­sak az élettel és az igazságügynek nagy prob­lémáit sem lehet, szerintem egyszerű statisztikai számokkal és azok tüneteivel megoldani. És valósággal, hogyha, t. ház, Magyarország fenn­állásának ezredéves ünnepén egy kis szemlét tartunk igazságügyi állapotaink felett és azt kimutatjuk, vájjon iparában, kereskedelmében és közgazdaságában mennyit gyarapodott, de ugyanekkor bírja e az igazságügynek azon in­tézményeit, a melyek képessé teszik az orszá­got, hogy ezen anyagi és szellemi javak birto­kát háborítatlanul élvezhesse : akkor lehetetlen, t. ház, hogy a megelégedés érzete töltse el az emberek keblét. És midőn a történelem ezen nagy momentumánál visszapillantunk azokra az erős küzdelmekre, melyeket az igazságügy terén újabb alkotmányos korszakunknak első fellen­dülése alkalmával vívnunk kellett: akkor azt látjuk, hogy azon eszméknek, azon vívmányok­nak, melyekért azok síkra szálltak, nem sike­rült ma sem biztos talajt teremteni. íme élénkbe tárulnak azok a napok, a midőn a 48-as nagy vívmányokat kellett biz­tosítanunk a mint lázasan kellett megte- , KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXI. KÖTET. remteni alapvető szervezetét a nemzeti jog­és igazságszolgáltatásának, Igaz, hogy azon al­kotások inkább elvi természetűek voltak, de egy elv ezen küzdelemből fölért akkor egy egész intézménynyel. Ilyen elv volt, t. ház, biz­tosítani a nemzeti jogfejlődés kontinuitását; ilyen elv volt, megmenteni a sajtószabadságot; ilyen elv volt a politikai igazgatástól elkülöní­teni és elkülönítve tartani a bírói igazmondást, az adminiszträcziótól a jogszolgáltatást; ilyen elv volt a nép hajlandóságától elválasztani a bírói tekintélyt és a korona tekintélyére és a király kinevezérére fektetni a bírói szervezetet; ilyen elv volt a bírói függetlenséget alkotmány­jogi sánczokkal körűivenni, a magyar bírót el­mozdíthatatlanná, befolyásolhatatlanná tenni. És azt látjuk, t. ház, hogy e küzdelmek számára leginkább a bírói függetlenség eszméje adott irányt, és az akkor összpontosuló államférfiúi törekvéseknek ez adott lendületet. A bírónak a meggyőződése az 8 vára. És így indult neki a megteremtett magyar bírói kar, hogy serény és odaadó munkássággal hozzájáruljon felépíteni akkortájt már a magyar jogállamnak épületét. És váltakozó irányok és kormányok közepette ez a bírói kar mindig a mi közéletünk biztos támasza volt. Pártkíízdelmek dúltak ezen or­szágban, erősebbek, mint most; a hatalom fék­telenül nyújtotta ki nem egyszer karját: min­denfelé uralmának biztosítására eszközt lelt, de a bíróság ellen tudott állani. (Tetszés a szélső baloldalon.) És ha most azt nézzük, hogy ezekből az eszmékből és elvekből mit mentettünk meg: akkor nem a millenáris öröm érzete ragadja el a magyar szíveket. És épen ezen állapotok voltak azok, melyekre Issekutz Győző képvi­selőtársam tegnap rámutatott. Nem személyek­ről volt és van szó, hanem azon támadásokról, melyek ezen elvek ellen közéletünkben ma in­téztetnek. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Tekintsünk szét igazságügyi álla­potainkon. Az alkotmányos életnek egyik biz­tosítékát képezi a személyes szabadság, az a szabadság, a mely megtámadhatatlan, a melylyel szemben minden hatalmi törekvésnek el kell némulni. És azt kérdezem a t. háztól, vájjon Európában, de azon túl is, más világrészeket is hozzávéve, létezik-e ma ország, a hol olyköny­nyen támadható meg, és oly semmibe sem vé­tetik a személyes szabadság, mint Magyaror­szágon ? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És erre nagyon érdekes adatokat nyújt épen a bűnvádi jogszolgáltatás. A t. miniszter úr tegnap kimutatásokat, statisztikai adatokat közölt arról, hogy mennyi ma Magyarországon a vizsgálati foglyok száma, a mire később még rátérek. Arról is statisztikai 5

Next

/
Thumbnails
Contents