Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

24 579. országos ülés 189(5. raárczius 9-én, hétfőn. az intézmény jó eredményeket képes felmutatni, és az intézetekbe elhelyezett fiatal bűnösök között jelentékeny százalékjavúlás mutatkozik. Letartóztatási intézeteink is igen örvendetesen fejlődnek. Ma már ott vagyunk, hogy fegyházaink egészen rendben vannak, a fegyházat tárgyazó ítéleteket a büntető perrendtartás szabványainak megfelelőleg a legkisebb részletekig jól végrehajthatjuk; mindössze egy pár fegyház van, a liol a magánzárkák a létszámmal nem állanak arányban. De ezen könnyen lehet segíteni. A börtönbüntetések végrehajtása tekintetében van hátramaradás. Ez még nincs egészen rendben, a magánzárkák hiánya és a miatt, hogy az egyes törvényszékeknél a rendelkezésünkre álló letartóztatási intézetek a modern kívánalmaknak meg nem felelnek. E tekintetben azonban napról-napra javulás mutatkozik az által, hogy a törvényszékeknél fogházakat s kerületi börtönöket építtetünk, és remélem, hogy rövid idő alatt e tekintetben is az állapotok teljesen kielégítők fognak lenni. Ezeket kívántam megemlíteni a büntető jogszolgáltatás állapotáról, s most áttérek bíróságaink ügykezelésére. E tekintetben is merültek fel itt panaszok, a melyeknek van némi alapúk, azonban nagy részben nem alaposak. A mi hiba s hiány van, azon egyelőre segítünk azon az úton, hogy a a költségvetésben a kezelő személyzet létszámát szaporíttatni kértem. A mitől gyökeres javulást, az állapotok megváltozását várom, az a rendszerváltozás. Én életbe fogom léptetni a mai, egy kissé körülményes és sok írással járó kezelési rendszer helyett a lajstromrendszert, mely a felsőbb bíróságoknál a sommás ügyeknél máibe van hozva, mely ott jónak, világosnak, könnyen érthetőnek és czélra vezetőnek találtatott; mondom, ezt közelebb az egész vonalon be fogom hozni. Az előmunkálatok erre nézve már készen vannak, és csak azt várom, míg az örökösödési eljárás életbeléptetése folytán az elsőbíróságoknál okozott zavarok és átmeneti nehézségek elmúlnak. Reménylem, hogy még ez év folyamán a kezelés ezen gyökeres változtatását be fogom hozhatni. Határidőt nem mondok, nehogy, mint tegnapelőtt Haviár képviselő úr részéről történt, ígéretem meg nem tartásával vádoltassam. A mit Haviár t. képviselő úr felemlített

; s a miről én a múlt évi budget tárgyalás alkalmával tartott beszédemben megemlékeztem, az nem az ügyviteli szabályokra vonatkozik; az annak a kérdése, hogy én kilátásba helyeztem, miszerint a törvényszékek elnökeit és az ügyészségeket az átalánykezelésétől, és oly teendőktől, melyek az ő hatáskörükbe nem tartoznak, mentesíteni fogom. E tekintetben is meg van téve az első lépés, mert ez éy január 1-től kezdve egy egészen új, az irodai átalány kezelését tárgyazó szabályzat van érvényben, melynek végkifejlődése — ez időt meg nem határozhatom, mert az embereket kell előkészíteni — oda fog vezetni, hogy a központi számvevőség deczentralizáltatni fog, és ezen alkalommal ezen teendők kezelőszemélyzetre fognak bízatni. Ezzel befejeztem volna igazságszolgáltatásunk mai állapotának vázolását; de mielőtt elhagynám ezt a tért, engedje meg a t. ház, hogy még egy pár szót szóljak a börzebíróságról. (Halljuk! Halljuk!) A börzbíróság szerződésileg kikötött választott bírósági minőségében működik. Én még, midőn mint bíró működtem, e bíróság judikaturáját figyelemmel kisértem, s részemről kifogásolni valót abban nem találtam. Tudtommal ez a bíróság a hozzá utalt jogkereső közönségnél népszerűségnek örvend, sőt némi renoméja a külföldre is kihat. Az utóbbi időben azonban panaszok emeltettek a börzebíróság ellen, és ezen panaszok mind hangosabbak levén elhatározta már elődöm, hogy ezen bíróság működését megvizsgáltatja. Én ez év folytán az ügymenet és ügykezelés tekintetében megvizsgáltattam. Mint méltóztatnak tudni, a börzebíróság eljárása sok formasághoz kötve nem levén, e tekintetben lényegesebb kifogásolni valót nem találtunk. Lényegesebb azonban az a vizsgálat, a mely ezen bíróságnak belső ítélkezésére terjed ki. Elődöm megbízta, és én e megbízatást fentartottam és kibővítettem, a kereskedelmi és váltótörvényszék elnökét, a ki be is adta jelentését. Ezen jelentés lényegesebb momentumait bátor leszek szóról-szóra közölni, s ebből meg méltóztatnak látni, hogy miben áll tulajdonképen az a börzebíróság, és mi annak az Ítélkezése ma. A jelentés következőleg hangzik: (olvassa) »Sziíágyi Dezső volt igazságügyminiszter ő nagyméltósága még 1892. évi 2190. I. M. E. szám alatt kelt rendeletével megbízattam, hogy a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának ügyvitelét vizsgáljam meg. Midőn ő nagyméltóságának erről szóval előterjesztést tettem, megbízásomat szóbeli utasítással kiterjesztette arra is, hogy ezen bíróság üléseire, a mikor időm engedi járjak el, annak ítélkezését kisérjem figyelemmel, terjeszszem ki figyelmemet arra is, hogy alapos e az a panasz, hogy az a bíróság hajlammal bír arra, hogy illetékességét oly ügyekben is megállapítsa, mely ügyeket a törvény az ő illetékessége alól kivont, s általában hosszú idő alatt szerzett tapasztalás alapján adjak véleményt arra nézve, hogy a tőzsdei választott bíróság intézménye megfelel-e ezéljának? Nagyméltóságod a fennvázolt szóbeli utasí-