Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-589
589. országos ülés 1896. márczius 20-An, pénteken. 265 nál: a személyi járandóságoknál az 1894. évi zárszámadásokból kivehetőleg azt találjuk, hogy az egyes kiadási tételek a valódi szükséglethez képest nagyon magasan vannak beállítva a költségvetésbe; így, hogy néhány példát felemlítsek, a lóátalány előirányzata a szükségletnél 25 százalékkal magasabb, a zsoldé 23 százalékkal, az altiszti szolgálati jutalomdíjra a valódi szükségletnél 53 százalékkal irányoztatott elő magasabb összeg, az egyenruházat, lóbeszerzés és a felszerelési járulékok előirányzata 45 százalékkal, a jutalmazások, segélyezések előirányzata a valódi szükséglethez képest 54 százalékkal magasabbak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Talán kevesebbel? Tóth Ernő: Azt hiszem, hogy ha tévedtem számításaimban, nagyon kevéssel tévedhettem. Ellenkezőleg ugyanezen rovat dologi kiadásainál a valódi szükséglet haladja meg 30—40 százalékkal az előirányzatot. Ilyen összeállítást találunk a csapatok czíme többi rovatainál is. Ily összeállítás mellett lehetséges azután az, a mit például az 1894. zárszámadásoknál látunk, hogy a honvédelmi miniszter úr százezreket képes a költségvetésnél megtakarítani ás a mellett egyéb oly dolgoki'a is költhet, melyekre felhatalmazása nincs, például egy artézi kút fúrására 67.000 forintot, a melyből a pécsi sátortáborban vizet látni soha nem fognak. így összeállított költségvetés mellett lehetséges az, a mit a jelen költségvetésnél tapasztalunk, hogy a honvédelmi miniszter úr egy csapással fél millió forinttal tudja kevesbíteni a rendes kiadásokat. Ilyen képe van általánossägban az egész költségvetésnek. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy a honvédelmi minisztériumban a költségvetés helyes összeállításával nem nagyon sokat törődnek, azt hiszik, hogy a magyar törvényhozásnak ilyen is jó, vagy pedig azt a czélt akarják ezzel elérni, hogy a honvédelmi miniszter úrnak szabadabb kezet biztosítsanak, mert teljesen lehetetlennek tartom, hogy a honvédelmi minisztériumban ne ismernék a honvédség valódi szükségletét. Én belátom azt, hogy bizonyos mértékig szabad kézre van a honvédelmi miniszter urnak szüksége a költségvetésnél, mert mindig merülnek fel egyes dolgok, melyeknél a kiadások el nem odázhatók, de hogy ily százalékokkal dolgozzanak, az mégis egy kicsit sok. Erre legkevésbbé van szüksége a t. honvédelmi miniszter úrnak, mert a mint azt Helfy Ignácz t. képviselőtársam felemlítette, a legszerencsésebb helyzetben van összes minisztertársai között a honvédelmi miniszter úr, mert nem kérhet a magyar törvényhozástól a honvédség részére olyasmit, a mi indokolt, s a mit KÍPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXI. KÖTIT. a magyar törvényhozás a legjobb szívvel meg nem adna a honvédelmi miniszter úrnak. Én azt hiszem, hogy eltalálom, hogy miért szükséges a hovédelmi költségvetést úgy összeállítani, hogy a honvédelmi miniszter úrnak nagyon is szabad keze legyen, és hogy miért szükséges azt úgy összeállítani, mint az 1894, éyi zárszámadásokban látjuk, hogy a honvédelmi miniszter úr százezreket legyen képes megtakarítani és azt hiszem, eltalálom, hogy miért szükséges ezekkel a megtakarított százezrekkel a csapatok czíme 5. rovatának, a ruházati felszerelés rovatának segítségére menni, holott ezen rovat és a csapatok czímének egyéb rovatai közt a honvédelmi miniszter úrnak átruházási joga nincs. T. ház! Nekem itt oly tényekről kötelességem beszámolni, a minőknek a törvényhozás budget-jogának megóvás szempontjából kötelességünk a jövőben elejét venni. Távol legyen tőlem, hogy a honvédelmi miniszter úr személye ellen törjek, de nekem kötelességem azt, a mi tudomásomra jutott, esetleges orvoslás végett tárgyilagosan a ház tudomására hozni, nagyon örülni fogok, ha a t. miniszter úr meg fog czáfolni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr a nélkül, hogy erre akár budgetszerííleg, akár külön törvénynyel felhatalmazva lett volna, 1888-tól egészen 1894-jg 9 millió forintot költött el. (Halljuk! Halljuk!) Az elején kezdem, méltóztassék majd engem megczáfoini: A honvédelmi kormányzat 1883-ban felhatalmazás nélkül a honvédség részére 312.000 forint erejéig fehér ruhanemüeket vásárolt, és annak az árával adós maradt. Itt vannak a zárszámadás kivonatai, beszédem után, ha parancsolja a t. miniszter úr, rendelkezésére fogom azokat bocsátani, és jótállok érte, hogy abban a számadatok egészen helyesek ; ezen 312.000 forintot ott találjuk még az 1888-ik évi zárszámadásokban is, mely összeg után 4°/o-kos kamat fizettetett, ott találjuk a zárszámadásoknak, az állami adósságokat részletező kimutatásában minden megjegyzés nélkül és egyszersmind ott találjuk a zárszámadások 67-ik mellékletén, azon kimutatásban is, a mely a honvédelmi ingatlanságokat terhelő adósságokat sorolja fel. Hogy mily összeköttetésben van a fehérnemtíek ára a honvédelmi ingatlanokat terhelő adóságokkal, azt nem tudom; erre nézve nem bírtam magamnak felvilágosítást szerezni. Annyit azonban mondhatok, hogy a 312.000 forint előirányzat nélküli adósság nagyon furcsa egy adósság lehetett, mert az 1888. év végével a zárszámadások kimutatása szerint már 880.000 forintra emelkedett. Itt 1891-ben pedig már 1,121.000 forintra rúgott, a nélkül, hogy akár a t. honvédelmi miniszter úr, akár pedig az Ö4
