Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-589
266 589. országos ülés 1896, márczins 20-án, pénteken. állami számvevőszék kötelességének tartotta volna e nagymérvű költekezésekről, ezen előirányzat nélküli adósság csinálásról a háznak jelentést tenni, i 889-ben ez adósság már nemcsak mennyiségileg, hanem czím tekintetében is metamorfózison ment keresztül. Addig »fehér ruhakészlet, hadi-tartalék értéke« ezímén szerepelt az állami adósságok között. 1889-ben pedig már »ruhakészlet hadi-tartalék értékévé« vált. És akkor már — mellesleg jegyzem meg — ezen adósság után nem 4°/o, hanem 4 és 6%-kos kamat lett fizetve. 1894-ben végre, habár folytonosan nagyobb összegek lettek törlesztve, ezen adósság fölemelkedett 3,082.000 frtra. Itt, röviden elmondva, a következő dolog folyt le. (Halljuk!) A t. honvédelmi miniszter úr, anélkül, hogy erre budgetszerűleg vagy külön törvénynyel fel lett volna hatalmazva, 1888-ban nagymérvű bevásárlásokat tett hitelben, azután az ekként csinált adósságot egyesítette, a már előbb általam említett 312 ezer forintnyi, fehérnemtíekérti adóssággal. Ezen az ország reputáezióját sértő hitelbe való vásárlásokat azután a következő években folytatta a honvédelmi miniszter úr, míg végre a törlesztések daczára, az 1894-ik évi zárszámadás szerint ezen, adósság 3,082.000 forintra emelkedett, daczára annak, hogy az 1889-ki évi országos zárszámadási határozatok megtiltják a kormánynak azt, hogy felhatalmazás nélkül terhes szerződéseket köthessen. Daczára annak, hogy ezen általam emiitett országos határozatok megkövetelik azt, hogy a túlkiadások bejelentessenek, sem a honvédelmi miniszter úr, sem az állami számvevőszék nem tartotta kötelezettségének ezen nagymérvű előirányzat nélküli költekezést a törvényhozásnak bejelenteni. És az államszámvevőszék 1894-ig még azt sem kívánta meg a honvédelmi miniszter úrtól, hogy legalább az évi zárszámadások kapcsán a túlkiadások keretében, vagy az előirányzat nélküli kiadások kapcsán, indokolja meg ezen nagymérvű előirányzat nélküli költekezéseit, hanem ellenőrzési kötelességét egyszerűen csak oly formán teljesítette, hogy ezen előirányzat nélküli adósságokat, egyszerűen bevezette az állam adósságokat részletező kimutatásokba minden megjegyzés nélkül, és anélkül, hogy a törvényhozást róla tájékozta volna. Csak a kimutatások észrevételi rovataiban tett itt-ott a számvevőszék ezen költekezésre egyes, de korántsem tájékoztató megjegyzéseket. Például megemlítette, hogy ezen adósság az évközben bevásárolt újabb készletek értékével emelkedett, és hogy ezen adósság a csapatok »ruházág és felszerelési* rovataira, meg szavazott hitelből fedeztetik. Ezért volt tehát szükséges az évi költségvetéseket, úgy összeállítani, hogy százezrek legyenek megtakaríthatók és ezért volt szükséges épen a »esapatok« czíme 5. rovatának, ennek a felszerelési és ruházati rovatnak segítségére menüi a megtakarított összegekkel. Itt-ott megjegyezte még az állami számvevőszék azt is, hogy ezen adósság a honvédelmi czélokra felvett adósságoknak a költségvetéshez kapcsolt kimutatásában nem foglaltatik. Az igaz, hogy ebben a kimutatásban nem foglaltatik ezen adósság, hanem ott vannak kamatai a költségvetésben, minden megjegyzés nélkül és olyan helyen, hogy bizony ember legyen, a ki a költségvetésben ezen kamatokat megtalálja. A 312.000 frt után be volt állítva kamatok ezímén 1884-től 1888-ig 12.49! frt, összesen 5 évre C2.000 frt. Most már ezen folyton szaporodó adósság kamatai ezímén be volt állítva a költségvetésbe 1889-ben 60.000 frt, 1890-ben 3 J 2.000 frt, stb. és 1894-ben 41.000 frt, és így tovább. T. ház! Ezen előirányzat nélküli költekezéshez, hasonló költekezés folyik még a honvédelmi minisztériumban, és pedig a honvédség részére és czéljaira szerzett ingatlanok értéke ezímén is. Ezen adósság is 1894-ben a zárszámadások szerint még 560.000 frtban állott fenn. Ennek az előirányzás nélküli gazdálkodásnak a gyakorlati eredménye azután az, hogy a honvédelmi miniszter úr a »csapatok« czímének 5. rovatát, a felszerelési és ruházati rovatot évekre előre milliók erejéig lekötötte és ezen rovatra évekre eló're adósságokat csinált. Ezért kellett azután a honvédelmi költségvetést úgy összeállítani, hogy ott megtakarítások legyenek eszközölhetők és a megtakarított összegekkel ezért kellett ép a csapatok czíme 5. rovatának segítségére lenni. Végre azonban az államszámvevőszék megsokalta a dolgot és 1894-ben a honvédelmi miniszter urat arra kényszerítette, hogy ezen előirányzat nélküli adósságról tegyen a törvényhozásnak jelentést. A honvédelmi miniszter úr részben tett is jelentést, a túlkiadások kapcsán, hanem csak 1,200.000 frtról beszélt, azt állítva, hogy ezen 1,200.000 frt elköltésére minisztertanácsi felhatalmazása volt. Megengedem ; de a törvényhozástól felhatalmazást erre a költekezésre és adósságcsinálásra a miniszter úr semmiféle alakban sem kapott, a minisztertanácsi határozat pedig nem elegendő. De minisztertanácsi felhatalmazás is a honvédelmi miniszter úrnak csak 1,200.000 frtra volt. Már most, t. báz, röviden rekapitulálom az előadottakat. (Halljuk! Halljuk!) A miniszter úr, a mint a számtételek mutatják, előirányzaton kivűl 1888-tól 1894-ig összesen 7,353.000 frtot költött el. Ehhez még hozzájön az általam említett másik czímen való előirányzat nélküli köl-
