Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

2g4 "89. országos ülés 1896. márczius 20-án, pénteken. hogy ez nehézségekbe ütközik, különösen a lovasságra nézve. Én ezt egyáltalán nem gondolom. Hiszen itt is van a fővárosban egy honvédlovascsapat elhelyezve, van azután Kecskeméten, Jász-Berényben, Pápán; méltóztassék összeválogatni embert és egy huszárezredet, és ezt méltóztassék a külföld és az ország előtt bemutatni. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Másik kérésem ez. Annyi bizalmatlansággal és annyi gyanúsítással illették a miniszter úr hazafias érzületét és alkotmányos felfogását. Most itt víin a?, alkalom, azt mintegy expiálni. Terjeszszen ő Felsége elé javaslatot az iránt, hogy a magyar ezredek a millenium alkalmából magyar nevekkel láttassanak el. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem helyes, hogy a magyar honvédezredek számszerint soroztainak. Nem avatkoztunk, nem is avatkozhattunk abba, hogy a közös hadsereg magyar ezredei Jellasich, Sokcsevics, Mamula nevekkel láttassanak el, mert ez ő Felsége joga; de a magyar ezredeknek legyen a magyar történetből vett nevük. Ne tessék megijedni, nem a 48-iki eseményekből vett neveket értek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ások is!) Jól tudom, hogy ez bizonyos érzékenységet sértene. A nemzet ég a koronás király a feledés fátyolát borították azon félreértésre; én e fátyolt föllebbenteni, hegedő sebet feltépni nem akarok. De nem is szívesen kívánnám ezt, mert hisz a szabadságharcznak katonai tehetség dolgában egyik legkimagaslóbb alakja volt Görgey; no már ennek nevét nem akarnám így megörökíteni! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Pedig kár ! Lits Gyula: Van a magyar haditörténetnek igen sok fényes neve; vissza lehetne menni a múlt századba, a Hunyadiak, az Anjouk korára. De a Tököly, Rákóczy neveket nem mellőzhetném. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Idáig nem mennék az érzékenység kímélésében. Ha Zágrábban ma is Magyarország felé fordulva áll Jellasich fenyegető szobra, és Budavárában áll a Hentzi-szobor, akkor a másik félen is el kell hallgatni az érzékenységnek a Rákóczy, Bercsényi, Tököly nevek tekintetében. Nem akarom én kicsinyelni a miniszter úr érdemeit a honvédség harezképessége terén, de viszont ő is igen jól tudja, hogy a nemzet igen sok rétegében bizalmatlansággal viselkednek személye iránt. Tudja, hogy igen sokan vannak az országban, nagy tömege a nemzetnek, a mely hazafias felfogása és alkotmányos érzülete iránt bizalommal nem viseltetik. Ezt a miniszter úrnak mi is bűnül rójjuk fel. Igen jól tudom, hogy ő ezzel nem sokat törődik. De gondolkozzék viselt dolgairól, a hogy neki tetszik, egyre figyelmeztetem: a hazafiätlanság vádja alól nemesak e földön, hanem a túlvilágon sem fog feloldoztatni, mert ott is a magyarok Istene előtt fog számot adni. A költségvetést ezúttal nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! A törvényhozás tekintélye s ellenőrzési joga megköveteli azt, hogy a költségvetés az ország szükségleteinek hü tükre legyen. Be kell ismernem, hogy az 1896. évi honvédelmi költségvetésnél a realitás tekintetében bizonyos javulás mutatkozik, a mit bizonyít a honvédelmi miniszter úrnak indokolásában kidomborított azon intézkedése is, hogy a csapatok czíménél a rendes kiadásokat mintegy fél millióval kevesbíti, rígy, hogy e fél millió frttal jó részbén fedezni képes azon rendes kiadásokat, a melyek a honvédség szervezetének fejlesztésére és harczképességének emelésére szükségeseknek mutatkoztak. Ilyen teljesen indokolt kiadások azok, melyek a gyalogsági és lovassági tisztek létszámának szaporításával és a honvédgyalogsági századok békelétszámának felemelésével járnak. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy a honvédelmi költségvetésnél a költségvetés helyes összeállítása szempontjából eddig is volt tennivaló, azt maga a miniszter úr is konstatálja, midőn a rendes kiadásokat fél millió frttal kevesbíti, a mi csak azért volt lehetséges, mert az eddigi kiadási tételek a valódi szükségletet meghaladólag voltak felállítva a költségvetésbe. Kétségtelen dolog, hogy ha a rendes kiadások egy folyton fejlődő szervezet szükségletének valódi mérve szerint vannak beállítva a költségvetésbe, azokat egy csapásra fél millió frttal kevesbíteni nem lehet. Daczára azonban annak, habár javulás mutatkozik a honvédelmi költségvetés összeállításánál, a realitás szempontjából még mindig marad tenni való. Erről meggyőződhetünk, hogyha az egyes évek költségvetéseit összehasonlítjuk az évi zárszámadásokkal. Ezen összehasonlításból határozott tájékozást nyerhetünk a honvédség valódi szükségleteire nézve és tájékozást nyerhetünk a honvédelmi költségvetés miként való összeállítására is. Az 1895. évi zárszámadások ma még rendelkezésünkre nem állanak, ha az 1894. évi költségvetést összehasonlítjuk az 1894. évi zárszámadásokkal, meggyőződhetünk, hogy a helyes összeállítás szempontjából még mindig igen sok tennivaló mutatkozik. A költségvetés legnagyobb részét a csapatok ezíme öleli fel. Röviden e czím összeállításával kívánok foglalkozni. (Halljuk/ Halljuk!) A csapatok czímének mindjárt első rovata-