Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

589. országos ülés 1896. márczius 20-án, pénteken. m?> lesz, fizetést kap. Amaz csak hazulról jött segítséggel képes magát fentartani. Ez a tiszthelyettes két év alatt tiszt lesz. Ama másik ifjú pedig még csak végzi a másodévi jogot. Amaz ezer forinton felöli javadalmazásban is részestíl, míg emez, mint végzett jogász, vagy gyakornok ingyenes hivatalokat tölt be és 28—30 éves lesz, míg körülbelül eléri azt a fizetést, a mit az a fiatal tiszt már 19—20 évea korában élvez. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Es még sem szolgálnak a katonaságnál ! LitS Gyula: Én tehát, t.ház, bevallom őszintén, azt a feljajdulást, hogy a tisztek rosszul vannak díjazva, indokoltnak és jogosultnak nem tartom. Én abban a véleményben vagyok, hogy tiszt megélhet Budapesten is, mert mint számítom, összes javadalmaival egy fiatal tiszt körülbelül 1300- 1400 frt fizetést kap itt Budapesten. (B. Fejérváry Géza miniszter tagadólag int.) Egy fiatal tisztnek itt oly szálláspénze van, mint ezelőtt volt egy kir. táblai bírónak, 480 frt. Természetesen, hogy ha csak az egyszerű fizetését veszBZük az ő mellékjáraudóságai nélkül, akkor nem fog megélhetni. Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszter úr oly fitymálólag int adataimra, de jól tudom már évek óta, hogy a miniszter úr e háznak azon tagjait, a kik valamikor a hadseregben nem valami magas rangot töltöttek be, és itt felszólalnak, kicsinyli. (Mozgás a hal- és szélső haloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Ellenkezőleg! LitS Gyula: Nekem azonban egy megnyugvásom van és véleményemet, bármily szerény legyen is, kötelességszerűen elmondom. Igaz, hogy nem töltöttünk be itt többen magas rangot, de nem is ért az a kudarez, mely bizonyos magasrangúakat elért. (Úgy van! Élénk tetszés a hal- és szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Micsoda kudarez? LitS Gyula: Én tehát, t. ház, nem tartom indokoltnak és jogosultnak azon panaszt, amely arra vonatkozik, hogy a tiszti fizetéseket emelni kell, mert azok a kívánalmaknak nem felelnek meg. Ha valamit emelni kell, t. ház, akkor emeljük a legénység élelmezését, akkor adjunk a legénységnek jobb élelmezést; mert az mégis csak meglehetős lelketlen dolog, hogy egy katona, aki reggeltől délig, déltől estig szolgálatban van, egy 24 órában egyszer eszik meleg ételt, hogy az a szegény katona éhes gyomorral fekszik le és éhes gyomorral kel fel. Ha arról van szó, akkor igenis emeljük a legénység táplálékát, vagy ha emelésről van szó, akkor a katonalovak számára adjunk több tápot. Mert egy dolog bizonyos. A tapasztalai igazolja, hogy a honvédség lovai között az a ló, attól a percztől fogva, amint a kaszárnyába bekerül, addig, míg ki nem mustráltatik, mindig éhezik és koplal. Ha aztán mégis megteszi a szolgálatot, annak igen egyszerű magyarázata az a rendkívüli kímélés és rendkívül jó ápolás; de ha ezek a lovak nagyobb hadgyakorlatot végez nek — méltóztassanak megnézni egy, ily hadgyakorlat után, át lehet szúrni őket, csak csont és bőr. Mi lesz azokból a lovakból, ha azok egy nagy orosz hadjárat idején Gralicziába, Oroszországba vitetnek? Nem bírják ki, hacsak avval nem vigasztaljuk őket, mint ahogy az egyszeri obsitos huszár magyarázta, aki, mikor hazakerűit, azt mondta, hogy egyszer hat hónapig a jeges teugeren táboroztak. A parasztlegény azt kérdezte tőle, hogy hat hónap alatt hát mivel éltek? Mivel éltünk? Hát jeges medvével, feleli a huszár. Hát a lovak mivel éltek? A huszár zavarba jő. Mivel éltek? Nem kell a lovat félteni, megél az anélkül is. (Élénk derültség a balés szélső haloldalon.) Én féltem a mieinket t. miniszter úr és nem hiszem, hogy egy viszontagságos hadjárat alatt e lóállományunk a nagy strapácziót kibírja a jelenlegi táplálék mellett. Részletekbe nem akarok most már bocsátkozni. (Halljuk/ Halljuk/ a hal- és szélső haloldalon.) Azt hiszem, az utánam következők ki fognak terjeszkedni többféle kérdésre is; hanem mielőtt beszédemet befejezném, engedje meg a t. miniszter úr, hogy két kérdést, illetőleg kérést intézhessek még hozzá. Az egyik kérés szintén a milleniumra vonatkozik, és én e tekintetben tovább megyek, mint előttem szólott Helfy Ignácz t. képviselőtársam és barátom. Én egyenesen azt kívánom a t. miniszter úrtól, hogy az ezredéves kiállítás alkalmából a honvédséget ne úgy mutassa be, mint már egy kiállítás alkalmával tette: kitömött honvédekkel és kitömött lovakkal, hanem a valóságnak és igazságnak megfelelőleg. Ha a magyar nemzet ezredéves ünnepe önérzetünk és büszkeségünkkel eltöltött ünnep akar lenni, akkor be kell ezen nemzeti ünnepen mutatni mindazt, a mi ezredéves múltunk vívmányát, dicsőségét képezi, ezek közé tartozik az én felfogásom szerint a honvédség is. (Igaz / Ügy van.' a szélső haloldalon.) Ezt nekünk teljes minőségében kell a millénium alkalmából bemutatnunk, és pedig olykép, hogy azon díszfelvonulás alkalmával, a mely elmegy Buda várába a koronáért és lehozza azt az országgyűlésbe, ott a honvédségnek szerep és alkalmazás adassék olykép, hogy vonuljon ki teljes díszben egy egész honvédhuszár és gyalogezred. A t. miniszter úr azt mondhatja ugyan,