Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

262 589. országos Illés 1896. máreztus 20-án, pénteken. szélső baloldalon.) S mégis furcsa dolog, t. ház, hogy emberek, a kik úgyszólván kenyerük javát a közös hadseregnél ették meg, átjönnek a honvédséghez, alig egy évig szolgálnak és nyugdíjaztatnak. (Űgy van! Úgy van! a szélső halóidalon.) Ezt lelkiismeretes kezelésnek én nem nevezhetem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bartók Lajos : A szolgálat német, a nyugdíj magyar! Lits Gyula: T. képviselőház! El kell ismerni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a Ludovikaakadémia, ez a magyar katonai nevelő-intézet, a legtöbb tekintetben a hozzáfűzött várakozásoknak megfelel. Igen jól képzett, igen ügyes fiatal emberek kerülnek ki onnan a honvédcsapatokhoz. Maga a tanterv és a tanférfiak is, kik ott alkalmazva vannak, a kívánalmaknak teljesen megfelelnek. Van azonban egy irány, t. ház, melyre nézve panasz merült fel az akadémiai nevelés ellen, — ez nem az én részemről, hanem a szülők részéről, a kik fiaikat oda küldik. Újabb időben ismételve sűrűbben hangzanak fel a panaszok, hogy a Ludovika-akadémiabeli fiatal emberek egy kicsit nagyon is urasán neveltetnek abban az intézetben. (Ügy van! Űgy van! a bal- szélső báloldalon.) Hát én nagyon szeretem, ha valakiben a gavalléros irány is felbuzdíttatik a nevelés körében, hanem annak mégis bizonyos határokat kell szabni. (Halljuk! Halljuk!) Már pedig, t. miniszter úr, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezek a fiatal emberek a Ludovika-akadémiából kikerülve, és különösen azok, a kik a fővárosi csapatoknál vannak elhelyezve, egy kicsit nagyon uras irányban kezdik meg a működést és a hivatalos szolgálatot. Ennek eredménye (Halljuk! Halljuk!) az, hogy az a fiatal ember, ki hazulról anyagi segélyben nem részesül, csakhamar eladósodik, már pddig tudvalevő, hogy arra a fiatal tisztre nézve néhány száz frtnyi adósság teljesen elegendő, hogy egész jövőjét tönkretegye. (Űgy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, mondhatom, nem szórványosan, de ismételve felmerülő panasz a szülők részéről, és igen jó lesz, ha a t. miniszter úr egy kis figyelemmel lesz erre. A miniszter úr azonban, úgy látszik, nemcsak, hogy figyelemmel nincs a dologra, de ezt a nagyzást, uraskodást, gavalléroskodási hajlamot egy sajátságos dologgal iparkodik még a honvédségben szaturálni. (Halljuk! Halljuk!) Azt kérdezem én a t. miniszter úrtól, micsoda mánia kezd lenni a honvédtiszteknél a kamarásság után való futkosás? Mit akar evvel a t. miniszter úr elérni ? (Űgy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minekünk nincs semmi közünk ahhoz, ha a közöshadseregbeli tisztek egész mániával keresik a kamarásságot, de a honvédség demokratikus, ha úgy tetszik, liberális intézmény; a miniszter úr annak nagy lovagja; hát micsoda az, hogy a kasztszellemet beviszik a magyar honvédtisztek közé? Mi köze van a magyar honvédtisztnek egy teljesen idegen méltósághoz ? Mi értelme van annak, hogy egy fiatal hadnagy, vagy főhadnagy méltóságos titulus után futkos azért, hogy lovászával, vagy kutyamosó inasával megméltóságosuraztassa magát? Hát ezt a születési előjogot iparkodik meghonosítani a honvédségben a miniszter úr? (Űgy van! a szélső báloldalon.) Van-e annak értelme, hogy az ily fiatal tisztek közt a születés véletlensége csináljon különbséget ? Azt megtudom érteni, hogy egy fiatal tiszt kiváló szorgalma, kiváló tehetsége és kiváló képesítés után, magának bizonyos kitüntetést szerez, béke idején is érdemkeresztet kap. De, hogy a születés csinálja a tisztikarban ezeket a különbségeket, hogy a mely fiatal embernek nincsenek ősei, az talán szerényen félrevonuljon, és a kinek ősei vannak, kötőimnek érezze magát, ezt nem értem. Hát ezt az arisztokratikus vonást én a honvédségben nem szeretem, és nem akarom meghonosítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ott a szegény embernek fia is ép olyan tekintetbe kell, hogy jöjjön, mint a herczegnek a fia. (Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez kasztot ne csináljon a honvédségben. Ott csináljon kasztot az érdem és tehetség, de ne tegyen különbséget a születés és a kamarási méltósággal való kitüntetés (Űgy van! Űgy van! Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Nagyon érdekes az, t. ház, a mi egyik napilap rovatában az elmúlt napokban felmerült; pro- és kontra vitatkoztak a felett, hogy egy tiszt megélhet-e fizetéséből, vagy sem. Arról volt szó, hogy különösen a Budapesten állomásozó fiatal tiszt abszolúte nem képes fizetéséből megélni, s ebből kifolyólag kéretett a tiszti fizetések íVjabb felemelése. Ezzel szemben volt egy másik állítás, hogy egy fiatal tiszt teljesen megélhet fizetéséből még itt Budapesten is. Én ez utóbbi felfogáshoz csatlakozom; ezzel természetesen nem akarván azt mondani,, hogy valami bőséges díjazásban részesülnek a katonatisztek, hanem csak összehasonlítást akarok tenni egy polgári ember és egy katonatiszt sorsa közt. (Halljuk! Halljuk!) Egy fiatal ember elkezdve iskolázását, a 4-ik osztályon is túl folytatja azt, a másik a 4-ik osztály elvégzése után átmegy a Ludovikaakadémiába. Hamar elvégzi a 8 osztályt, érettségit tesz, és még mindig nincsen állása. Emez a Ludovika-akadémiából kikerülve tisztjelölt