Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-589
58*. országos ülés 1896. márcrins SO-án, pénteken. i61 kezett, nem is Zoltán altábornagy volt a parancsnok, funkeziója sem volt; de egyébként fel lehet vetni azt, hogy ha ő alkalmatlan volt állása betöltésére, alig egy-két évvel előbb miért tették meg épen őt lovassági felügyelőnek? Hisz akkor egy más tábornokot praetereáltak Zoltán altábornagy kiváló tehetsége miatt és azt mondták, hogy csak Zoltán S.Zy ÖL' ki Henneberg nyomaiba léphet. Hát hogy lehet az, hogy egy tábornok katonai tehetsége fogyatékosságának alig egy-két év után annyira jelét adja, hogy nyugdíjba kerüljön? (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Van azután egy harmadik verzió, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Ez nem tartozik ide! (Felkiáltások a szélső baloldalon: De ide tartozik. Zaj. Elnök csenget.) Lits Gyula: ... a melyik azt állítja, hogy Zoltán altábornagy nyugdíjazása már a kis-czelli gyakorlatok előtt elhatározott dolog volt, és pedig egyszerűen azért, mert Zoltán egy kicsit nagyon magyar embernek bizonyult. (Felkiáltá sok a szélsőbaloldalon: Ez az igazi ok !) Én nem tudom, nem állítom, én csak egyszerűen felhoztam, mert a közvéleményben általában, mint felfogás jelentkezik. Hogy valaminek kell lenni a dologban, ez valószínűnek látszik abból, hogy az összes magyar főtisztek közííl egyetlenegyet sem neveztek ki helyébe, hanem egy horvát származású tábornokot tettek helyébe (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) és pedig akkor, mikor Magyarország és Horvátország közt a zászlósértés kérdése miatt meglehetős feszült viszony^ állott be. Én nem ismerem Klobucsár tábornokot személyesen ; azt mondják, hogy kiváló tehetség és pozicziója betöltésére teljesen alkalmas is. Magam is hiszem, mert úgy tudom, hogy a tábornok úr idejének legnagyobb részét a gyalogságnál töltötte, (Derültség a szélső haloldalon.) tehát kiváló kapaczitásnak kell lennie, hogy az utóbbi időben magát a lovassági felügyelői állásra képesíteni tudta. Mondom, a képességről nem szólok és nem akarom felemlíteni azt sem, hogy épen a vezetése alatt állott horvátországi csapatok közül különösen a 10. huszárezredre vonatkozólag, azt mondják, hogy a tisztikar fele nem tud magyarul, és hogy a tisztikar a szolgálaton kívül, a társas érintkezésben és nyilvános helyen különösen beszéli a horvát és német nyelvet, de magyarul nem beszél. Ezt csak mellesleg akartam megemlíteni, de súlyt helyezek arra, hogy sokkal jobb szerettem volna, ha a t. miniszter úr a honvédség magyar származású, magas rangú lovassági tisztjei köztíl szemelte volna ki a tábornokokat és a horvátországi lovasság? felügyelőt, sőt azt jobban is szerettem volna, ha a közös hadseregből magyar származású tiszteket helyezett volna át. (Helyeslés a szélsőbalon.) Általában a miniszter úrnak az áthelyezéseknél nem sok szerencséje van és megvallom, szándékai iránt sem viseltetem bizalommal, mert mondhatom, hogy az áthelyezéseknél a miniszter úr az utóbbi időben határozott törvénysértést követett el. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk! Lits Gyula: Meg fogja hallani. A honvédségről alkotott törvény határozottan kimondja azt, hogy a ki a honvédség szervezetébe lép, a kinek ott intézői szerepe vau, annak elsősorban is magyar honpolgárnak kell lennie. Ugyebár? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Tökéletesen igaz! Lits Gyula: Hát Graudernek tábornok, a ki november havában a honvédséghez áthelyeztetett, csak most februárban kapta meg a magyar honosságot. (Mozgás a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : De már folyamatban volt! Lits Gyula: Ez az úr tehát majdnem 4 hónapon keresztül mint nem magyar honos intézte egy honvéd-csapat sorsát. Áthelyeztetett akkor, midőn még magyar honpolgár nem volt, és megszerezte a magyar honosságot akkor, mikor már 4 hónapja a magyar honvédségben működött és annak sorsát intézte. (Mozgás és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Ez tehát határozottan törvényellenes. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Parlamenti bizottságot kell kérni! (Zaj.) Lits Gyula: Mondom nem nagyon szerencsés (Halljuk! Halljuk!) a t. miniszter úr ezekkel az áthelyezésekkel. Mert hisz volt eset, hogy a t. miniszter úr a közös hadseregből magas törzstiszti ranggal helyezett át olyan férfiút is, a kit azután alig egy évi szolgálat után nyugdíjaztatott. Helyezett át olyant is, a kit a törzstiszti tanfolyamba küldött, s azután itt alkalmatlan lévén, ismét rögtön nyugdíjba helyezte. Mondhatom, hogy ez a magyar állam vagyonával és pénzével meglehetős könnyelmű gazdálkodás! (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Én nem vagyok ellene méltányossági szempontból, hogy bizonyos kiváló egyének a közös hadseregből a honvédségbe áthelyeztessenek, hanem azt kérem a t. miniszter úrtól, hogy úgy fizikai, mint szellemi tekintetben megválasztani méltóztassék az embereket. Ha oly embereket helyez át, kiket rövid egy évi szolgálat után penzióba kénytelen küldeni, akkor a választás nem volt szerencsés. (Élénk helyeslés a
