Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

260 589, országos ülés 1896. márczins 20-án, pénteken. komoly haderőt volt képes létesíteni, a melyet Európának ^egy másik állama alig volna képes utánozni. És a mint kétségtelen, hogy ezen eredmények elérésében első sorban is a nemzet áldozatkészségének kell az érdemet megadni: úgy én nem tartozom azok közé, a kik talán kicsinyleni vagy eltagadni akarnák azoknak az érdemét, a kik ezen eredmény elérésében közre­működtek, a kik különösen az intézmény élén állanak. Igen természetes, hogy ez alatt nem azt kívánom érteni, hogy én a t. miniszter űr egyénisége és a honvédség sorsának intézése iránt valami különös bizalommal viseltetném. (Tetszés és helyeslés a szélső haloldalon.) Hasonlóképen örömmel tölthetett el, t. kép­viselőház, minden embert az a tapasztalat is, a melyet az utolsó évtizedben a honvédség ered­ményeire nézve észleltünk. Örömmel tölthetett el a külföldi szakértők véleménye, a mely hon­végségünket az évenkinti gyakorlat alkalmával dicsérettel halmozta el, valamint nemzeti önér­zetünk emelésére szolgált a királyi elismerő szó is, a mely honvédségünket az évi gyakorlat alkalmából megelégedésének nyilvánításával tűn­tette ki. Valóban megdöbbenéssel, és fájdalom­mal értesülhetett a magyar közvélemény arról, hogy a múlt évben ezen általános elismerésbe és a királyi megelégedésbe disszonánczia vegyült. Általában el volt ugyanis terjedve az ország közvéleményében, hogy az úgynevezett erdélyi hadgyakorlatok eredményével ő felsége meg­elégedve nem volt. De azonkívül még egy má­sik irányban is történt, és pedig az úgyneve­zett kis-czelli nagy lovassági hadgyakorlatok al­kalmából, az elégedetlenségnek ily megnyil­vánulása, sőt a közvéleményben bizonyos han­gok is merültek fel, hogy ezeken a hadgyakor­latokon óriási baklövések követtettek el. (Hall­juk! Halljuk! a szélsőbalon.) Az én értesülésem szerint, ezeken a hadgyakorlatokon először volt az kontemplálva, hogy két lovas hadtest állít­tatott szembe egymással, úgy, hogy az egyik az ország nyugoti részéről vonuljon a főváros felé, a másik az úgynevezett keleti lovas had­test a főváros irányából haladjon azzal szem­ben. A szuppoziczió az volt, hogy e két lovas­sági hadtest kiterjedt és intenzív kutató és fel­derítő szolgálatot végezve körülbelül Veszprém és Vasmegyék sarkán, Kis-Czellnél fog talál­kozni és ott egy nagyszabású monstre-roham fog kifejlődni ő felsége jelenlétében. Hogy tör­tént, mint történt, azt teljes bizonyossággal nem lehet tudni, de annyi tény, hogy a kutató és felderítő szolgálat mindkét oldalról oly ki­tűnően végeztetett, hogy az a két hadtest aztán nem találta meg egymást. (Zajos derültség a bal­és szélső baloldalon.) Annyi bizonyos, t. ház, hogy az az előre tervezett nagy monstre lovas­sági attaque nem következett be. Bekövetkeztek egyes epizódok, egyes elkülönitmények rohamai s-el is fogtak egy egész ezredet egy igen ma­gas parancsnokkal, de az, a mi ezen hadgya­korlaton kontemplálva volt, hogy a két hadtest egymáshoz napról-napra közeledve, Kis-Czellnél találkozni fog, ez és a monstre-attaque nem kö­vetkezett be, a mit látva ő felsége, csakhamar le is fúvatta az egész gyakorlatot. Hogy itt sajátságos és titokzatos dolgoknak kellett történniök, csak abból következtetem, hogy közvetlen a gyakorlatok után a lovasság felügyelője, Zoltán altábornagy nyugdíjba kül­detett. (Fehérváry b. honvédelmi miniszter taga­dólag int.) A miniszter úr tagadólag int, vagyis azt akarja mondani, hogy nem küldetett nyug­díjba, hanem maga kérte. (Zajos derültség a bal­és szélső baloldalon.) Legyünk már egyszer tisz­tában ezzel a nyugdíjazással. Olyanforma ez, mint a mikor a szultán selyemzsinórt küldött a basának, a ki nagyon tisztában volt azzal, hogy arra fel kell magát kötnie, különben felkötik. Nem hiszem, hogy a t. miniszter úr egyetlen tábornokot tudna mutatni, a ki ha figyelmez­tették, vagy a miniszter úr kedvencz szójátéka szerint szelíd nyomást gyakoroltak reá, el ne hagyta volna poziczióját. Tény tehát, hogy Zoltán altábornagy nyugdíjaztatott. Érdekes ennek a nyugdíjazásnak a kér­dése, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Erről három verzió kering. Az egyik szerint, melyet a t. miniszter úrtól hallottunk a múlt év őszén, Zoltán altábornagy nagyobb lovassági tömb előtt kellőleg nem tud lovagolni. Én t. ház, jóval fiatalabb ember vagyok, mint Zoltán altábornagy, de meg volnék elégedve, ha úgy lovagolnék mint ő, (Derültség.) és a t. miniszter úr, ki sok irányú katonai erényekkel dicsekszik — különben pedig mint gyenge lovas ismeretes —- szintén nagyon megelégedhetnék, ha úgy lovagolna, mint Zoltán altábornagy. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Á véletlenség úgy hozta magával, hogy midőn a honvédhuszárok egy egész dandára a kis-czelli gyakorlatok felé vonultában Fejér­megyében több napig hadgyakorlatokat tartott, melyeken, mint műkedvelő, mint szemlélő én is résztvettem, láthattam Zoltán altábornagyot lova­golni a csapatok élén és délczeg alakja és tel­jesen szép és korrekt lovaglása nekem feltűnt, és eszem ágába sem jutott, hogy két hét múlva ép a lovaglása miatt fogják nyugdíjba küldeni. A másik verzió szerint azért küldöttek nyugdíjba, mert a lovassági felügyelői teendőkre alkalmatlannak bizonyult és ezt különösen a kis-czelli gyakorlatok alkalmával igazolta be. Hát először is megjegyzem, midőn a kérdéses kritikus napon ezen monstre-attaque be nem követ-

Next

/
Thumbnails
Contents