Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-589

260 589, országos ülés 1896. márczins 20-án, pénteken. komoly haderőt volt képes létesíteni, a melyet Európának ^egy másik állama alig volna képes utánozni. És a mint kétségtelen, hogy ezen eredmények elérésében első sorban is a nemzet áldozatkészségének kell az érdemet megadni: úgy én nem tartozom azok közé, a kik talán kicsinyleni vagy eltagadni akarnák azoknak az érdemét, a kik ezen eredmény elérésében közreműködtek, a kik különösen az intézmény élén állanak. Igen természetes, hogy ez alatt nem azt kívánom érteni, hogy én a t. miniszter űr egyénisége és a honvédség sorsának intézése iránt valami különös bizalommal viseltetném. (Tetszés és helyeslés a szélső haloldalon.) Hasonlóképen örömmel tölthetett el, t. képviselőház, minden embert az a tapasztalat is, a melyet az utolsó évtizedben a honvédség eredményeire nézve észleltünk. Örömmel tölthetett el a külföldi szakértők véleménye, a mely honvégségünket az évenkinti gyakorlat alkalmával dicsérettel halmozta el, valamint nemzeti önérzetünk emelésére szolgált a királyi elismerő szó is, a mely honvédségünket az évi gyakorlat alkalmából megelégedésének nyilvánításával tűntette ki. Valóban megdöbbenéssel, és fájdalommal értesülhetett a magyar közvélemény arról, hogy a múlt évben ezen általános elismerésbe és a királyi megelégedésbe disszonánczia vegyült. Általában el volt ugyanis terjedve az ország közvéleményében, hogy az úgynevezett erdélyi hadgyakorlatok eredményével ő felsége megelégedve nem volt. De azonkívül még egy másik irányban is történt, és pedig az úgynevezett kis-czelli nagy lovassági hadgyakorlatok alkalmából, az elégedetlenségnek ily megnyilvánulása, sőt a közvéleményben bizonyos hangok is merültek fel, hogy ezeken a hadgyakorlatokon óriási baklövések követtettek el. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Az én értesülésem szerint, ezeken a hadgyakorlatokon először volt az kontemplálva, hogy két lovas hadtest állíttatott szembe egymással, úgy, hogy az egyik az ország nyugoti részéről vonuljon a főváros felé, a másik az úgynevezett keleti lovas hadtest a főváros irányából haladjon azzal szemben. A szuppoziczió az volt, hogy e két lovassági hadtest kiterjedt és intenzív kutató és felderítő szolgálatot végezve körülbelül Veszprém és Vasmegyék sarkán, Kis-Czellnél fog találkozni és ott egy nagyszabású monstre-roham fog kifejlődni ő felsége jelenlétében. Hogy történt, mint történt, azt teljes bizonyossággal nem lehet tudni, de annyi tény, hogy a kutató és felderítő szolgálat mindkét oldalról oly kitűnően végeztetett, hogy az a két hadtest aztán nem találta meg egymást. (Zajos derültség a balés szélső baloldalon.) Annyi bizonyos, t. ház, hogy az az előre tervezett nagy monstre lovassági attaque nem következett be. Bekövetkeztek egyes epizódok, egyes elkülönitmények rohamai s-el is fogtak egy egész ezredet egy igen magas parancsnokkal, de az, a mi ezen hadgyakorlaton kontemplálva volt, hogy a két hadtest egymáshoz napról-napra közeledve, Kis-Czellnél találkozni fog, ez és a monstre-attaque nem következett be, a mit látva ő felsége, csakhamar le is fúvatta az egész gyakorlatot. Hogy itt sajátságos és titokzatos dolgoknak kellett történniök, csak abból következtetem, hogy közvetlen a gyakorlatok után a lovasság felügyelője, Zoltán altábornagy nyugdíjba küldetett. (Fehérváry b. honvédelmi miniszter tagadólag int.) A miniszter úr tagadólag int, vagyis azt akarja mondani, hogy nem küldetett nyugdíjba, hanem maga kérte. (Zajos derültség a balés szélső baloldalon.) Legyünk már egyszer tisztában ezzel a nyugdíjazással. Olyanforma ez, mint a mikor a szultán selyemzsinórt küldött a basának, a ki nagyon tisztában volt azzal, hogy arra fel kell magát kötnie, különben felkötik. Nem hiszem, hogy a t. miniszter úr egyetlen tábornokot tudna mutatni, a ki ha figyelmeztették, vagy a miniszter úr kedvencz szójátéka szerint szelíd nyomást gyakoroltak reá, el ne hagyta volna poziczióját. Tény tehát, hogy Zoltán altábornagy nyugdíjaztatott. Érdekes ennek a nyugdíjazásnak a kérdése, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Erről három verzió kering. Az egyik szerint, melyet a t. miniszter úrtól hallottunk a múlt év őszén, Zoltán altábornagy nagyobb lovassági tömb előtt kellőleg nem tud lovagolni. Én t. ház, jóval fiatalabb ember vagyok, mint Zoltán altábornagy, de meg volnék elégedve, ha úgy lovagolnék mint ő, (Derültség.) és a t. miniszter úr, ki sok irányú katonai erényekkel dicsekszik — különben pedig mint gyenge lovas ismeretes —- szintén nagyon megelégedhetnék, ha úgy lovagolna, mint Zoltán altábornagy. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Á véletlenség úgy hozta magával, hogy midőn a honvédhuszárok egy egész dandára a kis-czelli gyakorlatok felé vonultában Fejérmegyében több napig hadgyakorlatokat tartott, melyeken, mint műkedvelő, mint szemlélő én is résztvettem, láthattam Zoltán altábornagyot lovagolni a csapatok élén és délczeg alakja és teljesen szép és korrekt lovaglása nekem feltűnt, és eszem ágába sem jutott, hogy két hét múlva ép a lovaglása miatt fogják nyugdíjba küldeni. A másik verzió szerint azért küldöttek nyugdíjba, mert a lovassági felügyelői teendőkre alkalmatlannak bizonyult és ezt különösen a kis-czelli gyakorlatok alkalmával igazolta be. Hát először is megjegyzem, midőn a kérdéses kritikus napon ezen monstre-attaque be nem követ-