Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

587. országos iilés 1890. márczius 18-áii, szerdán. 225 csapás a szőlőbirtokosokat a rajta fekvő nagy teher tönkre fogja tenni. És most, t. ház, áttérek azokra, a miket az általános vita keretében méltóztattak felhozni. Teszem ezt lehető rövidséggel, a rendelkezésemre álló idő keretéhez mérten, — Annyit konstatálok, t. ház, — és ebben igazat fog adui a t. földmívelésügyi miniszter úr is, aki a javaslatot és annak indokait alaposan ismeri, mert saját, ha nem is egész, de fél gyermeke az — és ezt a t. igazságügyminiszter úr figyelmébe is ajánlom, hogy sem a javaslat indokolásában, sem a javaslat szövegében egyetlen árva szó említés arról nem történt, hogy az 1877: VIII. tez.-et akarják megváltoztatni. Azután konstatálom azt, hogy egyetlen említés sem a javaslatban, sem annak indokolásában, sem annak előterjesztése alkalmából, sem az előadó, sem a miniszter úr részéről említés arról nem tétetett, hogy az előleges évi kamatfizetés ellenértékéül a kölcsönvevő részére valami kamatvisszatérítés fog számíttatni; konstatálom, hogy nem volt sem a javaslatban, sem az indokolásban a szőlőterület minémíísége preczirozva; annyival inkább konstatálhatom ezt, maga az igen t. földmívelésügyi miniszter úr az e tekintetben felhozott aggályokat osztotta és a javaslat preczízebb körülírásának elfogadásra késznek nyilatkozott. Midőn ezeket konstatálhatom és konstatálhatom azt, hogy sem a javaslatban, sem indokolásában arról nem volt említés : vájjon ama szerencsétlenül szövegezett 12. §-nak í. és 2. bekezdésében hivatkozott két különböző törvényes jogszabály között, melyiknek akar a törvény jövőre nézve tulajdonképen hatályt biztosítani ; midőn ezeket mind konstatálhatom, akkor, t. képviselőház, «sakis az önérzetnek bizonyos megnyugvásával konstatálhatom azt, hogy a vita folyamán az igen t. igazságiigyminiszter úr kénytelen volt ezek tekintetében az igazságügyi kormány álláspontját kifejezésre juttatni; konstatálhatom azt, az igazságügyminiszter abbeli kijelentésével szemben, hogy felszólalásomnak, a javaslat ellen igazságügyi tekintetekben felhozott nézeteimnek semmi súlya nem volt, hogy legalább is annyi súlya volt, hogy a t. igazságügyminiszter úr, azt, a mit a javaslat beterjesztése előtt kellett volna megtennie, a mit a javaslat indokolásában kellett volna, hogy a törvényhozásnak tudomására hozzon, t. i. hogy az itt fennálló jogszabályok megváltoztatásáról van szó, az igazságiigyminiszter úr itt kijelentéseket tett, sőt e javaslat szövegének módosításába, illetőleg egy hivatkozott szakasz elhagyásába is beleegyezett. Ez részemre annyi elégtétel, hogy tarthatja felszólalásaimat szavai szerint az igazságiigyminiszter úr súlytalanoknak, de a közfelfogás s az igazságiigyminiszter KÉFVil NAPLÓ. 1892 — 97. XXXI. KÖTET. úrnak nyilatkozata is azoknak súlyát érdemileg elismeri. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az igazságiigyminiszter úr az 1868: XXIX. t.cz. 9. §-ára történt hivatkozásommal szemben, az hiszem, gúnyosan — mert hisz szerénységem tiltja egyfelől, hogy a gúnyt kiküszöböltnek tartsam, de másfelől az igazságügyminiszter úrnak az ellenzékkel szemben tanúsított vitatkozás! modora is lehetetlenné teszi részemről azt, hogy e kijelentést a gúnytól mentesnek tartsam. — azon kijelentést tette, ha még akkora jogász is képes volt megtévedni ezen hivatkozás által, mint csekélységem, akkor beleegyezik, hogy azon hivatkozás elmaradjon. Hiszen igen t. miniszter úr, a törvényeket nemcsak a jogászoknak csinálják, hanem mindazoknak, kikre azok a törvények, mint jogszabályok, kötelező erővel bírnak. Tehát, ha megtévedhettem volna, mint jogász, megtévedhettem volna, mint laikus is, ha egyáltalában megtévedni való lett volna abban a dologban. Én, mint jogász merem állítani, hogy nem tévedtem meg, hanem tévedett az a kodifikátor és az a két bizottság, a melyik az 1868. évi XXIX. t.cz. 9. §-nak idézését benne hagyta a javaslat szövegében, a mely idézés részben olyan szabályokat tartalmaz, a melyek a javaslat 12. §-a első bekezdésében, mint alaki szabályok már bennfoglaltatnak, részben olyanokat, a melyek mint anyagi jogszabályok a sorrend tekintetében az 1881 : LX. t.cz. 184. §-ának ellenkező azon intézkedései által, hogy e terhek nem a sorrendben elégíttetnek ki, hanem átmennek az új vevőre, hatályukat vesztették. Ez a tiszta tényállás jogászi szempontból és ily jogászi felszólalások után nem bánom, ha a t. igazságügyi miniszter úr annak súlyát el nem ismeri, de bátor leszek kijelenteni, hogy ha ily felszólalások súlylyal nem bírnak előtte, akkor azt kell hinnem, hogy az igen t. igazságiigyminiszter úr csak a bűvészek papirmasché súlydobálásait hajlandó respektálni. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr ma kijelentette, hogy ellenszámla fog nyittatni az adósoknak és ezért hibásak a mi kalkulusaink, mert a kölcsön nem egyszerre, hanem részletekben fog folyósíttatni és ezért módosulni, apadni fog a fizetési részlet összege. Hát ez lehet egy pár garas különbség. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nincs különbség!) A közbeszólás folytán bátor leszek megmagyarázni, hogy van, de csekély különbség. T. i. a mennyi az első és utolsó kölcsönrészlet felvétele közötti kamatdifferenezia, annyival kevesebb lesz a tőkeösszeg, a midőn 5 év múlva elkezdi a fizetést. Tehát ez a kamatösszeg és a megfelelő időre eső kamatok kamatjával fog S9