Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

224 S®'* országos ülés 1896. márczhis 18-án, szerdán. nűsága szerint Szalay Imre t. képviselőtársam felszólalása a szélső baloldalon általános helyesléssel fogadtatott. Ezzel szemben áll Szalay Imre t. képviselő úrnak az 1894. nov. 14-iki országos ülésen tartott beszéde, a melyet közvetetlentíl a földmívelésügyi miniszter úrnak programmbeszéde után tartott a 378. számú ülés naplója szerint. EB itt igaz, hogy Szalay Imre t. képviselő úr támadta a kormányt, hogy az állam konkurrenczíát csinál a szőlőoltványokkal a magántermelőknek. De ha azon naplót t. képviselőtársam és az előadó úr méltóztatik elolvasni, akkor meggyőződhetnek két dologról. Az egyik az, hogy Szalay Imre ezen felfogásával a házban csaknem egyedül állott, mert a napló tanúsága szerint felszólalását egyik ellenzék részéről sem követte a legkisebb helyeslés sem. Ellenben, midőn gr. Festetits Andor akkori földmívelésügyi miniszter programmjának ezen részét támadta, Hegedűs Sándor t. képviselő úr, az akkori pénzügyi előadó úr, közbekiáltott, hogy jól van ez így. S ugyanekkor Wekerle Sándor akkori miniszterelnök úr szintén azon közbeszólással élt, hogy ennek eredménye is van, mert 90 frtra leszállították az eddigi 120 frtos árakat. De, t. ház, már most lássuk gr. Festetits akkori földmívelésügyi miniszter úrnak beszédét, a melyet 1894. decz. 1-én tartott. Ebben azt mondja: (Olvassa.) »Elsősorban szükségesnek tartom a már fennálló úgynevezett telepeknek nagyobbítását, (Helyeslés a jobboldalon.) sőt ezen telepeknek ilyen nagyobbított minőségben való igen jelentékeny szaporítását, (Általános, élénk helyeslés.) és pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy minél tömegesebben állíthassuk elő olcsó áron vesszőket a nagy közönség számára, (Élénk helyeslés.) hogy így minél rövidebb idő alatt és minél olcsóbban juthasson a nagyközönség, különösen a szegényebb osztály azon helyzetbe, hogy elpusztult szőlőjét regenerálhassa. Ebben a tekin tétben okvetlen el kell térnem Szalay Imre t. képviselő úr álláspontjától, inert nézetem szerint az államnak nem hivatása esetleg egyes emberek érdekeit előmozdítani, szemben a közérdekkel. (Általános élénk helyeslés.) «. Hát ezekből, t. ház, mi tűnik ki ? Az a történeti igazság, hogy akkor a földmívelésügyi miniszter úrnak ezen kijelentését, nemcsak az őt támogató akkori többség, hanem az egész ház részéről általános,^ élénk helyeslés követte, mert sehol a naplóban ellenmoudást, a mely az ellennézetet ilyenkor ki szokta fejezni, feljegyezve nem találunk. Ez tehát a történeti igazság, és az, hogy az ellenzék, mely tökéletesen helyeselte a maga részéről a kormány padokról jövő azon kijelentést, most csak következetes akkor is elfoglalt álláspontjához, hogy a szőlővesszők állami előállítását tartja megfelelőnek. Ellenben a t. többség az, a mely most pártolja és támogatja és mai szavazatával általánosságban el is fogadott olyan javaslatot, a mely határozottan ellentétben áll az akkori földmívelésügyi kormány politikájával és programmjával. Ennek a kijelentésére voltam, t. ház, és ennek bizonyítására voltam köteles az egyik váddal szemben. A másik általános érv a javaslat ellenőrzőivel szemben az, hogy ime, a javaslat ellenzői is két táborban állanak nézeteikkel, az egyik á kölcsön mértékét, módozatait, forrását a másik azonban a javaslat első részében nem tartja helyesnek. Hát, t. ház, ítz igen t. földmívelésügyi miniszter úr, felemlíteni méltóztatott az ellentéteket, a melyek Bernát Béla t. képvisdlötársam és közöttem e részben fennállanak. Én legelőször is azon nézetemnek adok kifejezést, hogy az ellenzéken levő pártoknak feladata, a komoly, az egyéni meggyőződést viszszatükröző bírálatnek a kifejtése, de nem lehet egyáltalában feladata, kötelessége az, a midőn ezen egyéni meggyőződését alapuló bírálatot kifejezésre juttatják, ott egymás közt a megegyezést, az érintkezési alapot is megkeresni, nem azért, mert a?, ellenzéknek működése nem az alkotás, az ellenzéknek működése a kormány alkotásaival szemben az ország érdekeinek a megvédése. Az ország érdekeinek megvédése tekintetében azután az ellenzéknek nem azzal kell idejét és erejét elfoglalnia, hogy egymással vitatkozzék, egymást meggyőzze és egymás közt ju-sson megállapodásra, hanem arra, hogy a jobb meggyőződését igyekezzék az alkotásba bele vinni és azt, a mit az országra üdvösnek tart, igyekezzék meggyőző érvekkel oda emelni, hogy esetleg a többség részéről elfogadásra találjon. (Helyeslés balfelöl.) Én a magam részéről komoly ellentétet az ellenzéki pártok felfogásában e tekintetben nem találok, de ha találnék is, a mint az első vita megkezdésekor kijelentettem, a midőn azt hittem, hogy izoláltan állok nézetemmel a házban, akkor is kifejezésre juttattam volna azon nézeteimet, a melyeknek alapos voltáról a vita folyamán még inkább meggyőződtem, és a melyek engem arra vezetnek, hogy most általánosságban azt jelentsem ki, hogy a mi álláspontunk, a kik a kölcsönnek a drágaságát vitattuk, röviden az, hogy mi a szőlőbetegségben szenvedő birtokosokat nem akarjuk még betegebbé tenni azzal, hogy ezen kölcsön alakjában nekik patkószeget adjunk be orvosszerul, hogy gyomrukat még jobban megfeküdje; már pedig e drága kölcsönnek hatása csak az lesz, hogy egy újabb szölőbetegség, vagy legkisebb elemi-