Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

1 Q 579. országos ülés 1896. ínárczlus 9-én, hétfőn. títm volna egy jó fegyelmi törvény megalkotásától, ha az a szerencsétlen bírói szervedet, a melyik ma érvényben van, nem állíttatott volna be a magyar törvénytárba. Ma egyfelől ügyviteli szabályzatainkban találunk rengeteg sok felügyeletet, találjuk azt, hogy az egyes igazságtlgyi hatóságok főnökei, a törvényszéknél az elnökök, az ügyészségnél a vezető ügyész, ina tulajdonképen nem bíró, nem ügyész, hanem kezelő. Nem lehetne-e, igen t. igazságiigyminiszter úr, azt az irodaigazgatót, aki amúgy is a kezelési és felügyeleti teendők nagy részével van megbízva, azon magánjogi, mondjuk, azon vagyonjogi természetű ügyeknek kezelésével, amely ma az elnökök idejének legnagyobb részét leköti, megbízni? (Helyeslés balfelöl.) Azután az ügyészségnél nem lenne-e helyesebb inkább egy számtiszti állást rendszeresíteni, amely a bűnvádi alapot kezelje, amely a rubrikákat vezesse, a tanúdíjakat, vagy eljárási költségeket beszedje és kiadja? Egy számtiszti állásnak rendszeresítésével felmerülő költségeknek milyen tekintélyes haszna lenne az intellektuális eredményben, melyet az eredményezne. Egyfelől az ügyészi létszámot talán SOK esetben lehetne apasztani, de másfelől épen azok az ügyészi erők, akik már az ügyészi állásba felemeltettek, tehát akikről feltételezhető, hogy a jogban jártasak, a judikaturában gyakorlottak, az igazság megítélésében erősebbek, ezeknek ereje, szellemi működése a magyar állam igazságszolgáltatásától elvonva nem lenne. (Helyeslés halfelöl. Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Kérném az igen t. miniszter urat, méltóztassék erre is figyelmét kiterjeszteni. Én, t. ház, a mai bírói szervezetben megnyugodni nem tudok, én azt a törvényhozás egyik legszerencsétlenebb alkotásának tartom, olyan alkotásnak, mely azt a nagy alapelvet, melyet az 1869: IV. törvényczikk a bírói függetlenség kimondásával lerakott és a mely a bíróságokat a közigazgatástól teljesen elválasztani akarta, egészen megrontotta. (Igaz! Úgy van,! halfelöl.) Az 1869: IV. törvényczikk által (Halljuk]! Halljuk!) a birák a politikai ügyektől és gyűlésektől teljesen eltiltattak ég pedig azért, mert az volt az alapgondolat, hogy a bíró csakis bírói állásában szerzett érdemei és bírói és jogászi képességének érvényesíílése alapján keresse az emelkedést. Hát, t. ház, ezen alaptörvény nem lett megváltoztatva, de meg lett kerülve. Elvezetett bennünket az újabb bírói szervezeti törvény a girálti választásokhoz, elvezetett olyan végtárgyalásokhoz, a hol politikai irányú és természetű kérdésekben és vádlottakkal szemben nem a bíró, hanem a politikai ellenfél látszik működni. (Igás! Úgy van! bálfelöl.) És ez érthető, t. ház. Mindenki —- és ezt tudom megérteni — érvényesülni és haladni akar s a mellett ott van a kenyérkérdés, a fizetések csekély volta. Eddig is voltak és lehettek a bírák között versenyzések, mondjuk, vágyakozások, a hatalom előtti meghunyászkodások, stréberek; de mindezek ellenében egy hatalmas gát volt az, hogy egy bíró csak úgy haladhatott, egy magasabb testületbe csak úgy juthatott, ha ennek színvonalán állott, ennek képzettségével bírt; az elsöfolyamodású bíró nem remélhetett haladást másként, csak úgy, ha egy fötörvényszékhez bejut és ennek a stréberkedőkkel szemben csillapító és fékező hatása volt, mert az illetők tudták, hogy a magasabb bírói testület ki fogja őket nézni, kizárni, elüldözni és nyugdijaztatni fogja őket, ha megfelelő képzettség, etikai és szellemi töke nélkül jutnak be a magas színvonalon álló főtörvényszék tagjai közé. És az újabb szerve /.eti törvény behozta azt, hogy haladhat egy bíró ..... (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk !) Elnök; (Csenget.) Csendet kérek! IssekutZ GyÖZŐ: . . . három fizetési osztályban, a nélkül. . . (Egy hang balfelöl: Csak kettőben!) bocsánatot kérek, háromban, bátor leszek rögtön kimutatni, a nélkül, hogy magasabb funkczióra, a nélkül, hogy magasabb képzettségre jusson, sőt magasabb színvonalon álló kollegiatust nyerjen, szóval a nélkül, hogy a működése fontosabb, erősebb, nyomatékosabb és közvetlenül magasabb bírálatnak volna kitéve, mint volt azelőtt. A VIII. fizetési osztály második fokozatába nevezik ki a bírót, . . . (Mozgás a szélsőbalon.) Beöthy "Ákos: Halljuk, kérem! IssekutZ GyÖZŐ: . . . azután haladhat az első fokozatba, itt már kap 200 frt fizetésjavítást. Ez a haladás a rendes törvényes mederben történik, a hol az igazságügyminiszter igenis egy fél pragmatika által kötve van, de nincs azután kötve az igazságügyminiszter keze a protekczió osztogatásában és nincs kötve a bíróra nézve az eíőhaíadás, a VII. fizetési osztályba való sorozásnál, és nincs kötve, midőn a törvényszéki vagy járásbíró, a nélkül, hogy a helyéről elmozdíttatnék, a nélkül, hogy magasabb működési körre hívatnék el, kineveztetik királyi táblai bíróvá. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Az más! IssekutZ GyÖZŐ: És abban látom én, igen t. képviselőház, a bírói függetlenségnek a megtámadását és ez van keresztűlvíve, t. ház, az egész újabb bírói szervezeti törvényben. Ott látjuk a királyi törvényszéki elnöknek a hatalomhoz való vonatkozásba hozását akkor, a midőn a törvény őt kúriai bírói rangra emelni