Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

517. országos fllés 1886. márczius 18-án, szerdán. 213 legjelesebb tisztviselők, hivatalos óráikon messze túl dolgoznak, akkor lehetetlen, hogy én őket ezen kicsinyléssel szemben az őket megillető és méltán megérdemlett védelemben ne részesítsem. (Zajos helyeslés és tetszés johbfelől.) A képviselő úr kicsinylőleg beszélt azon szakértőkről is, a kikkel én dolgozom. Tagadhatja-e a t. képviselő úr, hogy a modern mezőgazdaság ezen kísérleti munkák nélkül, megvizsgáló állomás, rovartani állomás, vegyelemző intézet stb. nélkül nem létezhetik? Hiszen a t. képviselő úrnak tudnia kell, hogy a viszonyok olyanok, hogy a gazdasági konjunktúrák évről-évre változnak, a mit tavaly termeltem, azt az idén helyesen és okosan nem termelhetem többé. Kit kérdezzen meg a magyar gazda, ha nem ezeket a kísérleti állomásokat, ha nem azokat az ócsárolt szakembereket? És még egyet hozzáteszek. A magyar középosztály úgy is nagyon idegenkedik az ilyen technikai foglalkozásoktól. Méltóztassék elővenni ezen szakértők névsorát, hány tőzsgyökeres magyar nevet, hányat talál köptük? A magyar családok visszahúzódnak e térről, hol tevékenységüket érvényesíteni kellene. De ha a t. képviselő urak így fognak e pályákról nyilatkozni, és így méltatják ezeket a szakértőket, a kik a magyar gazda érdekében mintegy előre dolgoznak, s annak útját egyengetik, akkor nem fognak a jövőben is jeles szakértők támadni és akkor nem hogy fejleszhetők nem lesznek ez intézmények, de sőt visszaesés lesz. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) És most, t. ház, beszédem végéhez érek. Azt mondja a t. képviselő úr indítványában, a mely felett nyilatkoznom kell, hogy utasítsuk vissza a törvényjavaslatot a földmívelési, pénzügyi, esetleg a közoktatásügyi bizottsághoz. Hisz tárgyaltuk ezeket a javaslatokat e bizottságokban ; joga van minden képviselőnek megjelenni, a házszabályok értelmében a bizottság engedelmével ott minden képviselő felszólalhat, indítványokat, javaslatokat tehet. Sohasem történt meg, hogy a ház egy bizottsága egy képviselőnek e kérést megtagadta volna. Bernát Béla t. képviselő urat kivéve, kérdem, volt-e valaki a most felszólalt képviselő urak közííl ott, annak idején és helyén, a ki indítványokat tett volna? Talán egyik másik irányban kellő időben lehetett volna egyben-másban méltányolni, vagy legalább megnyugtatni a képviselő urakat, de most, mikor egy szerves, egységes munkával állnuk szemben az utolsó pillanatban, kapuzárás előtt akarni feldönteni az egészet és ad graecas calendas elhalasztani, (Zaj. Ellenmondás a bal- és stélsö baloldalon.) azért, hogy valami jobbat kitalálva a meglevő jót agyonüssük: ezt nem tartanám praktikus eljárásnak. Különben az indítvány egyes pontjaira nézve röviden nyilatkozom. (Halljuk!) A képviselő úr azon kívánságát, hogy a hegyvidéki szőlőterületeken a községeknek is legyenek oltótelepeik, részemről üdvözlöm. Méltánylást érdemlő esetekben ezeket segíteni is szándékozom. A második pontot illetőleg megjegyzem, hogy a községeknek kívánságukra szőlővesszőt ingyen adtam és szándékozom ezután is ingyen adni. A slöjd-oktatás behozatalára vonatkozó harmadik pontot méltánylom. Ez ügyben tartottam is egy konferencziát. De ettől nem lehet várni a szőlők gyors felújítását, annak sikerét a következő nemzedék fogja élvezni. Eötvös Károly: Miért? Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Mert az elemi iskolába járó gyermekekről méltóztatott beszélni. Eötvös Károly*. Hát annak as oltása nem olyan jó, mint a másé? Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Negyedszer arról szól a képviselő úr, hogy iparkodjunk szőlővesszőket részben ingyen adni, — erre már feleltem, — részben előállítási áron. Erre nézve azt mondhatom, hogy a törvényjavaslat főczélja, hogy a szőlővesszőket az illetőnek méltányos áron adjuk. Tehát a képviselő által felhozott eszmék közííl többet méltánylok, nem egy méltányolva van a törvényjavaslat által is. De ahhoz, hogy a törvényjavaslatot a bizottságokhoz visszautasítsuk, különösen a parlamentáris gépezet mozgásának jelenlegi gyorsasága mellett, semmi körülmények közt nem járulhatok, s e szerint azt az indítványt nem fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a képviselő úr, hogy mi ne pártszempontból nézzük az ő határozati javaslatát. Higyje el, nem nézzük pártszempontból. Ha jobbnak tartanok, mint a mienket, akkor igenis elfogadnók. De csak azért, hogy pártegyoldalúsággal ne vádoljon bennünket, letenni a törvényjavaslatot, csak azért elfogadni az indítványt, csak azért egy, szerintünk helytelen álláspontra állani: már méltóztassék megengedni, ezt lehetőnek nem tartom. Különben a t. képviselő úr pártbatalómról méltóztatott beszélni és finoman, de kiéreztette előadásából, hogy mi, esetleg egy más kormány a választásokra nézőleg akarunk ezen törvényjavaslattal valamit elérni, vagyis mi azt a hatalmat, melyet ezen törvényjavaslat által kaptunk, esetleg politikai czélokra fogjuk felhasználni. Hát, t. ház, én még nem voltam miniszter, a képviselői padokban ültem, és már akkor azt mondottam, hogy mikor mi a magyar mezőgazdaság életbevágó kérdéseit tárgyaljuk, akkor úgy kellene tennünk, mint a töröknek, a ki,