Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

214 587. országos ülés 1896. márczins 18-in, szerdán. mielőtt a mecsetbe lép, a saruit künn hagyja. Ezt mondtam ma is: A magyar mezőgazdaság mai helyzetét politikai czélokra bármily részről, akár mi tennők, akár önök tennék azt, fölhasználni akarni, igen hazafiatlan dolog lenne. (Élénk tetszés és helyeslés jóbhfelől.) Van hatalom adva, elismerem, ezen törvényjavaslat által a kormánynak, de ez nem az a diszkreczionális politikai hatalom, a melyhez a maga körében és a maga vonatkozásában minden alkotmányos kormánynak joga van, ez egy más hatalom, ez a hatalom nem a kormánynak, hanem az államnak adatik, azért, hogy az elpusztult szőlőtulajdonosokat rekonstruálni segítsük, adatik az államnak azért, hogy tapasztalataival, ismereteivel, melyek csak az államnak állanak rendelkezésre, az illetőkön segítsünk. Ez nem hatalmi, ez nem jogkérdés, ez az államnak egyszerűen kötelessége. (Helyeslés jobbfelffl.) Igen nehéz volna a mi helyzetünk, ha mi a t. képviselő urak felszólalásai nyomán elindulni akarnánk. Hiszen egyik részről az mondatik, hogy mi túlmegyünk az államhatalom érvényesítésében, a másik részről az mondatik, hogy nem megyünk elég messze; az egyik azt mondja, neki kell a javaslat első része, ez nagyon jó, de nem kell a második része, a másik képviselő úr azt mondja, kitűnő a második rész, de nem kell neki az első. Eötvös Károly: Melyik mondta ? Baranyi Ignácz földmívélésügy miniszter: Tessék csak a határozati javaslatokat elolvasni. Eötvös Károly: Maga a miniszter úr sem merte kimondani, hogy a második rész jó! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urat ne szakítsa félbe a szónokot. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Hát az egyik képviselő úr azt mondja, — most már megnevezem, mert szorítanak rá, — Eötvös képviselő úr azt mondja, hogy igen messzemenő kedvezményeket adunk, hogy mi könnyelmű adósságcsinálásra adunk módot és lehetőséget, hogy mi az államnak nagy financziális érdekeit koczkára teszszük. Egy másik határozati javaslatban, a mely szintén arról az oldalról jött, ezzel szemben az mondatik, hogy nem elég, a mit teszünk, keveset adunk, adjunk kamatmentes kölcsönöket szőlőbirtokosoknak. (Zaj. Bálijuk! Halljuk!) Hát nem indulhatunk a t. képviselő urak felszólalásai nyomán, mert akármit csinálnánk, semmisem volna helyes, a mit az egyik helyeselne, azt helytelenítené a másik. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) A t. képviselő úr joggal sokat foglalkozott és e szerint ő bírói ítéleteket nagy számmal látott, és így bizonyosan hallotta azt is, hogy nem azon ítéletek a legrosszabbak, melyekkel teljesen és tökéletesen egyik fél sincs megelégedve. Persze a t. képviselő úr álláspontjából neki igaza lehet, mert ő így beszél. »Mindezen dologban lépést, mértéket, időt kell tartani: mikor a baj roppant nagy, mikor a betegség régi, akkor a gyógyítás 24 óra alatt be nem következhetik, . . . régi betegségnek lassú a gyógyulása.* ... Ha azt hiszi a képviselő úr, hogy van még idő, hogy az a szőlősgazdát, aki tönkrement,! még lehet várakoztatni, akkor neki az ő szempontjából igaza van, de én és a kormány azt tartjuk, hogy a szibillák utolsó könyvénél vagyunk, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) és hogy ezt a dolgot elhalasztani nem csak helytelen dolog, de határozottan bűn volna. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Az országnak t. képviselőház, szőlőültetéssel foglalkozó kétféle vidéke van. Van egy homokos vidéke, — ott igaza lehet a képviselő urnak, — homok vidék a hol a terület olcsó, könnyen lehet hozzájutni, a hol a mívelés köuynyü, ott a szőlőkonstrukczió önmagától fejlődik. En t. ház, rokonszenvvel vagyok a homoki szőlőtelepítés iránt De a homoki területek birtokosai saját maguk is tudnak önmagukon segíteni. De az államnak, t. ház, az ország minden vidékére és e szerint a hegyi bortermő vidékekre is egyenlő tekintettel kell lennie. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már pedig a hegyi boitermővidékek, ha nem segítünk nekik, ha hónuk alá nyúlni nem fogunk, soha rekonstruáltatni nem fognak. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) És most, t. ház, bezárom beszzédemet. A hazai történetnek van egy uagy alakja, a kinek kezenyomát közgazdasági intézményein mindegyikén ott látjuk, ez a férfiú : gr. Széchenyi István volt. Több mint egy fél század előtt mondotta ő, a ki ismerte, talán legjobban ismerte nemzetének erényeit és hibáit, hogy Magyarországon az a nagy baj, (Halljuk! Halljuk!) hogy akármihez kezdünk, akár mily nagy »akcziót indítunk meg, mindjárt akad egy-egy kerékkötő. (Mozgás. Helyeslés jobbfelöl.) Egy félszázad óta sok változott, t. ház, nézetek, eszmék módosultak . . . Ugron Gábor: Hát az erkölcsök? Darányi Ignácz földniiTelésügyi miniszter: ... Az a generáczió, amely ő vele küzdött, ma már nincs jelen. Ha körülnézek e házban, abból az időből nem látok mást, mint Madarász József igen tisztelt képviselő urat, a ki még hírmondóul megmaradt. Emberek és tárgyak változtak, t, ház, de fájdalom, a kerékkötök, azok megmaradtak! (Úgy van! Úgy van! jóbbfélÖl.) Én azt hiszem, t. ház, hogy a magyar sző-