Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

579. orsiágos ülés 1896. márciiKS 9-én, hétfőn. 15 által ismét egy alkalmas kerület megüresedését segítsék elő. (Helyeslés a baloldalon.) Miután 1896. január 1-én az öröklési eljárás életbe lépett, méltóztassék e közjegyzői állást rendszeresíteni s egy közjegyző kinevezése tekintetében a szükséges intézkedéseket sürgősen megtenni. (Helyeslés a baloldalon.) Ott van továbbá, t. képviselőház, az ügyvédi rendtartás. Sokan t. képviselőtársaim köztíl az ügyvédi állás honorálását különös elbánásban, hogy ne mondjam kezelésben, szeretik részesíteni. Én abban a nézetben vagyok, t. liáz, hogy egy állásnak az erkölcsi súlyára nézve nem szabad a konzequencziát az ezen állást betöltő egyének egyesei i észéről való visszaélésekből levonni. Az ügyvédi karnak mindenütt, de különösen ebben az országban, a hol az igazságszolgáltatás olyan nehéz, mert kodifikálatlan törvények mellett kell, hogy a reá bízott ügyek védelmében az igazságot megállapítsa, a legnehezebb hivatása van; s ennek az ügyvédi karnak élet-exisztencziája nálunk évtizedek törvényhozási működésének rendszeres iránya által lett megtámadva, a megélhetésnek soknemü iránya lett kezeiből kivéve és ez az ügyvédi kar ennek daczára felemelkedett hivatásának magaslatára annyira, hogy merem állítani, ha itt-ott visszaélések, itt-ott egyes ügyvédek által talán az erkölcscsel, a tisztességgel és talán a bűntető törvény szabályaival meg nem egyező visszaélések történnek is, az nagyon szórványos jelenség és azt a kevés esetet legkevésbbé sem szabad az egész kar hibájául betudni. Kivánom és követelem az ügyvédi rendtartásnak gyors módosítását. Erről hevernek javaslatok az igazságügyminiszteriumban és pedig 1887 óta a Dell'Adami-féle, később azután jött a Nagy Dezső-féle javaslat. Egyik javaslat sem elég, úgy látszik, mert ezeket is csak anyagnak tekinti az igen tisztelt igazságügyminiszter úr. Én is ezen anyaghoz kívánok hozzájárulni egy pár tiszteletteljes megjegyzéssel. (Halljuk! Halljuk !) Az ügyvédi kamarák működésének legnagyobb hiánya az, hogy az ügyvédek a kamarai üléseken részt nem vesznek. Ez volt az oka annak, a mit bátor vagyok becses figyelmébe ajánlani, hogy a gyúl a-fehérvári ügyvédi kamarát épen érdeklődés hiányában volt kénytelen feloszlatni az igazságügyminiszter úr. Ennek oka az, hogy a kamarai székhelyek nehezen hozzáférhetők, messze vannak. Azt hiszem, megszívlelendő lenne az a kérdés, nem volna-e helyes minden törvényszéki székhelyen egy külön autonóm testületet képező ügyvédi kamarát beállítani. (Elenmondás jobbfelöl.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem tarthatja fenn magát! Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, ha minden törvényszéki székhelyen az állam megköveteli, hogy az ügyvédi kamara a saját tagjai közül adjon az államnak ingyenes védőket, gondnokokat, szóval, az igazságszolgáltatás szempontjából az állami terhek tekintélyes részét minden megtérítés nélkül az ügyvédi kar vállaira rakja: akkor az az ügyvédi kar, az az ügyvédi kamara anynyit csak megérdemel, hogy annak a törvényszéknek a helyiségében, mondjuk egy vagy két szoba az ügyvédi karnak, a testületnek rendelkezésére bocsáttassák. Áz én meggyőződésem az, ha ez így gyakoroltatik, így hozatik be, az ügyvédi kamarának adassék az autonóm jog a fegyelmi ügyekben intézkedni, de az illető királyi ügyész azután felebbezhesse meg azt a széke3 fővárosban felállítandó másodfokú, szintén részben autonóm testülethez, hatósághoz, a melyet részben a budapesti kamirának közgyűlése által választott tagokból, részben az igazságügyminiszter által kinevezendő más magas bírói személyekből lehel összeállítani ; és ha a királyi ügyészt és nem az ügyvédi kamara ügyészét tesszük a közvádlói teendőkkél megbízott személylyé, akkor a protekcziónak, a nepotizmusnak a kartársi bizalmaskodásnak minden lehető útja ki van zárva. De ezáltal, ha annak az ügyészi kamarának a törvényszéki székhelyen van a helyisége, ki lehet kerülni azt is, hogy azok a protekcziók, visszaélések megszüntettessenek, a melyek csakugyan ma már egyes tövényszékeknél nagyon is kinőtték magukat és lehetóvé tették, hogy a tömeggondnokságok kiosztása lehetőleg igazságosan történjék. (Helyeslés bálfelől.) T. képviselőház! Én elismerem azt, hogy a tömeggondnokságok részben a személymegbízhatóság, erkölcsi megbízhatóság, részben a szellemi tehetség tekintetében képezhetik elbírálás tárgyát. Engedelmet kérek, de ennek elbírálása nem a bírónak hatáskörébe tartozik, hanem annak a testületnek, a mely testületnek az illető tagja. (Úgy van! a baloldalon.) Azonkívül, t. képviselőház, vidéken a perczentre való megosztozás ki van zárva, mert kisvárosban a tömeggondookságok nem lehetnek olyan jól jövedelmező állások. De nagyobb központokban, ahol százezrekre, milliókra menő csődről van szó, a hol a tömeggondnokságok egész vagyont jövedelmezhetnek, hol van a garanczia arra, t. ház, hogy egyes ügyvédek, akik állásuk fölényére emelkedni nem képesek, egyes bírák, akik állásuk magasztos hivatásától eltérnek, nem fognak paktálni e tekintetben, hogy a tömeggondnokság vétel és adás tárgya legyen ? (Úgy van! bálfelől.) Ennek elejét lehet venni, ha a tömeggondnokság osztogatása a bírói kegy és protekczió szárnyai alól kivétetik. T. képviselőház! A birói fegyelmi törvény már elkészült, de máig zárva tartja az igazságügyminiszter úr. Én, őszintén mondva, sokat vár-