Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

J4 579. országos ülés 1806. márczius 9-én, hétfőn. sértett férfias önérzetének megtorlására kapát, fokost, botot vesz kezébe, azzal szemben a törvény a súlyos testi sértés, vagy az emberölés súlyos paragrafusait vegye igénybe. (Helyeslés a baloldalon.j 'Ezen enyhe büntetésnek jogosultsága volt addig, a míg a párbaj csakugyan gavallér dolog volt, de nincs jogosultsága ma, a midőn olvashatjuk a lapokban, hogy a vádlottak padjára kerülő egyén, a kit a lopások halmazáért ítélnek el, az alatt az idő alatt, a míg a bíró elé kerííl, azokat a kik őt a lopás gyanújába hozták, a kik meg merték mondani, hogy lopott, párbajra hívta ki és mert a kihívást az illető el nem fogadta, inzultálta. Ha a párbajt akármilyen szigorú büntetéssel sújtanák ig, azokat, a kiknek társadalmi állásuk, ethikai érzékük a párbajt önmagukra nézve életszükségletté teszik, ha párbajra okuk van, e súlyos büntetés bármily neme által sem fognak elriasztarni attól, hogy önmaguknak gavallérelégtételt szerezzenek; de el fognak riasztatni egyes társadalmi osztályoknak azon kreatúrái, a kik ma a párbajjal, a mint előbb említettem, nem védeni, de pótolni akarják becsületüket. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Most az anyagi törvényekről át akarok térni még egy tiszteletteljes kérdésre, a melyet az igen tisztelt igazságügyniiniszter úrhoz vagyok bátor intézni és ez az : hol feneklett meg, mi az oka annak, hogy a katonai büntető törvénykönyv máig el nem készült ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, én felteszem, hogy az igen tisztelt miniszter úr nem azért nevetett, mintha ezt naivságnak tartaná, hogy ezen nagyon is közjogi természetű kérdésben egy pár megjegyzést teszek. Nem nevetséges ez ! Clneist, a nagy gondolkozó azt mondta, hogy az államok szabadságszeretetének és közszabadságának mértéke az, hogy milyen bűnvádi eljárása van. Ha áll ez, a

úgy áll kettősen az, arra nézve^ hogy milyen szabad ságszeretete és milyen valóságos szabadsága van Magyarországnak, hol az általános védkötelezettség van behozva, hogy a katonai büntetőjog és bűnvádi eljárási törvény megalkotása tekintetében legalább a törvényhozás komolyan állást foglal. Én jelezni akarom, ha naivnak is látszom, hogy én a szabadságot szeretem, hogy én a közszabadság védelmére szolgáló ezen törvényes intézkedés beállítását kérem, sőt mindaddig, míg ezen a helyen vagyok, követelni is fogom. (HélyetUs a bal- és szélső halon.) Ezelőtt egy pár évvel, az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr és az akkori igazságügyi miniszter úr kilátásba helyezték azt, hogy ezen katonai büntető törvénykönyv mielőbb elkészül. Én bátor voltam 1892-ben vagy 1893-ban, egész genezisét elmondani annak, hogy milyen retortákon ment már keresztül, hányszor járta már meg a hadügyminisztert, a honvédelmi minisztert, az igazságügyi minisztert és a vissza konezentrirungot hányszor tette meg a javaslat. Akkor egy kifejezést használtam, mely véletlenül jött a számra, hogy bizonyos helyre került a javaslat. Emlékszem, hogy a t. honvédelmi miniszter úr ép úgy mosolyogta az éa akkori megjegyzésemet, mint szíves volt azt most megmosolyogni. Én azt vagyok bátor kérdezni az igen tisztelt igazságügyi miniszter úrtól, vájjon onnan, a hová akkor került, azóta visszakertílt-e a javaslat? (Derültség a baloldalon.) Most bátor vagyok áttérni az ország szervezeti jogszabályai megfigyelésére. Legelőször is a közjegyzői törvény szempontjából szükségesnek tartom, s mert ez nem törvényhozási intézkedés, az igen tisztelt igazságügyi miniszter urat kérem, hogy a közjegyzők létszámát a szükséghez képest szaporítani szíveskedjék, ígéretét kell, hogy e tekintetben beváltsa az igen tisztelt miniszter úr. Midőn az öröklési eljárási törvényt és eljárási szabályokat a t. képviselőház megalkotta, minthogy már azon törvény folytán a közjegyzőnek teendői nagyon megszaporodtak, mert minden egyes hagyaték tárgyalása imperatíve a közjegyzőhöz van utalva, jeleztem, hogy szükséges az, hogy minden járásbíróság székhelyének, de legalább is két járásbírósági székhelynek egy közjegyző adassék. Nem vidéki érdek vezet, hanem tisztán meggyőződésből szólok és csak például említem, hogy az erzsébetvárosi törvényszék területén nyolez járásbíróság van s ennek csak három közjegyzője van ; a törvényszék székhelyén pedig nincsen közjegyző. Ott van most már két takarékpénztár, a melyeknek váltó-óvatolásta soksxor napokon át elfoglalja az illető járásbírót vagy aljárásbírót, ott van a járásbíróság és a szomszéd járásbíróság területén a hagyatékok egész özöne és a törvényszék székhelyéről kénytelenek a hagyatékot tárgyaló felek egy más székhelyre távozni Akkor a t. igazságügy miniszter úr nekem kilátásba helyezte, nem tudom,jól fogtam-e fel, de én ígéretnek tekintettem, hogy ez irányban intézkedni fog. Most vagyok bátor kérni ígéretének beváltását és a mennyiben ő ezt nem kívánja ígéretnek tekinteni, akkor egyrészt az öröklési eljárás alapján, de helyes és czélszeríí beosztás és szükség folytán is, tisztelettel kérem a t. igazságügyminiszter urat, hogy Erzsébetvároson, a törvényszék székhelyén, egy közjegyzői állást szervezzen és ne méltóztassék ez állás szervezését valami hosszú időre kitolni, ne akkorra, midőn talán valamelyik képviselőnek közjegyzői állást kell biztosítani, hogy ez-