Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

190 58 *• o^igos W*» 18Ö6. márciíus 17-án, kedden. szőlők felújítására, amerikai vesszők beszerzése s kísérleti és oltótelepek felállítása által állami segély nyújtatik; másrészről azonban a javaslat azon rendel­kezéseit, melyek szerint az állami segély egy vagy több bank közvetítése útján a javasolt módon nyújtatnék, általános politikai s különö­sen pénzügypolitikái indokokból el nem fogadja ; ennélfogva a törvényjavaslatot a földiníve ­lési és pénzügyi, valamint esetleg a közokta­tási bizottságokhoz visszautasítja a czélból, hogy az államsegély: 1. a hegyvidéki szőlőterületeken megfelelő számú községi oltótelepek állítása; 2. ezen telepeknek amerikai vesszővel s oltóeszközök és szerekkel való ingyen ellátása; 3. az elemi iskolák növendékeinek a szőlő ­oltásba a mellékipari oktatással (Slöjd) együt­tesen leendő betanítása, s végül 4. a szőlős gazdáknak beoltott gyökeres vesszőkkel, részint ingyen, részint előállítási áron való ellátása útján nyújtás?ék s a törvény­javaslat ez elvek alapján és ezeknek megfelelő­leg újból szövegeztessék.« Tekintettel a t kabinetnek és a t. több­ségnek egészen jogos érzékenységére, nehogy egy törvényjavaslat elvetésével, mintegy inge­reitessék a többségnek, vagy a t. kormánynak az önérzete, én a javaslat elvetését nem javas­lom, csak azt kérem barátaim nevében és a magam részéről: küldjük vissza e három bizott­sághoz : a földmívelésügyi-, közoktatásügyi- és pénzügyihez, (Helyeslés a szélső baloldalon.) eze­ket az elveket vitassuk meg, én a részletes számításokat előterjesztem, a javaslatok formulá­zásánál szívesen ajánlom fel csekély erőmet; vitassuk meg, tegyünk komoly kísérletet a fel­újításra, de még minden komoly kísérletet meg nem tettünk, azon veszedelmes törvényjavaslat elfogadásába addig be ne menjünk. (Hosszas, élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Molnár Józsiás! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Öt perez! Öt perez! Hosszantartó, nagy zaj. Elnök csenget.) Molnár Józsiás: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Minthogy a jelenleg fenforgó fontos törvényjavaslatot (Zaj. Elnök csenget.) pénzügy­politikai szempontból mind ez óráig kellőleg megvitat ottnak nem tartottam, szükségesnek véltem azon kötelességemet teljesíteni, hogy ezen fon­tos kérdésnek pénzügypolitikai szempontból való megvilágosításához csekély tehetségem szerint én is hozzájáruljak. (Halljuk! Halljuk!) De e tekintetben az Eötvös Károly igen t. képviselő­társam által elmondott nézetekre, vajmi kevés mondani valóm maradt, a mennyiben már előre jelezhetem, hogy a pénzügypolitikái szempont­ból (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly t. kép­viselőtársam által elmondottakhoz teljes meg­győződéssel és teljes lelkesültséggel ragaszko­dom. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly beszéde után azonban alig nnrad más teendőm, mint hogy egy lehetőségig hü képet tárjak elő az on helyzetről és viszonyokról, a melyek között Magyarországon ilyen, vagy ha­sonló törvényjavaslatok létrejöhetnek. Ezen ezél elérhetése szempontjából legyen szabad elmon­danom, hogy a napokban egy szabadelvű kép­viselőtársammal szóba jött köztünk e törvény­javaslat, melyre nézve aggályomat felyeztem ki és azt mondtam, hogy sajátságos, hogy ennyi szomorú tapasztalat után sem okúltunk és most is egy oly dolognál, hol a külföldi tőke mel­lőzhető volna, újabb külföldi tőkét veBzünk igénybe, a mely meggondolatlan tény által új­ból szaporítjuk a külföldre kamatozó adóssá­gunk számát, pedig tudhatnók, hogy a tőke mindig csak a tőkét tisztességes munkával meg­szerző tulajdonosának szokott a híve lenni, és mindazokat, a kik a tőkét czéltalanúl, indoko­latlanul igénybe veszik, e tőke rendszerint csak szolgájává, csak adófizetőjévé szokta tenni a tőke jogos tulajdonosának. Ezen nyilatkoza­tomra t. képviselőtársam egész megütközéssel azt a kérdést intézte hozzám, hogy: Micsoda ? Te félsz a külföldi tőke beözönlésétől, te félsz, ha a külföldi tőke hozzánk kamatozás végett befoly ? Természetesen erre nekem nem volt mást mit mondanom! Megjegyzem, hogy illető kép­viselőtársam egy igen nagy elterjedésíí lapnak egyik főmunkatársa, igy azt i* tudom, hogy véleményét naponta esetleg több ezer honfi­társunk olvassa, tanulja. De természetesen nem tudhatom azt, hogy vájjon azon egyének, a kik­nek ő az ő tudományos képzettségét hirdeti, a kiket ő tanít, olykor-olykor beszél-e arról a pompás helyzetről, a melyben pl. Törökország, Magyarország és Oroszország van, mint a kik­nél mindig van alkalom a külföldi tőkének elhelyezkedni! Vagy vajjou olykor-olykor figyelmezteti-e olvasóit arra a nyomorúságos, sajnálatra méltó helyzetre, amelyben pl. Anglia, Francziaország, Belgium és igy tovább mindazok a nemzetek leledzenek, a kik sem Törökországtól, sem Ma­gyarországtól, sem Olaszországtól kölcsönt nem kérhetnek ! és pedig nemcsak azért, mert ezeknek a nemzeteknek tőkéjük nincsen, hanem azért, mert náluk a tőke olyannyira drága, hogy azt pl. Angliába, a hol a pénzkamatláb alig l°/o, egyáltalán be nem fektethetik. Egy más alkalommai, t. ház, s itt szinte nevet is említhetnék, mert itt a házban törtéut, Magyarországnak egyik nagyhírű tehetsége, pónzkapaezitása, midőn én bizonyos pénzügyi

Next

/
Thumbnails
Contents