Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

5S6. országos ülés 189*. márcüins 17-én, kedden. 191 műveletekkel szemben ellenkező nézeteket nyilvánítottam, itt, a ház szine előtt azt mondta, „hiszen ha mi 1879 ben az ezüst szalad veretesét be nem tiltottuk volna, abban az esetben az egész világ ezüstje hozzánk özönlött volna !'

; Egy más alkalommal, midőn alkalom nyilt ezen illető nagy hírnevű pénzkapaczitást,- megkérdeni az iránt, hogy mért féltek az ezüstnek hozzánk özönlésétől ? hisz legalább béketűréssel lehettek volna addig, mig annyi ezüst özönlött volna hozzánk, a melylyel ezüst tartozásunkat kifizethettük volna. Mert nem szabad felednünk, hogy 1879-ben csak magának az államnak 92 millió írt kamatot kellett ezüstben fizetnie évenként. A magányosoknak szintén legalább is ehhez hasonló összeget, — és mégis az illető urak attól féltek, nehogy a világ összes ezüstje hozzánk beözönöljék?! Természetesen azt kellett felelnem az illetőknek, hogy bármenynyire leszállott is az ezüstnek az ára, azért nem kellett volna annak beözönlésétől vissza rettenni, mert utóvégre is sokkal jobb volna a világnak nemcsak összes ezüstjével, hanem öszszes vasával is birni, mint a világon létezhető összes arany érmekkel tartoznunk! Mert meg kell jegyeznem, hogy egyes szakembereknek határozott állítása szerint — Ausztria és Magyarország, a két állam annyival tartozik, ha ezen tartozását tisztán aranyérmekkel akarná fizetni, abban az esetben az egész föld kerekségén lévő összes nemzeteknek minden aranyának készletét igénybe kellene vennie, mert az egézz föld összes népeinek nem áll több aranyérem rendelkezésére, mint a mennyit e két állam aranytaríozásai kitesznek, amennyi ezen tartozások kiegyenlítésére tehát szükséges volna!! Ezen nyilatkozatom után, csakhamar másnap hazánknak egyik nevezetes újsága, mely szintén több ezer példányban jelenik meg, ezen kijelentésemet oly naivnak és furcsának találta, hogy azt nem is ott közölte, a hol a más országgyűlési beszédeket közölni szokta, hanem egészen külön rovatban, mint valami nagy kuriozitást! Nem tudom, hogy az illető t. képviselőtársam ma milyen forma véleményben lehet ! De belátták-e már tévedésüket, azt az óriási nagy hibát, hogy 1879-ben az ezüst szabad ki veretesét betiltották ? Nem tudhatom váljon belátta-e azt is, hogy akkor, mikor elismerte, ,,ha az ezüst szabad veretesét be nem tiltják, az esetre az egész világ ezüstje hozzánk fog özönleni," hogy ezen nyilatkozatával épen nekem adott igazat? De annyit határozottan tudok, hogy ma is Önérzettel és büszkén gondolok arra a nyilatkozatomra, valamint több más nyilatkozatomra, daczára, hogy az összes magyar sajtó, mint olyan embert tüntetett fel, a ki beszél és nem tudja, hogy mit. Mikor ilyen a mi helyzetünk, midőn nálunk ily fogalmak dominálnak, akkor ne bámuljunk, ha 1879-ben képes volt a magyar kormány minden szó, minden megjegyzés nélkül az ezüst szabad kiveretésének jogosultságát magánosok részére betiltani ! A mi által a papírpénz beiértékét indokolatlanul emelte, azon papírpénz és kölcsönök értékét, a melylyel mi a külföldnek oly nagy menyiségben tartoztunk és tartozunk. A mely eljárás által, a kormány a termények árát lejebb szállította, mert a pénz értéket feljebb emelte, talán elnézésből, talán tudatlanságból, — nem tudom, — elég, hogy lejebb szállította a magyar termények értékét a földmívelésnek és a magyar nemzetnek óriási kárára ! Mert, a mint volt szerencsém már más alkalommal megjegyezni, ne higyje senki, hogy a jelenlegi alacsony termény árak csak a túlprodukczióból származnának, mert a jelenlegi alacsony gabona áraknak oka az is, hogy pénzünk belértékét feljebb emeltük. Hiszen itt a házban tettem azt az ajánlatot Pulszky, t. képviselő úrnak, hogy én bármikor megvásárolom a 7 forint 50 krajczáros búzát 9 forintért, vagy ha úgy tetszik 10 forintért is azzal a pénzzel, a melylyel Í879 előtt tartoztunk, vagyis egy font ezüstöt 45 o. é. forinttal számítva. Ily viszonyok között egyáltalában nem lehet bámulni, hogy ha mi 1892-ben a helyett, hogy akkor a megelőző kormány tévedését igyekeztünk volna kiigazítani, hogy a helyett, hogy vissza vontuk volna az ezüst szabad kiveretés indokolatlan tilalmát, a helyett, hogy az ezüst kiveretést szabaddá tettük volna, hogy tovább is ne legyenek kénytelenek az adósok a hitelezőnek a kamatot drágább belértékü pénzzel fizetni, hogy ne legyenek kényszerítve gazdáink terményeiket a drágább pénzérték miatt olcsóbban értékesíteni, mit tettünk? Azt, hogy nem is a törvényben meghatározott érték szerint, hanem azon érték szerint határoztuk meg pénzünk belértékét, a melyet az ezüst kiverés betiltása által mesterséges úton a bankónak adtunk, csináltuk meg a relácziót, az ezüst alaptól eltértünk és pénzünket aranyba határoztuk meg. Ezen rendezésre vonatkozólag annak idején elmondtam volt, hogy Indiában szintén ugyanakkor rendezték a valutát, a mikor mi, de ott a rúpia értékét, a mely körülbelül a mi ezüst forintunk értékével egyforma, 20 százalékkal mégis olcsóbban állapították meg, mint mi! T. képviselőház! Ha mi 1879-ben az ezüst szabad kiveretését be nem tiltottuk volna s 1892-