Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

188 586. orsxágos ülés 1896. mároslus 17-én, kedden. arra stb ? Hiszen e fölött elmélkedhetünk, t. miniszter úr. Többet mondok, akármi lesz az elmélkedésének eredménye, én azt elfogadom. De hát erről van itt szó ? Hát ez a bank jelzálogos bölcsönt ad? Nem. Ez a bank nem ad jelzálogos kölcsönt; hanem az állam hitelét zálogba veszi (Zajos helyeslés a hal- és szélső halóidalon.) és arra ad kölesönt. És n t. miniszter úr Magyarország államhitelét, Magyarország társadalma egy részének hitelét kiadja bérbe egy vagy több banknak és az az egy vagy több bank nem fizet azért az államnak semmit, elteszi a hasznot, az állam pedig viseli a kezelés költségeit és hitelének megcsorbúlását. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És a mint már mondtam : mindezért oly jogok, oly befolyás, oly hataiom biztosíttatik a kormánynak és közegeinek a kezébe, a melylyel politikai czélból igen súlyosan vissza lehet élni, a melylyel képviselő- és tisztviselő-választások alkalmából a nép politikai jogait erőszakkal el lehet nyomni, vagy ki lehet játszani és a melybe alkotmányos érzületű és jogtisztelő igazi polgár, igazi államférfi, igazi komoly törvényhozó soha semmi körülmények közt bele nem egyezhet. De hová juttatjuk mi azt a szegényebb néposztályt, azt a kapás-osztályt ? Csak röviden akarok egy pár szó megjegyzést tenni erre. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a 300.000 holdnak, t miniszter úr, nagyobb része, bizonyára 60—70 százaléka oly kisebb birtokú emberek tulajdona, a kiknek nincs egyebük, mint egy-két hold meredek hegyi szőlőföldjük és egy rongyos kis házuk a faluban vagy a városban vagy a város végén. Már most ez az ember eddig mívelte a szőlőjét. Egész munkaerejét a maga szőlője nem vette igénybe, megmaradt idejét szomszédainak és nagyobb szőlőbirtokosoknak napszámba áldozta jó fizetésért, a nyáron pedig elment aratni a sík földre. A Balaton hegyvidékéről elment Somogy- és Veszprémvármegyékbe, a ménesi hegyvidékről elment az alföld gyönyörű síkjára, az Egervidéki szintén lement az Alföldre. Már most a magyar napszámos ember a dolog természete szerint olyan, a milyen minden napszámosa a világnak; a dolog természete hozza magával, hogy jobb nem lehet, mint bármely más napszámos a világon. Már most ennek a szegény népnek azt mondják az ügynökök: eredj, forgasd fel a földet, kérj hozzá vesszőt, karót, kölcsönt, megkapod készen, 5 esztendeig nem fizetsz semmit, sőt a mi kis termésed időközben lesz, azt eladhatod, használhatod magad, ád a bank elég pénzt. Öt évig ez a szegény ember nyugodtan él, dol • gozik, munkájának a bérét kikapja és addig elszokik attól, hogy rendesen fizessen. Mert az ügynökök is dolgoznak ám majd; azt se feledje a t. miniszter úr! De a hatodik esztendőben azt mondják, hogy most fizess holdanként 150 —160 frfcot, azonkívül viseld a munkáltatás költségét ingyen. Öt évig nem fizettetnek vele és egyszerre 150 — 190 frtnyi évi terhet beexequálnak rajta adóvégrehajtói és adókezelői könyörtíletlenséggel. Mi történik? Az, hogy az a 60—70 százalék birtokos tálnyomó részben összeteszi a kezét, ott hagyja a szőlőt és azt mondja: no most már a bank és az adóhivatal művelje tovább és vegye ki belőle a pénzét. (Élénk derültség) Ez lesz a következése kikerülhetetlenül. Tehát a mi társadalmi osztályunknak ez a napszámmal foglalkozó rétege még erkölcsileg is meg lesz mételyezve; nemcsak anyagilag lesz még jobban tönkre téve, de erkölcsileg is. És van még egy másik dolog. Ha ez a törvényjavaslat igazán életbe lép, akkor majd olyan rohamössággítl történnek ezek a felújítási kísérletek, hogy az a szegényebb nép kölcsönhöz, pénzhez stb. jusson, oly rohamossággal, hogy a rohamosság folytán a mezei munka is szenved napszámban és erőben, a szőlőmunka napibére kétszeressé, háromszorossá válik s maga ez a körülmény képtelenné tesz bennünket arra, hogy egészséges mértékben fejlődhessék a felújítás. Mindezen dologban lépést, mértéket, időt kell tartani. Mikor a baj roppant nagy, mikor a betegség régi, akkor a gyógyítás 24 óra alatt be nem következhetik. Bolond orvos az, a ki rögtön meg akar egy régi betegséget gyógyítani ; régi betegségnek lassú a gyógyulása és azzal, hogy ilyen könnyelmű, ilyen szédelgő kölcsönnek igénybevételére bíztatjuk mi fel azt az osztályt, azzal lehetetlenné tesszük mezőgazdaságunk számára az elegendő és méltányos napszámot, lehetetlenné tesszük azt, hogy a szőlőmunka napszáma méltányos és megfelelő maradhasson és ez által lehetetlenné teszik azt, hogy a felújítás — ismétlem — teljes sikerrel megtörténhessék, az adósság csináláson az megtörténik. Mindezen körülmények arra bíztatnak, hogy én kérjem a t. kabinetet, — újra hangsúlyozom minden pártérzület nélkül, nincs bennem a bizonykodásnak ösztöne vagy szenvedélye, a mit a német úgy nevez, hogy »Reekthaberei«, — de igen kérem a t. miniszter urat és igen kérem a t. kabinetet: vegyük azt a törvényjavaslatot még egyszer megfontolás alá; hiszen nem párt kérdés ez, hanem gazdasági kérdés, valamennyiünknek egyaránt egyforma ügye, egyforma érdeke, valamennyiünk lelkét egyformán mozgatja. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ne kisértsék meg ezt leszavazással I elintézni, hiszen az érveket leszavazni úgy sem