Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

579. országos ülés 1896. süárczius 9-én, hétfőn. 13 üdvösnek tartotta volna, hogy ez a törvénykönyv végre megaíkottassék. Hát én, t. ház, a magam részéről is elismerem, hogy a magánjogi polgári törvénykönyv az, melynek megalkotása legsürgősebb törvényhozási feladatot képez, de mert a legnehezebb, az igaz, hogy ma már nem olyan nehéz, mint lett volna ezelőtt két évtizeddel, t. i. a milyen lett volna az alkotmány helyreállításának idejében, mert ma már különösen azon jogászirány előtt, mely mindig idegen kódexekből kíván fordítani és melynek legfőbb tendencziäja mindig a német jogrendet átültetni, a hazai viszonyokba, áll a németországi polgári törvénykönyv, én mégis azt hiszem, hogy sok év fog addig eltelni, míg az igazságügy minisztérium által már több bizottságon keresztül küldött törvényjavaslat az újabban alkotott állandó bizottság által fel- és kidolgoztatik. De addig is én a t. igazságügyi miniszter úrnak különösen két esetet vagyok bátor felemlíteni, mely különösen meggyőzhet minket a tekintetben, hogy milyen anomáliák lehetnek egy országban, a hol külön jogterületek léteznek és hogy ezen anomáliák legkevésbbé alkalmasak arra, hogy különösen egy ilyen nemzetiségek által lakott és a nemzetiségek által részben szétszakítani kivánt országban az ögszetartozandóaágnak érzetét ápolja akkor, mikor az összetartozandóságnak érzetével szemben előttük áll a jogegység hiánya. Itt van, t. igazágtigyminiszter űr, az exceptio plurium concubentiuns. Az ország erdélyi részeiben a Code eivilie-vel szemben álló merev, osztrák jogi felfogás szerint a status-kérdés egészen máskép állapíttatik meg, formálódik, mint a Királyhágón innen. Erdély Sándor igazságügyminisiter: Az baj! Issekutz Győző: A kúria e tekintetben döntvényt hozott, helyet adott ezen exceptiónak. Később az osztrák jognak a törvényhozás által törvényerőre emelt osztrák jognak ellenére az alsóbb bíróságok kezdték alkalmazni az ország erdélyi részeiben is a kúriai döntvényt. Akkor a kúria egy más határozatában kimondja, hogy ez az országnak csak azon részeiben érvényes, a melyekben ezen külön osztrákjog érvényben nincs. Ilyen a szerződéseknél a laesio ultra dimidium kérdése, ha valaki köt egy ügyletet az ország erdélyi részeiben, ily kifogásnak helye van, ellenben a Királyhágón inneni részben ilyen kifogásoknak semmi helye nincs. Ott, a hol ilyen, csakugyan lényeges, e mellett az örökösödési viszonyoknál is teljesen elütő tételek állanak fenn, ott a törvényhozásnak és az igazságügyi kormánynak feladata, hogy a legerősebb tevékenységet és buzgalmat fejtse ki a tekintetben, hogy ne öt év múlva, ne nyolcz avagy 25 év múlva küldje ki az állandó bizottságot, hanem ha már most kiküldte, az igazságügyi kormány intézkedjék, hogy ne váljék annak az állandó bizottságnak a működé séböl is egy évtizedekre nyúló olyan előmunkálat, a melyet később talán egy jövő századbeli utódja az igen t. igazságügyi miniszter úrnak ismét egy külöu megalkotandó felülvizsgáló, állandó bizottsághoz fog áttenni. T. képviselőház! Nem állunk jobban és nem nyújt nekem nagyobb megnyugvást az igazságügyi kormány által követett azon eljárás sem, hogy a midőn két év alatt a parlament hónapokon által munka nélkül, tétlenül szünetelt és úgyszólván vegetált, akkor nem vett alkalmat, nem használta fel saját tekintélyét, nem használta fel az igazságügy e fontos kérdésében rejlő tekintélyét a kormány kebelében arra, hogy a büntetőjog novelláris módosítására vonatkozó intézkedések végre-valahára a t. ház elé kerüljenek, A t, igazságügy miniszter úr, — azt hiszem már elődje is, — akkor, a midőn e novellát beterjesztette, teljesen átérezte, —- a mit minden gondolkozó jogász csakugyan megütközéssel tapasztalt, — azokat az anomáliákéit, a melyek egyes büntetendő cselekmények minősítésében, elévülésében léteznek, így például a csalásnak csak a magánfél kérelmére való üldözésében, magánfél panaszára üldözendő csalásnak elévülésében a csalásra kirótt büntetésnek, mert ez csak börtön, a 92. §. alapján egy napi fogházra való leszállításában, ellenben az éhség miatt gyermekei számára kenyeret lopó anyának legalább 6 havi börtönnel való megfenyítésében állanak, azt az anomáliát, a mely szerint a büntető törvénykönyvben a rágalmazás és becsületsértésnek enyhe büntetései vannak. Igénytelen felfogásom szerint Magyarországon, a hol a társadalom ma már túlment azon, hogy a párbaj csak 8 társadalmi osztályok legmagasabb körében, a hol a pávbaj csakugyan védő eszköz kell, hogy legyen, foglal helyet, s már odáig ment, hogy a párbaj sok esetben és egyénnél nem becsületvédő, hanem becaületpótló intézményt képez, a legtöbb esetben, az ország megtámadott jogrendjét szanálni csak úgy lehet, ha egyfelől a becsületsértés és rágalmazás szigorú megtorló intézkedéseiről törvényhozásiba g gondoskodunk, másfelől pedig a párbaj büntetését szigorítjuk, mert én a czivilizáczió mai korszakában nem tartom jogosultnak, hogy az urak karddal kezükben, vagy pisztolyt szegezve ellenfelüknek, enyhén büntettessenek, míg az ország jogaiban egyenlően részesülő, az ország terheit egyenlően hordozó paraszttal szemben, a ki talán ép úgy erkölcsi indokból, ép úgy megsértett becsületének megvédésére, meg-