Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

180 586. országos ülés 1896. mérczlns 17-én, kedden. urnak tegnapi kijelentései közül egyet vagy vagy kettőt megbírálok, ugyanakkor, — és ezt előzetesen is hangsúlyozom — engem sem pártérzelem, sem pártérdek nem vezet és óhajtanám, hogy úgy ez oldalról, de főleg a velünk szemközt ülő t. többségnél és a kormánynál is a kizárólagos pártszempontok e kérdésben tökéletesen mellőztessenek (Általános élénk helyeslés.) és a mi helyeset önök a mi észrevételeinkben látnak, azt fogadják el. Én biztosíthatom a t. házat arról, hogy a mit én e törvényjavaslatban helyesnek látok, — fájdalom, keveset látok helyesnek benne, — azt a keveset hazafias örömmel elfogadom. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én e törvényjavaslatot igen rossznak, igen ártalmasnak és az intézményeket, a melyeket a hitelművelet tárgyában meg akar valósítani, sok irányban veszélyeseknek látom. Én nem biztatom magamat azzal; hogy okaimat ép oly súlyosaknak fogja találni a t. kormány és a többség, mint a milyeneknek tartom azokat én; tartok némileg attól is, hogy érvelésem és felfogásom diadalmaskodni e kérdésben nem fog, de azért sohasem éreztem nagyobb kötelességet, mióta e ház tagja vagyok, mint most, hogy e kérdésben megmondjam, miért tartom e javaslat intézkedéseit rosszaknak ; hogy legalább legyen egy ember, legyen egy párt, — mert elvbarátaim nevében is beszélek — a ki, illetőleg, a mely előre figyelmeztette a kormányt és a törvényhozást arra, ha most még igen sokan be nem látják is a legközelebbi jövőben e tervezett törvénynek vagy teljes sikertelensége fog bekövetkezni és akkor törvényhozásunknak története egy meg nem fontolt alkotással fog szaporodni, vagy pedig, ha a törvényjavaslat törvénynyé válik és úgy, a mint tervezve van, nagy terjedelemben életbe lép, az ország uémely, sőt nagy részében általában most még alig megmérhető szerencsétlenséget fog okozni. (Igaz ! Ügy van ! a hal- és szélső haloldalon.) Ismétlem, tanúságot akarok és akarunk arról tenni, hogy volt egy ember és volt egy párt, a ki és a mely erre a kormányt és a törvényhozást előre figyelmeztette. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy bizonyos jogtechnikai nehézségek itt már támasztattak. Én ezen nehézségek feszegetésébe valami mélyen nem boesájtkozom, csak érintem azokat, vagy legalább azok egy részét, mert ezen nehézségeket és ezen alapos kifogásokat itt már több oldalról kifejtették. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy kölcsönt fognak kapni hegyközségek, kölcsönt fognak kapni szövetkezetek, kölcsönt fognak kapni agok, kik hegyközségnek tagjai, ha öten vannak és ha az egész terület, melyre kölcsönt kapnak' 30 katasztrális holdat kiad. Voltaképen a kölesön ahhoz is van kötve ebben az esetben a hegy községeknél, hogy 30 katasztrális hold legyen a terület legalább is úgy itt, mint a szövetkezeteknél és az öt tagnál is egyetemleges fizetési kötelezettség vállaltassék el. Erre az egyetemleges kötelezettségre nézve itt több oldalról egész alapossággal felhozatott, hogy egy korszerű' törvényhozásban, melyben írni és olvasni tudó férfiak, mint törvényhozók ülnek, azt már javaslatba hozni is bizonyos merénylet jogi instituczióink mai állapotában. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) A t. miniszter fúr is elsiklik ezen kérdésen, úgy látszik, nem tartja elég komolynak, elég fontosnak. Hiszen ő az igazságszolgáltatással foglalkozott életének nagyobb részében. Kétségtelenül vannak ilyen szomorú tapasztalatai azon a téren, hogy micsoda dolog, mai magánjogi instituczióink között, az az egyetemleges kötelezettség. 0 elsiklik ezen a kérdésen és megnyugszik a törvényjavaslatnak azon álnok nomenklatúrájában, — mert másnak nem nevezhetem — hogy ezt az egyetemleges kötelezettséget csak korlátoltnak nevezi a törvényjavaslat. Bocsánatot kérek, egyetemleges kötelezettség korlátolt alakban, mint itt a törvényjavaslat nevezi, nem egyéb, mint egyetemleges kötelezettség általában. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen megkülönböztetésnek egyéb czélja nem lehet, mint az, hogy a törvényt alkotó testűletet félrevezesse és a törvény alapján kölcsönvevő közönséget félrevezesse. Ha nem ez a ezé], akkor semmi czélja sincs, mert az egyetemleges kötelezettség abból áll, ha egy tékozló ember és egy takarékos ember együtt vállal kötelezettséget, akkor a tékozló ember tartozását mindig a takarékos ember fizeti meg. (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Hát mennyiben korlátolt ez az egyetemlegesség ? Hát van ez valamivel korlátolva? Nincs az, t, miniszter úr, semmivel. Az igaz, hogy jogászi szőrszálhasogatással lehet beszélni oly egyetemlegességről, a melyben soha sem azt exekválják, a ki tartozik, hanem mindig azt, a ki nem tartozik, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) de biztosítom a t. miniszter urat, hogy ezt a legalávalóbb uzsorások sem szokták tenni sohasem, mert ez annyira beleütközik a legegyszerűbb, legközvetlenebb tisztességbe és a bíróságok belátása is annyira irtózik ettől, hogy ezt megkísérteni soha nem is 3zokták. De azt sem kísértették ám meg, hog) ott, a hol egyetemleges kötelezettség van, szépítsék a dolgot és azt mondják: hiszen ez csak korlátolt egyetemleges kötelezettség. Vegye tudomásul a t. földmívelésügyi miniszter úr, tudja is kétségtelenül, (Derültség a