Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

585. országos ülés 1896. márezius 16-án, hétfőn. 175 gazda földjét intenzive művelhesse, hogy mezőgazdasági ipart teremtsünk, hogy terményeinket itthon dolgozhassuk fel. (Igaz! Úgy van! a jobb oldalon.) De egy lélekzetvétel alatt ezeket követelni — pedig azt gondolom ezeket kívánjuk mindannyian — s ugyanakkor a tőkének és a hitelnek különbség nélkül hadat izenni, azt hiszem, nagyon czéltévesztett eljárás. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Én Magyarországot, mint földművelő országot fogom fel, én azt tartom, hogy az első, a legmagasabb szempont a mezőgazdaság szempontja, de épen azért, mert minden érdek és micden közgazdasági ágazat a földműveléshez van kapcsolva, én ezen érdekeket nem szembeállítani akarom, hanem meg kívánom értetni mindenkivel, hogy ebben az országban máskép, mint a földművelést és annak érdekeit támogatva senki sem boldogulhat. (Élénk helyeslés jobbfélől.) A magyar mezőgazdaság nehéz helyzetet él, gabonaáraink tetemesen hanyatlottak, ez egy internaczionális baj. Hozzá állattenyésztésünk, mely majdnem egyenrangú a gabona-termeléssel, betegségekkel küzd és mindenféle forgalmi korlátozások által zsibbasztatik. Hogy mi a magyar gazdában fentartsuk a hitet, hogy a jobb időket kivárni tudja, mert az internaczionális viszonyokon mi magunk változtatni nem fogunk; hogy mi a magyar mezőgazdát ellenállóvá tegyük ezen csapásokkal szemben, hogy fenn tudjon állani és meg tudjon maradni, ehhez nem az szükséges, hogy mi a létező osztályokat egymással ellentétbe állítsuk, (Igaz! Úgy van! a jobb oldalon.) ehhez a nagy, ehhez a hazafias munkához minden magyar emberre, a nemzet minden rétegére és minden osztályára különbség nélkül szükség van. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb oldalon.) Én így fogom fel a tárcza hivatását, melyet képviselek; ezért ajánlom a t. háznak, méltóztassék a határozati javaslatok mellőzésével elfogadni a törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobb oldalon.) Illyés Bálint jegyző: Szinay Gyula! Szinay Gyula: T. ház! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak ! Szinay Gyula: Elismerem nemzetgazdasági nagy fontosságát a fillosera által elpusztított szőlők helyreállítására irányuló törekvésnek. Én azok közé tartozom, kik helyeslik ugyan a beterjesztett törvényjavaslat I. fejezetét és az abban lefektetett elveket, azonban módosítani akarnók azt oly értelemben, hogy különösen a vessző- és oltványtermelés főmértókben és első sorban az állami feladatok sorába utaltassék és azokhoz csatlakozom, a kik a javaslatnak második fejezetét illetve az abban kontemplált kölcsönnyújtást nemcsak kielégítőnek nem tartják, de sok részben veszedelmesnek is. Mint igen régi szőlőbirtokos, a ki a filloxera által elpusztított szőlőmet már jórészben regeneráltam is, csak gyakorlati szempontból kívánok a kérdéshez hozzászólani, és épen ebből a szempontból jutok arra a következésre, hogy pusztán csak pénzkölcsönnel, főleg olyannal, mint azt a javaslat kontemplálta, segíteni a bajon nem lehet, A kölcsönnel való segítség elől egyáltalában nem kívánok elzárkózni, csakhogy én azt tartom, hogy kölcsönt ősak kivételes esetekben lehet adni és hogy csak oly kölcsönnel lehet segíteni, a melyet nem drágán adunk, a melyet lehetőleg az állam ad és lehetőleg kamat nélkül ad. Az igen t. miniszter úr most elhangzott beszédében azt mondotta, hogy a magyar állam nem elég gazdag arra, hogy csak 2 millió frt kölcsönt is nyújthasson kamat nélkül. En azt gondolom, ha ez a 2 millió kölcsö'n megadatnék, ez nem volna kamat nélküli kölcsön és kamat nélküli beruházás, hanem ebből tisztességes nyereségre számíthatna az állam azért, mert ily úton-módon lehetővé válnék az elpusztult szőlők regenerálása és olyan földek után, a melyek ma kopáran állanak és épen semmi, vagy csak nagyon csekély adót fizetnek, tízszeres adót szedhetne az állam ezen kölcsön következtében. Én azonban a segítség első és legfőbb módjának azt tartom, ha az állam feladatai közé vonja a legnagyobb mértékben a szőlővesszőknek és különösen az oltványoknak előállítását, és ha az állam ezen általa előállított olványokat lehetőleg olcsó áron, de semmi esetre sem többért, mint termelési áron adja a megújítandó szőlők birtokosainak. Ezek az oltványok az én tapasztalataim szerint egy éves gyökeres oltványt számítva, ezrenként legfeljebb 30 frtba kerülnek. Tessék már most — ha már ingyen nem lehet — ezen a beszerzési áron adni ezeket, akkor egy hold szőlő csak 120 írttal lesz megterhelve, a mit több évekre elosztva meg is bír a Síőlő. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden vessző-termelés kizárólag az állami telepekre szoríttassák, mert a magántermelés konkurrencziáját kizárni nem volna helyes. Csakhogy, ha az állam állít fel telepeket és szolgáltatja az oltványokat és szolgáltatja bizonyos mérsékelt árakban, akkor a magánvállalkozók is le fognak arról az óriási mértékről szállani, a hol most az oltványnak az ára áll, le fognak szállani arról a 120 frtos árról, a mely a beszerzési összegnek az én gyakorlati ismereteim szerint körölbelől a négyszeresét képezi. Találkoztunk olyan felfogással is a házban, hogy nem ojtott vesszőket, hanem sírna vesszőket kell adni a népnek; mert ha ojtott vesszőket adnak, ezzel csak a lustaságát moz-