Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

176 585. országos ülés 1896. márczlus l(!-án, hétfőn. dítják elő az illető szőlőbirtokosoknak. Ezen felfogást nem osztom, mert a tapasztalatból tudom, hogy a szölőojtáshoz nem csak jóakarat és szorgalom kel), hanem olyan kézi ügyesség is, a melyet nem' minden gazda, szőlőbirtokos tud a legjobb akarat mellett is megszerezni és annálfogva, lia odautaljuk, hogy ő foglalkozzék az ojtások előállításával, nagyon sokszor meddő munkát végeztetünk vele, melynek kellő sikere, eredménye nincs. Ugyanazért minden körülmé­nyek között a legfőbb dolognak azt tartom, hogy kész, gyökeres oltványoknak lehető leg­nagyobb mértékben leendő előállításával segít­sük ki ezen veszedelmet. Megemlékezett a miniszter úr, és nagyon helyesen tette, egy másik dologról is, a mely a szőlőfelújitásnál nagyfontosságú, nevezetesen a karó kérdéséről. Ugy áll a dolog, hogy az elpusztult szőlőhegyeken ma alig találunk va­lami karót, elkorhadtak, elvesztek, elhasznál­tattak, részben eltüzeltettek. Pedig, aki ismeri ezen amerikai alanyokba ojtott szőlőket, kivált ha azok egy kissé gazdagabb talajba jutnak, ezek a vesszők rendkívül dús lombozatot haj­tanak, ezeknek akkora koronájuk van az első évben is, hogy azt karó nélkül semmi időre sem lehet hagy id. Tudok rá nagyon sok pél­dát, hogy az illető kisgazda a szőlő rekonstru­álásába egyenesen csak azért nem megy bele, mert az egész hegyvidéken karóhoz jutni semmi pénzéri nem lehet, a nélkül pedig az ő mun­kája gyüinölcsözetlen. Nagyon üdvözlöm tehát ama gondolatát a miniszter úrnak, hogy szán­dékozik az állami erdőkből karót állíttatni elő és az ilyen hegyvidékeket, ezekkel, mint monda, a szegényebb osztálynál ingyen, egyébként pe­dig a beszerzési áron ellátni. Szükségesnek tartom a szőlészet felvirá­goztatásában azt is, a miről itt ma már szó volt, hogy minden illetéktelen konkurrenczia ki legyen zárva. A homoki szőlőknek termése kétségkívül nagy konkurrencziával fog fellépni a hegyvidékeken termelendő borokkal szemben. Azonban ez természetes dolog. De nem termé­szetes az a konkurrenczia, melyet a müborok fognak teremteni. E tekintetben én is a leg­melegebben kérem fel a miniszter urat, hogy a végletekig menő szigorú intézkedéseket méltóz­tasBék megtenni a mú'borgyártás eltiltására vo­natkozó tőrvény végrehajtására nézve. Itt ma­gában Budapesten rengeteg mennyiségű mííbor készül. Tudok rá esetet, hogy egy hegyvidéki városban akkor, mikor ez a törvény még nem volt behozva, egy ilyen műbőr gyárost a kö­zönség addig maltretirozott, a míg az onnan elpusztult, megszökött. Most talán épen ez év­ben történt, hogy az illető ezégnek egyik tagja visszament arra a helyre, nem azért, hogy új­ból állítsa fel a mííborgyártás telepet, hanem, hogy valami ügyét elintézze, midőn megkér­dezték tőle, hogy hová tette át fészkét, azt felelte: «Az isten áldja meg önöket, hogy elzak­lattak innét, mert valóságos aranybányába ju­tottunk, hiszen csak ott, Budapesten van vi­rágzó helye a műborgyártásnak.* De ott van egy másik konkurrenczia: az olasz bor. Amíg azt a szerencsétlen olasz vám­szerződést fel lehet mondani, illetőleg a med­dig annak [lejárati ideje eljön, én addig is óhajtanám, hogy a legszigorúbb, egész a zakla­tásig menő szigorú intézkedések tétessenek arra nézve, hogy ezen a czímen más bor s más feltételek mellett, mint a mit a szerződés meg­enged, be ne hozassék. (Helyeslés a szélső balon.) Ezeknek az olasz boroknak a beözönlésé­böl nem csak az a baj származik, hogy ezek a silány minőségű borok a mi boraink árát lenyomják, de az is van benne, hogy eleinte ezt a bort a nép kedvezőtlenül fogadta ugyan, nem ízlett neki ez a tűznélkuli émelygős ital, de utóbb megszokta és azután a mi más minő­ségű, talán kissé savanykásabb hegyi boraink élvezetétől elszokott. Az előadó úr beszédében a szőlők rekou­strukcziójáróí szólván, igen vérmes reményeket keltett fel. Ö úgy számít, hogy egy hold szőlő átlagos termését 25 hektoliterben és egy hek­toliter árát átlag 15 frtban, tehát egy hold szőlő évi jövedelmét átlagosan 375 forintban lehet felvenni és ezzel igyekezett érvelni a mellett, hogy a javaslatban tervezett kölcsön nem ter­hes. Bocsánatot kérek, az én nézetem szerint ez a számítás nemcsak vérmes, de túlvérmes. Hiszen 25 hektoliterre átlag számolni, én azt hiszem, nem lehet. Én nem mernék holdanként 20-at sem számítani. 15 frt árt pedig semmi körülmények között. Ha mi, a mi hegyi sző­lőink mustjáért, mire azok felújulnak, képesek leszünk 8 —10 irtot hektoliterenként kapni: ör­vendhetünk, úgy, hogy az évi átlag 375 írtról le fog szállani 150—200 frtra, a mihez ha hozzáveszszük a szőlő munkáltatási költségeit, ezek azt bizonyítják, hogy az a kölcsön, a me­lyet ez a javaslat tervez, magas, olyan magas, a melyet az én meggyőződésein szerint felújí­tandó szőlő meg nem bírhat. A törvényjavaslatnak pénzügyi részével én a magam részéről behatóbban azért nem kívá­nok foglalkozni, mert erről itt előttem már igen sok szó esett. Azonban egy pár pontra mégis kiterjeszkedem a magam részéről is. (Sálijuk! Halljuk !) Hogy a kölcsönnek kamatait és visz­szafizetési részleteit magasnak tartom, ezt ismé­telni nem akarom. Az egyetemlegességet, a mely ugyan korlátozva van a javaslatban, ha­tározottan perhorreszkálom, bár nagy súlyt nem

Next

/
Thumbnails
Contents