Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

J2 579. orseágos ülés 1896. mirciiug 9-en, hétfőn. jességével bizonyítja az igazságügyminiszter javaslata az esküdtszéki intézmény behozatalának szükségességét. És, t. képviselőház, mit látunk? Itt már látunk egy fél rendszabályt; itt látjuk ismét azt, hogy a midőn nyílt dolgokat akarunk, a midőn tudni akarjuk azt, hogy a törvényhozás mit fog akkor megalkotni, midőn az esküdtszéki intézmény behozatala iránti törvényjavaslatot elfogadja, akkor látjuk azt, t. képviselőház, hogy a t. kormány, idegen példára hivatkozva, azt mondja: »hiszen az életbeléptetési törvényben szokás a hatáskört szabályozni.* És, t. ház, kezünkbe került — jogosultnak érzem magam e tekintetben állást foglalni, mert hivatalosan jutott kezünkbe — az előadói tervezet az életbeléptetési törvényről. És ott mit látunk? Azt, hogy az esküdtszéki intézmény alól teljesen ki akarják vonni a politikai deliktumok üldözését,. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Dehogy akarják! (Egy hang a szélső baloldalon: Hisz nincs benne!) Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, nincs benne; abszolúte ki van hagyva. (Bálijuk! Halljuk!) Pedig, t. ház, e tekintetben is a magam részéről azon nézetben vagyok, hogy épen a politikai deliktumok azok, a melyek tekintetében kell az esküdtszék alkalma. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) S azon államban, hol a politikai bűncselekményeket esküdtszék elé utalni nem akarják, vagy nem merik, vagy az államhatalom nem tudja, ott az esküdtszék behozatalának jogosultsága absolute nincs meg. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Itt is idegen példák után indultak az urak. Nem Ausztria után, mert hisz mi Ausztriából csak azt veszszük át, a mi reakezionárius. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mihelyt szabadelvű valami Ausztriában, akkor tovább megyünk egy más országba. (Úgy van! Úgy van! a ba!- és szélső báloldalon.) Ezt itt átvették a németországi esküdtszéki intézményre vonatkozó törvényből, csakhogy itt egyet ismét elfelejtettek, azt, hogy Németországban a politikai deliktumok felett egészen kivételes bíróságok vannak hivatva Ítélni. Plósz Sándor államtitkár: Nem kormányjavaslat az, csak egy bizalmas tervezet! Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, én nagyon fogok örvendeni, ha az igen t. államtitkár ár a miniszter úr nevében, vagy a miniszter úr a kormány nevében meg fog nyugtatni e tekintetben, hogy igenis azt a Magyarországra csakugyan nézve dehoneBztáló, mert Magyarország politikai józanságát kétségbevonó eljárást, követni nem fogják, bogy a politikai deliktumokat kivonják az esküdtszék alól. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ha e tekintetben megnyugtat, én leszek a leghálásabb az igazságügyi kormány ez iránybani eljárásáért. T. ház 1 Bocsánatot kérek, én czélúl tűztem ki magamnak azt, hogy az igazságügyi kormány egész működéséről, a magyar jogélet minden irányáról, jogrendünk minden hiányáról részletesen fogok szólani. Azért most, midőn az eljárási jogszabályok hiányáról vagy tévedéséről szólani bátor voltam, áttérek az anyagi jogszabályok megbírálására (Halljuk! Halljuk! balfelől.) és itt első sorban a t. igazságügyminiszter úrhoz egy kérdést vagyok bátor intézni. Mivel tudja indokolni a t. igazságügyminiszter úr azt, hogy a bányatörvény, mely 1890-ben készült el . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem hozzám tartozik! A pénzügyminisztériumba tartozik! Issekutz Győző: ... és a mely pénzügyminiszterhez lett áttéve, kidolgozva készen és öt éven át hevert a pénzügyminisztériumban a nélkül, hogy az igazságügyminiszterium ezt megsürgette volna? Erdély Sándor igazságügyminiszter: A pénzügyminiszter úrhoz tessék fordulni! Issekutz Győző: Hát bocsánatot kérek, én azt az egyet nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy Magyarországon a magánjogi viszonyokat szabályozó kérdéseknek előkészítése ily kérdéseknek jogszabályokban való megoldása ne az igazságügyminiszterhez tartozzék és ha már a t. igazságügyminiszter itt közbeszólt, hogy nem az ő hatáskörébe tartozik, legyen szabad itt felhoznom azt, a mit talán később említettem volna meg a szervezési törvényeknél, t. i. hogy az igen t. igazságügyi kormány, ha Magyarországon valahára jó és üdvös törvényeknek megalkotását elő akarja segíteni, ne elégedjék meg azzal, hogy magánjogi, vagy más törvények kodifikálására más bizottságokat alakít, ne elégedjék meg azzal, hogy nem tudom hány kúriai vagy nem tudom milyen bíró urakat az igazságügyminiszteriumba behí és ott valamely törvényjavaslat át vagy feldolgozásával megbíz, hanem tegye meg a kezdeményezést és kérjen törvényhozási intézkedést arra, a mi nélkül Magyarországon helyes, jól szabályzott és jól funkcziónáló törvények nem hozhatók, hogy egy állandó kondinkáló bizottság szerveztessék az igazságügyminiszterium kebelében, mert csak így lehet elérni azt, hogy ne történjenek olyan anomáliák, hogy az egyes minisztériumban kidolgozott törvények sokszor ellentmondó és a legprimitívebb jogfelfogással is ellentétben állanak. Hát t. ház, az anyagi magánjogi törvényről Szivák Imre t. képviselőtársam is megemlékezett. Ő is felemlítette, hogy mennyire szükségesnek,