Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-585
585. országos ülés 1896. inárczius 16-án, hétfőn. 169 sabb, de ép oly fontos s mindenesetre első sorba tartozik, előbbre való, — oly általánosságban van tartva, hogy ezt, — a hogy ő fejezte ki magát, — csakugyan bizonyos homályos állapotnak lehet elnevezni. Hiszen az indokolásban is kísérleti telepekről van szó; de ha a törvényjavaslat első fejezetének szövegét olvassuk, ott biztosítékot találunk arra nézve, hogy kísérleti telepek lesznek felállítva, azon egy telep kivételével, a mely a főváros közelében lesz felállítandó, más intézkedést én ezen szövegből nem olvashattam ki a legjobb akarat mellett sem. Tehát van itt mindenesetre egy igen tág látitüd, a mely, meg vagyok győződve, hogy a jelenlegi földmivelésiigyi miniszter úr által a leghelyesebb irányban és értelemben fog felhasználtatni; de utóvégre azt hiszem, hogy egy törvényjavaslatnak mégis első sorban az a feladata, hogy az intézkedések biztosítva legyenek, tekintet nélkül arra, hogy jelenleg a miniszteri székben ki ül. A mostani fogalmazásban e biztosítékot nem látom. Elismerem, hogy ott oly virement van, mely bizonyos tekintetben taláu szükséges, mely kormányzási taktikából lehet előnyös, de a dolog érdeme szempontjából nem. Én tehát az első fejezetre nézve ismétlem, hogy ezen óriási bajok gyökeres orvoslása mindaddig nem várható, mig nem az állam veszi kezébe az egész akeziót. A második fejezetet, t. i. a hiteladást illető intézkedéseket, elég előnyöseknek tartom s minden habozás nélkül elfogadom. A kik e fejezettel szemben ellentétes állást foglaltak el, nem tartották szem előtt — legalább nem kellő mértékben — azt a különbséget, mely a rendes úton kötendő kölcsönök és e specziális jellegű kölcsönök közt van. Hisz itt a rendes kölcsönadás főalapja, a jelzálog, tulajdonképen nem létezik. Kölcsön adatik valamire, a mi semmi esetre sem bír oly értékkel, hogy más jelzáloggal equiparálható volna. Itt a biztosítás nem a teheralapou ^történik, hanem csak a birtokíven, s a kölcsönadónak, ha egyáltalán van biztosítéka, csak abban van, hogy a követelés adminisztiv úton hajtatik be s hogy midőn a tartalékalapban veszteség következtében változás áll be, az állam a törvényben lefektetett intézkedések értelmében kártalanítja. Azon kívül a kölcsön nem adatik egyszerre, mint más kölesön, hanem szukczesszive, öt éven át. Az illető intézetnek tehát minden egyes kölcsönkérővel szemben külön lapot kell nyitnia s ez, eltekintve a kamat és kamatos kamat differencziától, sokkal több dologgal, költséggel és felelősséggel jár. Más intézetek csak akkor adnak kölcsönt, a mikor képesek zálogleveleiket elhelyezni. Épen tavaly ősszel egyetlen egy ily intézet sem KÉPvn. NAPLÓ. 1892—-97 .XXXI. KÖTET. adott zálogleveleken alapuló kölcsönt, mert az akkori pénzviszonyok mellett nem volt képes zálogleveleit értékesíteni s a kölesönkeresőnek egyszerűen azt felelték, hogy most nem adhatnak kölcsönt, holott itten ilyen eshetőségek ki vannak zárva. Más kölcsönöket igen is minden időben lehet kötni, nevezetesen olyan kölcsönöket, a melyek jelzálogbiztosítékokkal vannak összekötve, vagy pedig olyan kölcsönöket, a melyek oly mellékkötelezettségekkel vannak összekötve, mint a milyenekről alkalmam volt meggyőződést szerezni a Kompassban kontemplácziókat eszközölve és a mikről talán épen Issekutz Győző t. képviselőtársamnak tudomása van, mint teszem, az erzsébetvárosi takarékpénztárnál, a hol a jelzálog biztosítékok mellett kamatként csak 8 százalék számíttatik. Ilyen kölcsönöket igenis lehet kötni. A többi kölcsönök hosszú időre adatnak, a minek az a következménye, hogy az árfolyam-különbözet hosszú időre eloszolván, egy esztendőre alig tesz valami külömbséget, holott itt 15 év alatt történvén a törlesztés, igen természetes, hogy az árfolyamkülönbözet igen érezhetővé válik. Amazoknál a kölcsönöknél az által, hogy a kölcsön egyszerre lesz felvéve és azonnal kiadva, a kamatfizetés, a visszafizetés, is a kölcsönnek haszonélvezete egy időtartamnak felelnek meg, holott itt 20 évre veszik fel a kölcsönt, vagyis 20 éven át élvezik azt, de 15 éven át tartoznak a visszafizetést eszközölni. Nézetem szerint ezek mind oly momentumok, a melyeket szem előtt kell tartanunk akkor, ha meg akarjuk ítélni e kölcsön előnyeit és hátrányait. De azt mondotta Issekutz Győző t. képviselőtársam, hogy a kölcsön egyáltalán nagyon drága, mert hiszen csak fiktív dolog, hogy 4 3 /^ illetőleg 5V4 százalék kamatba kerül, mert ehhez hozzá kell számítani x fa százalék kezelési járulékot. Ezt az álláspontot nem fogadhatom el, mert ha egy kölcsön drágaságát vagy magas kamatlábát akarom megítélni, akkor nem számíthatok hozzá olyan költségeket, a melyek nem a kamatlábat érintik; ha egyáltalán arról van szó, hogy kölcsönvevőnek e művelet mibe kerül, akkor akczeptáíom azt, ha valaki abban a nézetben van, hogy az drága, de ha kamatlábról szólva azt mondja, hogy az drága, mert ahhoz ezeket meg azokat a tételeket kell hozzászámítani, melyek nem kamattételek, ezt a magam részéről elfogadhatónak nem tartom. Miből áll az a 1 /2°/o, a melyet a képviselő új hozzászámít, és a melyíyel ki akarja mutatni, hogy a kölcsön kamatlába drága. Hiszen az nem jutalék, a mely a banknak fizettetik, az csak megtérítése — esetleg csak részben való megtérítése — azon költségeknek, a melyeket involvál a kezelés, a berendezés és a felügyelet, vagyis az a fél százalék oly kiadás, a melyet
