Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-585
170 585. országos ülés 1896. máreziiis lfí-án, hétfőn. semmi szín alatt nem lehet elfogadni a kölcsön drágasága ezimén. De téved is az igen t. képviselő úr számításában, a mennyiben a fél százalékos számítást fix alapnak fogadta el és arra bazirozza az egész időn át számítását, holott a törvényjavaslatban világosan ki van mutatva, hogy e kezelési díj is abban az arányban, a mely arányban nőni fog a kölcsönbe adott összeg, le fog szállni 3 százalékkal. Továbbá azt mondja a t. képviselő úr, hogy ő e törvényjavaslatból nem tudja kiolvasni, hogy ezen fél százalék kezelési díj az első esztendőben fizettetik-e és ha igen, hogy az igen nagy és méltatlan megterheltetése az illető adósnak. Én úgy tudom és így értelmezem e törvényjavaslatból, hogy ezen fél százaléknyi kezelési díj mindenesetre előre fog fizettetni, de igen természetesnek is találom, minthogy ez nem jutalék, hanem csak megtérítése, esetleg csak részbeni megtérítése j;azon kiadásoknak, melyek nem terhelhetik a bankot. Ezen fél százalék az első esztendőben lesz fizetendő annyival inkább, mert épen az első esztendőben ily munkálat a megindítás, berendezés, kezelés szempontjából sokkal drágább, mint talán később, és aránylag is okvetlenül drágább, mert ezen apparátus felállításából eredő költségek tehelik azt az eleinte kisebb regenerált testületet, mely idővel nőni fog és azért ezen kezelési apparátusnak ugyanabban az arányban való emelését nem imvolválják. De eltekintve ettől, ezen fél százalékot részemről túlzottnak nem tarthatom, mert hogy mennyibe fog kerülni, azt ma preczize meghatározni nem lehet. Meglehet, hogy későbbi időkben, ha a közönség ezen kedvezményeket nagyobb mérvben fogja igénybe venni, ebből egy csekély haszon fog származni, azonban eleinte, azt hiszem, nemcsak hogy haszonról nem lehet itt szó, hanem határozottan veszteségről, mely veszteség azonban nem a bankot illeti, hanem a törvényjavaslat értelmének megfelelőleg egy bizonyos fokig az államot. T. képviselőtársam kiszámítja azt, hogy 4 3 /io, illetőleg öWb/o fizetés mellett mennyire fog egy ily adós megteiheltetni és ebből eredőleg ő konstatálja azt, hogy 100 forint után ő 13 forint és nem tudom hány krajczárral fog megterheltetni. Az évi kamatot, és törlesztést 9 forint 17 krajezárban szabja meg és hozzászámít 30 százalék krajezárt, a mit azonban tévesen számit, mert ha előre lesz a kamat levonva, ez a 30 krajezár az illető hitel igénybe vevő terhére nem fog esni, úgy, hogy a 9 forint 17 krajezár biztos alapja lehet a számításnak, a mely réven azután a t. képviselő úr kimutat 13 forint s egynehány kajezárt. Ezen tétellel argumentálva oda konkludált, hogy ezen kölcsön hallatlanul drága és oly fokú megterheltetés, melyet a kölcsönt igénybe vevő nem viselhet el. Én ig elővettem a Spitzer-féle tabellákat én is kerestem, hogy mivel lehetne bizonyítani azt, hogy ezen 13 forint annyi krajezár oly hallatlan magas megterheltetése az adósnak, melyet semmi esetre sem viselhet el. Ha kutatásokat eszközlünk a Spitzer-féle táblázatokban, mit látunk? Én részemről nem tudtam olcsóbb kölcsönt Í5 évi törlesztés mellett; a t. képviselő urak a túl • oldalon nem lesznek abban a szerencsés helyzetben, hogy olcsóbbakat fognak kimutathatni, mint 15 éves törlesztés mellett 10 százalékosat, vagyis a tőketörlesztés és a kamat 10 százalékot tesz ki akkor, ha a kölcsön 15 év alatt tökéletesen visszafizettetik. Ha már most ezt veszem a számítás alapjául, akkor azt látom, hogy az illető kölcsönvevő más intézetnél 100 forint után fizetne 10 százalékot, vagyis 10 forintot^ itt pedig fizet 13 forintot és néhány krajezárt. És itt ismét vissza kell térni előbbi álláspontomra, hogy ezt drágállani lehetne akkor, ha egyforma mellékviszonyok mellett köttetik a kölcsön, de ha ott jelzálog mellett fizet az illető 10 százalékot, akkor csak nem lehet követelni azt, hogy a hol ezek a mellékkörülmények nem forognak fenn, a hol bizonytalanabb alapon köttetik meg ez a kölcsön szintén csak 10 százalékot követeljenek tőle tőketörlesztéssel és kamatokkal együtt. Figyelmen kivííl hagyta még t. képviselőtársam aat is, hogy a 13 forint egynéhány krajczárból még bizonyos összegeket le is kell vonni. Először is az illető nem veszi fel egyszerre az egész 100 forintot, hanem csak szukezesszive és a visszamaradt részlet 3 százalékot jövedelmez az ő javára; továbbá az a 10 o/o, melylyel az ő lapja a tartalék javára meg van terhelve, szintén 4°/o-ot jövedelmez és az ő javára lesz számítva. Úgy ha ezt még levonjuk, 13 forint és egy pár igen csekély krajezár lesz az;, a mit az illető fizetni fog. De, ha tekintetbe veszszük ezen mellékkörülményeket és azt, hogy egyáltalában egy módust kellett találni, hogy kölcsönt lehessen kapni, akkor, a midőn az illető szőlőbirtokos megfelelő biztosítékot, jelzálogot nem ád, tehát előre fel kellett venni azt, hogy itt okvetlenül egy drágább kölcsönről lehet csak szó, ha arról egyáltalán szó lehet, minthogy az állam nincsen abban a szerencsés helyzetben, hogy ő maga tirztán a saját terhére vegye át mindazokat a terheket és rizikókat, a mivel ez össze van kötve, akkor a magam részéről ezen kölcsönmüvelet tételeit tűlmagosaknak egyáltalában el nem ismerhetem, és a mint mondám, részemről az egész második fejezet intézkedéseit elfogadhatónak vélem. (Helyeslés a jobboldalon.)
