Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

585. országos ülés 1896. márczius 16-tln, hétfőn. \ 59 elkészüljön. De elismeréssel kell adózni a jelenlegi földművelésügyi miniszter úrnak is, hogy a javaslatot azonnal fölkarolta és miniszteri tárcsájának átvétele után már ily rövid idő múlva alkalmat adott a képviselőháznak, hogy e javaslatot tárgyalhassa. (Helyeslés.) Megvallom őszintén, sokkal jobban szerettem volna, ha azt a javaslatot tárgyalnák, a melyet az előbbi földművelésügyi miniszter úr készített, mert a mennyire- én azt ismerem, nézetem szerint az sokkal jobban kielégítette volna a szőlőbirtokosokat, (Űgy van! lalfelöl.) mint ez a jelenlegi, a melyet most tárgyalunk. (Helyeslés.) Lesz alkalmam beszédem folyamán arra is kiterjeszkedni, hogy miért. Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot szemügyre veszszük, főképen egy pont ötlik szemünkbe; az egész javaslatból egy pont domborodik ki, a melyet kézzel foghatunk, s ez az, hogy a hegyvidéki szőlőbirtokosoknak ezentúl alkalmuk lesz a pénzt megkapni szőlőjük rekonstrukcziójära. Ha azáltal, hogy egy bizonyos-összeget lefizetünk, ezek a szőlők már rekonstruálva is volnának és biztosítással bírnánk arra, hogy sem fagy, sem jég, sem a rossz termés a szőlőbir tokosoknak károkat okozni nem fog, akkor ezen törvényjavaslat által a rekonstruálás kérdése teljesen meg volna oldva. De a dolog nem egészen úgy áll. (Úgy van ! balfelől.) A szőlő rekonstrukeziója nem egészen pénzkérdés, a mint az a törvényjavaslatban fel van tűntetve. Vannak vidékek, kivált, a hol a szőlő a filloxera által nincs teljesen elpusztítva, hol pénz felett rendelkeznek; a szőlőgazdák még sem képesek szőlőiket rekonstruálni, mert a két első feltétélt, mely a rekonstrukczióra szükséges, először azt, hogy a termelők kellő szakszerű vezetésben és tanácsadásban részesüljenek, másodszor azt, hogy kellő mennyiségű szőlővesszőket gyorsan és olcsón kaphassanak, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) eddig még nem tudták teljesíteni. Igaz, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban is kontemplálva van ezen kérdésnek megoldása, de míg egyrészről a kölcsönkérdés teljes világítással a legutolsó détailig ki van domborítva, addig az oktatást, útbaigazítást és a szőlőveszszők megszerzését illetőleg ebben a törvényjavaslatban teljes felvilágosítást nem tudunk kapni, és megtörténhetik az, hogy addig, míg ez a kérdés teljesen meg lesz oldva, míg azok a szőlőbirtokok is, melyek a filloxera által elpusztítva nincsenek, teljesen tönkrementek. Főképen ezért mondom én azt, hogy jobb szerettem volna az előbbi földmíveíésügyi miniszter által készített javaslatot a tárgyalás alapjául látni, mert abban, a mint hallottam, arra volt a fŐsúly fektetve, hogy a szőlőveszszők kellő mennyiségben minél hamarább termesztessenek és a szőlőbirtokosoknak abban a számban, a mint arra szükségük van gyorsan és olcsó áron, esetleg ingyen adassanak át. A jelenlegi javaslat ettől eltér és első sorban a privát vállalkozókra akarja bízni a szőlőveszszők termelését s csak másodsorban beszél arról, hogy ott, hol privát vállalkozó nem találkozik, fog csak az állam azon eszközhöz nyúlni, hogy maga is vesszőt termeljen. A t. kormány nem szívesen teszi ezt sem, mert gondolom, csak a bizottságban lett a javaslat e tekintetben megváltoztatva. Addig úgy gondolkodott a földmivelésügyi miniszter úr, hogy csak esetleg fog maga is vesszőket produkálni és csak a bizottság tárgyalása közben lett elfogadva az, hogy obligatorius a földmivelésügyi miniszter úrra nézve a vesszők produkálása. Ha az állam produkálja a vesszőket, nem mondom, hogy az neki nagyobb áldozatokba nem került volna, mert az állam drágábban dolgozik, mint a privát vállalkozó, de legalább ezek a vesszők teljesen megbízhatók lettek volna. (Igát! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Áz a szőlőtulajdonos, a ki a vesszőket veszi, négy-öt esztendő múlva nem jutott volna talán abba a helyzetbe, hogy egyszerre az előtt fog állani, hogy ő rossz vesszőket kapott a privát vállalkozótól és hogy mindazon munka és pénzáldozatok, a melyeket szőlőjének regenerácziójára fordított, teljesen hiábavalók. Én bevallom őszintén, rám azt a benyomást teszi, mintha támogatni akarná a t. kormány azokat a már fennálló vesszőtelepeket. Nem értem, hogy miért akarja a vesszőtermelést a privát vállalkozásra bízni a t. kormány. Hiszen itt ki vannak téve a termelők azonkívül, hogy esetleg rossz veszszőket kapnak, még annak is, hogy ezen telepekről még nagyon drága vesszőket fognak kapni. (Űgy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: Rosszat és drágát. Bolgár Ferencz: De még egy eset forog fenn. Ha azt beszélik, hogy ez a javaslat nagy tekintettel van különféle bankokra is. Ekkor előállhat az az eset, hogy az az illető bank lefoglalja a termelőknél az összes vesszőtermelést. És miért ne tehetné? A bank egy üzleti vállalat, a vesszőtermelő pedig üzletember. A bank tehát lefoglalja az összes vesszőanyagot és csak azoknak fog vesszőket adni, a kik ezen bankkal összeköttetésben állanak, úgy hogy tényleg az illető bor-produczensek kényszerítve lesznek a bankkal üzleti összeköttetésbe lépni, hogy tőle vesszőket kapjanak. Nem mondom, hogy így fog lenni, de a lehetősége beállhat. Mindezen eshetőségek és nehézségek abban az esetben, ha az igen t. kormány maga