Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-584
154 584. országos ülés ISftfi. márczius 14-én, szombaton. hagyott napirendnek, t. i. a filloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló törvényjavaslatnak folytatólagos tárgyalása, esetleg a honvédelmi tárcza költségvetésének tárgyalása. (Helyeslés.) Ezt határozatkép kimondom. Most következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter ár válasza az interpellácziókra. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Vajay István képviselő úr 1895. november 20-án interpelláeziót intézett hozzám, a melyben azt kérdezte, van-e tudomásom arról, hogy a trencsénmegyei szorcsinoveczi államilag / segélyezett községi iskolaszék elnöke, Eichenwald Miksa, Melis István községi tanítót, kiről a megyei tanfelügyelőhöz írt vádlevelében maga is elismeri, hogy a növendékeket jól oktatta, sőt e mellett az iskolaszéki elnök kifejezett kívánságához képest még az egyházpolitikai viták alatt is szabadelvű volt és a szabadelvűség tanait a nép közt hirdette, most egyszerre néppárti veíleitásokkal vádolja és üldözi; s ha minderről van tudomásom, hajlandó vagyok-e hatáskörömben haladéktalanul intézkedni, hogy a tanítók politikai joggyakorlásának szabadsága meg ne sértessék és senki a tanítók közíil politikai pártállása miatt ne üldöztessék? Ezen interpelláczióra van szerencsém röviden a következőkben válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Igenis van tudomásom arról, hogy az illető iskolaszéki elnök néppárti velleitásokkal vádolta a tanfelügyelőhöz intézett levelében az említett tanítót, s arról is van tudomásom, hogy az iskolaszéki elnök és a tanító között erős nézeteltérés támadt, mert a tanító tagadta, hogy ő néppárti, és az iskolaszéki elnök csak azért írta äz említett vádlevelet a tanfelügyelőnek, mert ő irányában ellenszenvvel viseltetik. Üldözésről annyiban nem lehet szó, mert a tanító maga is azt állítja, hogy nem tartozik a néppárthoz és nem gátolja senki abban, hogy politikai jogait miképen gyakorolja. Továbbá esetleg még iildözésszámba mehetne az iskolaszéki elnök által írt levélnek egy kitétele, melyben az iskolaszéki elnök azt írja a tanfelügyelőnek, hogy azt a tanítót át kell helyezni, ez a mostani székhelyén nem maradhat. Ez a fenyegetés azonban nem bir az üldözés karakterével azért, mert mindenki tudja, hogy községi tanító át nem helyezhető. Mindezeknél fogva ón nem láttam semmi okot oly általános intézkedésre, hogy a tanítók politikai jogaik gyakorlatának szabadsága biztosítassék, a mit egyébbiránt a mag3 ar alkotmány biztosít az állam minden i olgárának. (ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Magában a konkrét konfliktusban pedig én közvetlenül érdemileg nem intézkedhetem, mert azt ismét méltóztatnak 5 tudni, hogy a községi tanítónak közvetlen hatóságát az iskolaszék képezi; ha pedig az iskolaszék, vagy gondnokság, vagy a tanítók közt konfliktus támad, akkor' az 1876:XXV1II. t.-cz. 7. §-a szerint első fokon a közigazgatási-bizottság van hivatva intézkedni, Az én adataim szerint ily panasz a közigazgatási bizottságnál nem tétetett és így a közigazgatási kizottság nem határozott. Ha ily panasz tétetik és a közigazgatási bizottság határoz és határozatát bármely oldalról megfelebbezik, én teljesen objektíve fogom magát a konkrét esetet elbírálni. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassanak ezt a választ tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Vajay István: T. ház! Röviden van szerencsém a t. miniszter úr válaszára néhány megjegyzést tenni. A t. miniszter úr kétségbe vonta, mintha az illető tanító komolyan üldöztetett volna, legfelebb az iskolaszéki elnöknek a tanfelügyelőhöz intézett levelének egy passzusa bír némileg az üldözés színezetével, de nem komoly jellegével, a mennyiben törvényeink értelmében a községi tanítók át nem helyezhetők. Az iskolaszéki elnök levelének ide vonatkozó paszusa határozottan fenyegető jellegű, még pedig következőkép hangzik: (Olvassa:) » Tisztel ettél kérem tehát Nagyságodat, legyen szives mielőbb idefáradni és a tanítóval rendet csinálni, mert annak innen el kell menni, mert nem fogjuk megtűrni, hogy ily kormány ellenes izgató legyen. Remélem, hatalmában lesz elmozdítani a tanítót, mert ha nem, a főispán ő méltóságához leszek kénytelen ez ügyben fordulni.« (Felkiáltások a jobboldalon: Helyes !) A levélnek ezen idézett passusa tényleg a legerősebb jellegű fenyegetést foglalja magában. Hogy nem lett eredménye, annak az okait nem kutatom, de hogy tényleg politikai okokból ezekkel a szegény tanítókkal szemben sokszor nagyon igazságtalanul és jogtalanul szoktak eljárni, annak igen számos és szomorú jelenségei vannak. Hogy én ebben az ügyben ez interpellá cziót megtettem, tisztán az a szándék vezérelt, hogy ennek a szegény tanítónak exieztencziáját biztosítsam addig, míg el nem lett tiporva, addig mig azon kis helyéből ki nem lett tárva. Mikor ezen interpellácziómat előterjesztettem, rámutattam egy szomorú konkrét tényre, a hol ugyancsak egy választásból kifolyó esetben a politikai jognak nem a kormány érdekében történt gyakorlása miatt a tanító feleségét, aki véletlenül polgári iskolai tanítónő volt, elválasztották férjétől az által, hogy áttették egy másik városba, Igaz, hogy ezen eset azonnal szanálva lett, mihelyt az akkori miniszter úrnak tudomására jutott. Ezt lojalitással beismerem, de maga az a
