Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-584
584. országos ülés 1896. máiezins 14-én, szombaton. I55 tény, hogy ily esetek előfordulhatnak és csak hosszabb utánjárással és hónapok múlva sikerül ezeket szanálni, igazolja, hogy nekünk a megtámadott egyéneket addig kell megvédelmeznünk, míg megvédelmezhetők és exisztencziájuk eltiporva nincs. A miniszter úr azon kijelentését, hogy most már ezen ügy oly állásban van, hogy külön intézkedés nem szükséges, tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a választ tudomásul venni. (Helyeslés.) Tadomásúl vétetik. Következik a második válasz. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: T. ház! Ugyancsak Vajay István képviselő úr 1896. február 15-én interpellácziót intézett hozzám, melyben a következő kérdéseket teszi fel: »Van-e tudomásom arról, hogy Posch Jenő szolnoki állami főgimnáziumi tanár indítóokúi azt hozván fel, hogy seramiféle vallásban nem hisz, a szolnoki róm. kath. plébánián bejelentette, hogy felekezetnélkűlivé lesz?* Ezen első kérdésre nézve ki kell jelentenem: Igenis van tudomásom arról, hogy Posch Jenő a törvényes formák között kilépését bejelentette és a kilépés meg is történt. Azonban az a két tanú, a kik a kilépésnél közreműködtek : Weinhardt Ferencz és dr. Kurcz Antal főgimnáziumi tanárok — én ugyan t erre a körülményre valami nagy súlyt nem helyezek — a nekem bemutatott nyilatkozatukban azt állítják, hogy a zárdafőnöknek arra a kérdésére, hogy vájjon mi okból hagyja el a róm. kath. vallást, nem azt mondta, hogy semmiféle vallásban nem hisz, hanem hogy semmiféle hitfelekezet vallásában nem hisz. Második kérdése a következő: »Összeegyeztetbetőnek tartom-e a magyar állam keresztény jellegével az állami tanintézeti tanárok felekezetnélkííliségét ? Szándékozik-e a kultusz miniszter úr az aggódó szülök megnyugtatása g a gimnáziumi ifjiiság hitkincsének a megóvása czéljából haladéktalanul intézkedni s az illető tanárt oly munkakörbe áttenni, hol az ifjúság szellemerkölcsi világára romboló hatást nem gyakorolhat«'? T. képviselőház, erre a kérdésre nézve válaszom a következő. (Halljuk! Halljuk!) A vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895: XLIII. tez. alapján áll a kilépett tanár akkor, amidőn a katholikus vallásból kilépett, a nélkül, hogy más bevett hitfelekezethez csatlakozott volna. A meddig, t. ház, ezen tényével az egyéni lelkiismereti szabadság jog körében marad, a törvény védő pajzsa alatt áll. (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy azonban, t. képviselőház, az 1895 : XLIII. tcz. nem tette magáévá az állam és az egyház azon merev szétválasztásának prinezipiumát. hogy az állam a teljes indifferentizmusra helyezkedjék szemben a bevett vagy elismert vallásokkal, vagy magával a vallásossággal, mint egyik legnagyobb államfentartó erővel, sőt ezen törvény a jövó'ben elismerendő vallásfelekezetek elismerését egyenesen azon egyik feltételhez kötötte, hogy a felekezetükhöz tartozó gyermekeik iskolai hitoktatása biztosítva legyen; minthogy továbbá ezen törvény kötelezőleg írja elő a felekezeten kívül állók gyermekeinek vallásos nevelését valamely bevett vagy elismert vallásfelekezetben, minthogy az állam vagyoni dotáezióval látja el a bevett vallásfelekezeteket, tehát egyenesen segítségére megy a régi történelmi egyháznak és általában minden bevett vallásnak; minthogy továbbá a középiskolai törvény szerint a középiskolákban a vallás kötelező tantárgy és így a magyar állam az Ifjúság vallásos nevelésének czélját törvény alapján is köteles megvalósítani: ennélfogva, t. ház, ha egy tanár, legyen az felekezeten kívül álló, vagy tartozzék az bármely felekezethez, tanításával, magaviseletével vagy egyáltalán bármely formában az állam törvényhozása által az állam és egyház közötti viszony szabályozásánál megvont és föntebb meg is jelölt czélokat, különösen tekát 4 az ifjúság vallásos nevelésének czélját veszélyeztetni, vagy épen meghiúsítani törekednék, akkor egyenesen a tanári kötelességével jő összeütközésbe, s akkor én ellene, mint ilyen ellen, a ki tanári kötelességét sérti meg, a rendelkezésemre álló eszközökkei eljárni kötelességemnek fogom tartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélső baloldal némely padjain.) A meddig azonban, t. ház, a tanár vallásos meggyőződése, vagy valamely vallásfelekezetből való kilépése vagy áttérése nem jő összeütközésbe tanári kötelességeinek teljesítésével, hanem pusztán az egyéni szabadság körében marad, addig — ismétlem, t. ház, — ő a törvény védő pajzsa alatt áll. (Élénk helyeslés jobbfelől és a szélső baloldalon.) Én e szempontból vizsgáltam meg a konkrét esetet és ily szempontból fogom továbbra is figyelemmel kísérni úgy ezen esetet, mint az ehhez hasonló eseteket. Azt hiszem, t. ház, hogy e válaszomban foglalt kijelentés a fölvetett kérdést a maga egészében megvilágítja és legyen szabad hozzátennem, hogy ez az egyedüli korrekt és törvényes álláspont, a melyet ellfoglaltam és a melyet kérem, hogy a t. ház is tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Vajay István: A t, miniszter urnak inao*
