Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-584

146 •584. országos ülés 1896. märczius lé-én, szombaton* táoziónak helyet kell adni, különösen akkor, mikor a kormánypárt egyik legoszloposabb tagja, ki a kormánypárthoz való ragaszkodásánál, világos és erős, mindenkor kifejezésre jutott hazafias érzületénél és a költészet terén szerzett gyakorlati ismereteinél fogva is oly nagy súlylyal hír, úgy szólván desperáczíóval jelentette ki, hogy a javaslatot elfogadja, noha attól üdvös eredményt nem vár, de bízik abban, hogy az Isten majd segíteni fog. Hát én a javaslatból és annak indokolásából is megerősödtem meggyőződésemben és ha méltóztatnak a mihiszteii javaslat indokolását és az abban kifejtett azon irányt, melyben a szőlők rekonstrukcziójára haladni kívánnak, öszszehasonlítani azon segédeszközzel, melyet a javaslat állami hozzájárulás czímén kontemplál, akkor arról győződhetnek meg, hogy ezen javaslat a gyakorlati életben még gazdasági előnyöket sem fog eredményezni. A miniszter úr javaslata szerint már 222.000 katasztrális hold szőlő pusztult el teljesen és 80.000 hold az, a mely pusztulásnak indult; a javaslat szerint tehát 300.000 katasztrális hold szőlőterület az, melynek felújításáról szó van és melynek felújítására szőlővesszők előállítása, gazdasági ismeretek terjesztése és az úgynevezett gyakorlati kísérletezés beállítása van czélozva. T. ház, ezen szőlőoltványok olcsó áron való előállítása a gyakorlati ismeretek terjesztése érdekében gyakorlati iskolák létesítése és azután, a birtokosokat megóvandó, a hasznot nem hajtó kísérletezésektől, úgynevezett állami kísérletezési telepek felállítása czéloztatik. Ez az, a mire a t, kormány 1,200.000 frt állami hozzájárulást kíván 6 év alatt évi 200.000 írtjával fordítani, kz indokolás szerint ma körülbelül 710 hold terület van beültetve szőlővesszők és oltványok előállítására. Ehhez hozzáveszi az igen t. miniszter úr még az arad-paulisi társasággal fennálló szerződés értelmében, általuk kötelezhető 600 kat. hold terület beültetését; ámde a javaslat indokolása beismeri, hogy körülbelül' 7200—7400 kat. hold terület kellene, hogy beállíttassék, hogy, mint a javaslat kifejti, 576 millió szőlővessző állíttassák elő és akkor is csak tíz év alatt jutnánk oda, hogy a szőlők rekonstrukcziója eredményre vezethessen. 7200 kat. holdból levonva azt az 1300 kat. holdat, körülbelül 6000 kat. hold az, melyre nézve sürgősen kellene intézkedni. A javaslatból kilátszik az a tendenczia, hogy a kormány itt is ahhoz a kényelmesebb irányhoz folyamodott, mely inkább a magántermelésre kivan súlyt fektetni. Ámde ép abban látom a javaslatnak hátrányát gazdasági szempontból. Mert csakis akkor, ha a szőlőoltványok és vesszők állami előállítása segíttetik elő és forsziroztatik, lehet elérni azt, hogy a szegény sorsú birtokosok ingyen, vagy lehetőleg az előállítási költségekre redukált áron kapják azokat a szőlővesszőket. Nem akarok, t. ház, immorálni ezen gazdasági kérdéseknél, sem az egyetemlegesség hátrányos voltánál. Sem arról nem kívánok szólani, hogy a szövetkezetek a kereskedelmi törvény intézkedései folytán semmi hivatással nem bírnak a szőlők rekonstrukcziójánál, mert kereskedelmi törvényünk e tekintetben egyfelől annyira nehézkes, másfelől annyira költséges intézkedéseket tartalmaz, hogy azok szigorú megtartása mellett a szövetkezeteknek a szőlők rekonstrukcziója czéíjából való alakítását remélni nem lehet. Nem akarok szólani a 14. §-nak az egyetemlegességre vonatkozó hátrányos intézkedéseiről sem; és e tekintetben csak röviden megjegyzem, hogy az, a mit e javaslat egyik érdeméül tudnak be, hogy a szövetkezeteknél az egyetemleges felelősséget nem kontemplálja, hogy ez nem áll, és hogv ebben épen azok az urak és az az irány, mely a javaslat előnyös voltát a hírlapokban is akarja kifejteni, nagyon téved, mert ezen javaslat 14. §-ában megállapítja a szövetkezeteknek korlátolt egyetemleges felelősségét oly módon, hogy az elveszendő tőkék a fizetésképes egyének részesedése arányában azután az egyetemleges felelősség alapján azokra kivettetnek. T. ház! Mondom, én a javaslatot ezen szempontokból már a közgazdasági érdek megvalósítására sem tartom alkalmasnak és a magam részéről szivesebben hozzájárultam volna egy oly javaslat elfogadásához, a mely a kisgazdákat különösen olcsó, vagy ingyenes szőlővesszők adása által, abba a helyzetbe juttatná, hogy saját munkájukra, saját iparkodásukra legyenek utalva, hogy önmunkájukkal és Önköltségükkel végezzék a rigolirozást. És ennek a következése az lett volna, hogy a szőlők tetemes nagy része, felújulna és pedig anélkül, hogy azok a szőlők adósságba vezessenek, és a nélkül, hogy azután, midőn ezen felújítás keresztíílvitedk, abba a helyzetbe jusson az egész szőlőbirtok, hogy idegen kezekre kerüljön és ne maradjon azoknak kezében, a kiknek kezében kellene, hogy maradjon, hogy azok mint kisbirtokosok e hazához legyenek kötve s a vándorbotra ne kényszeríttessenek. És itt, igen t. képviselőház, én röviden kénytelen vagyok egy pár szóval megemlékezni Andreánszky Gábor t. barátom beszédéről a tekintetben, hogy ő a merkantil irány kifejezésre juttatását látja ebben a javaslatban és a merkantil irányban látja az agrár iránynak sérelmét. A magam részéről e tekintetben azon