Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-583
583. országos illés 1896. márczins 13-án, pénteken. 139 az állam, a kormány ezt szükségesnek találja, mért nem ad egyenesen direkt kölcsönt, mért kell itt egy harmadik, nyerészkedő tényezőnek befurakodnia? Galicziában az a szokás, úgy hallottam, minden odakerülő földbirtokosnak, sőt minden oda kerfilő katonatisztnek az illető községi vagy vidéki kereskedelmi grémium, a mely ott a hitközséggel összeforr, kijelöl egy u. n. faktort. Ez egy szenzál-féle ember, a kinek a közbenjárása nélkül az illető sem lovat, sem ökröt, sem gabonát, sem gyapját, semmit el nem adhat, sem vehet, még lakást sem fogadhat, mert annak ott nyerészkedni kell. Azt hiszem, hogy ezt a t. kormány Bécsbon sajátította el, a hol most a lengyelek uralkodnak és viszik azt a gazdasági rendszert, a mely úgy nevezhető, hogy »Polnische Wirtschaft« és a mely Galieziát már meglehetősen idegen kézbe kerítette és mely azon fáradozik, hogy Ausztriát is idegen kézbe kerítse. Még az ország hitelét sem vetik itt latba, mert azon papírosokat vagy zálogleveleket, melyeket kibocsát a bank, nem azért fogják elfogadni, mert a bankban bizalmuk van, hanem mert utoljára az ország áll jót. Tehát az államnak hitele jön tekintetbe, az állam a kellemetlen behajtást vállalja magára, és a rizikót. Hát ez már most mitől jó ? Hiszen ez olyan, mint a »Dummer AuguszU, a ki egészen feleslegesen okvetetlenkedik a czirkuszban. De nézzük közelebbről az üzletet. Azt mondja az indokolás: »A beültetett szőlőterület önmagában nem alkalmas alap dologi hitelre.« Ebben teljesen igaza van, sőt tovább megyek, régibb időben régibb szőlőknél még a kész termő szőlőt, a legkitűnőbb karban levő szőlőt sem tartotta egyetlen pénzintézet sem elég alapnak dologi hitelre, és ez magában a dolog természetében fekszik. Semmiféle törvényes intézkedéssel ezt a dolgot nem változtathatjuk meg, a szőlőterületet a dologi hitelre alkalmassá nem tehetjük. Hogy iparkodik ez a törvényjavaslat ezen a dolgon segíteni? (Halljuk! Halljuk!) Először is a befizetett pénzből egyévi rátát, tehát körülbelül az egész kölcsönveendő összegnek 9 7%-jéből egy tartalékalapot létesít. Ez a tartalékalap arra van hivatva, hogy a netaláni veszteségeket pótolja. De még tovább megy a kormány és a rizikót a 7-ik §. A) pontja szelint még a szomszédokra is át akarja hárítani, mert avval akarja becsapni a publikumot, hogy Ya'Vo-kal olcsóbb kölcsönt ad. Hiszen bolond volna az illető, hogy fél százalék nyereség mellett az 5—10 százalék, vagy talán nagy százai ék veszteséget vegyen magára, a menynyi százalék őt a szőlőből teljesen kivetkőzteti. Én nem helyeslem azt sem, hogy az állam KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXI. KÖTET. viselje a rizikót, mert nekem sokkal jobb az emíékezőtehetségem, mint a t. kormánynak. Én visszaemlékezem arra a kudarczra, melyet az 1868-iki törvényhozás a szőlődózsma megváltásával vallott. Bátor leszek itten a t. törvényhozásnak emlékezetét feleleveníteni. (Halljuk! Halljuk!) 1868-ban őszszel az 1869-iki választásokra való tekintetből lóhalálában elhatározták a szőlődézsma megváltását. Ott az állam közvetlen vette át a dolgot, ő kifizette a vältságjogosúltakat, és a váltságkötelezettek pedig neki tartoztak. Mi volt az eredmény ? Az, hogy végtére az állam valami húsz millió frtnyi kárt szenvedett és sok helyen pedig a szegény váltságkötelezettek teljesen tönkre mentek még mielőtt a filloxera jött. Az a filloxera ott nem tett egyebet, mint megadta az egésznek a kegyelemdöfést, sőt igen jótékony fátyolt terített az 1868-iki törvényhozás kudarczára. A filloxera nem talált egyebet, mint behajthatatlan hátralékot. Igen természetes, hogy ez következett mert a dézsma fizetése sokkal könnyebb, kevésbbé terhes volt, mint a váltság fizetése; ha sok bor volt, könynyfí volt sok dézsmát adni, ha kevés bor volt, kevesebbet fizettek, ha pedig semmi bor nem termet, semmi dézsmát sem adtak; a váltságdézsmát azonban egyformán kellett fizetni. A mi az árak alakulását illeti, 1868-ban 5—6 frt volt a mi vidékünkön a bornak ára, i878-ban mikor már a behajtást eszközölték és a szerint számították ki az összeget, akkor épen a kényszer behajtások vagy kényszer végrehajtások következtében a bornak az ára leesett i hektóliterenként 3 frtra, tehát az akkori árnak majdnem a negyedrészére. De ez Bem volt a főbaj, hanem közbejöttek a fagyos szentek: Szt. Orbán, a t. előadó úr patrónusának szent Pongrácznak nevenapján s egy éjjeli fagy teljesen tönkre tette a termést. Miből fizessen az illető, hiszen az egész esztendőben a szőlőt ingyen kellett dolgoztatnia, kénytelen volt hitelhez fordulni, felvett pénzt, 50—60°/o volt ott a kamatláb. Ez ismét nem volt elég, kénytelen volt az egész borát lekötni az illető uzsorásnak. Mikor azután a következő esztendőben volt termés, akkor az uzsorás sokkal ügyesebb volt mint az adóvégrehajtó, úgy, hogy mire az adóvégrehajtó odaérkezett, akkorra a bor már régen az uzsorás pinczéjében volt. Az állam nem hajthatta be a váltságösszeget, az illetőnek megmaradt a tartozása, az állam nem kapta meg a pénzét, csak egyetlen egy boldogult, a faktor. Ha most azt tekintjük, hogy ott akkor sokkal kisebb volt a szőlődézsma váltság, holdanként I 200 frt, itten pedig, mint az előadó úr mondja, 1T
